Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

34. fejezet

Minho pov's

Örültem Byul-nak. Fájt, de meg kellett ezt tennünk, hogy kicsit szétfeszítsük a közöttünk levő kapcsolatot. Nem szabad még jobban belemennünk, mert mind a ketten elsüllyednénk, és nagyon hálás vagyok, amiért nem nekem kellett megtennem az első lépést. Mert félek, nem tudtam volna.

- Oh, hello szépfiú. Örülök, hogy pontos vagy. - köszöntött MinAh, mikor meglátott az ajtóban. Még be sem értem, de már kiszúrt, mivel a recepció asztalán ült, miközben a másik nővel nézegettek valamit a gépen. - Akkor veled kezdjük. - ujjaival felém mutatott, azzal jelezte, hogy kövessem.

Felmentünk az irodájába, ahol egy halomnyi papírt elém tolt, és nekem mind alá kellett írnom, egyesével természetesen, mint az érettségi papírokat. Mire végeztem azt hittem, hogy lerohad a kezem. Át se olvastam, csak úgy tettem, mintha felületesen végigfutottam volna, de már ahhoz sem volt kedvem.

- Nos, Minho. - nézett rá a lapomra, hogy biztos legyen a nevemben. - Nem kell nagy dologra gondolni, nem fogunk hajcsár módjára követelni semmit, csak azt, ami ebben benne van. - mutatta fel a szerződést. Basszus, lehet el kellett volna olvasnom.. - A történet egyszerű, mivel ez amolyan szezonális munka, így folyamatosan kapcsolatba leszünk veled emailen, és értesítünk arról, mikor, hova és milyen munkára kell jönnöd. Ezt persze ha akarod passzolhatod is de... Miért akarnád? - nevetett fel, miközben végigmért, és megnyalta ajkait, majd inkább elpillantott az ablak fele, hogy ne legyen annyira feltűnő.

Vajon direkt hord ennyire kirívó ruhát? Mármint nagyon jól áll neki, és van is alakja hozzá, de én biztos nem engedném a barátnőmet ilyenbe elmenni. Azt pedig nehezen hiszem el, hogy nincs senkije.

- Neked amúgy itt mi a feladatod? - bukott ki belőlem a kérdés, mire pislantott párat, és szerényen elmosolyodott a tudatlanságomon.

- Apám a cég vezetője, de ezt nem szoktam hangoztatni. - tette ajkai elé ujját. - Tudom, hogy itt minden szokatlan, de abban egyeztünk meg, hogy amíg kivitelezhető a gondolataim szerint kialakított rendszer, addig csinálhatom. Ezért fogsz te már ma munkába állni, és ezért volt ilyen gyors minden. - emelte oldalra kezeit, mintha ezzel azt akarná sugallni, hogy ilyen egyszerű a dolog. - Nekem pedig annyi a dolgom, amennyit itt láttál. Fogadom az újoncokat, beavatom őket, segítek nekik, valamint ott vagyok minden fényképezésen. Ahol csak tudok. - tette hozzá egy íves szemforgatással, ami arra engedett következtetni, hogy ebből már voltak gondok. Amit mondjuk meg is értek. - Oh, tényleg! - csapta össze tenyerét akkora hévvel, hogy azt hittem ijedtemben leesek a székről. - A fizetésről nem volt szó. Mindig az adott munka előtt közöljük, mennyi lenne, és a belefektetett energiától függ, mennyit változtatunk rajta. De ne aggódj, nem kell itt rosszra gondolni, egy bizonyos minimum és maximum értéket nem léphet át, de...

- A pénz, az pénz. - fejeztem be mondatát, ami az elégedett bólogatásából ítélve tetszett neki.

- Akkor, induljunk. - állt fel az asztalról. Ez már most tetszik, pedig még el sem kezdődött.

----------------------

- Nem tetszik ez a hajszín.

- Neked is szia. - léptem be Taemin házába, mikor beengedett végre. A reggelem mással sem telt, csak azzal, hogy idegen leányzók vettek körül, akik egyfolytában az arcomat festették, találgatva, melyik szín áll nekem jobban, eközben pedig valaki a hajamat is befestette, MinAh pedig úgy nézte ezt végig, mintha egy középkori diktátor asszony lenne.

- Mit kellett csinálnod, hogy így elrondítottak? - sose tudtam elhinni neki, hogy ilyenkor komolyan beszél. Taemin-t azért kedveltem meg már óvodás koromban is, mert túl őszinte volt. Megmondta, ha valami nem tetszett neki, de olyan kegyetlenséggel, hogy a saját anyját is megríkatta volna. Persze azóta már csiszolódott a dolog, de néha még mindig felbukkan az a brutális énje.

- Kiderült, hogy ahova felvettek, mindig csak szezonális munka lesz, így most én kaptam az első ilyet, mivel hónap eleje van. Valami magazinnak kellettek képek rólam, miközben az egyik híres divatcég ruháiban pózolok. És, nem fogod elhinni, a téma a téli mindennapok voltak. - nevettem fel gúnyosan, miközben hajamra mutattam, mert ezzel nagyjából megmagyaráztam a szokatlan színét.

- Legalább jól fizet? Csodálom, hogy az a csaj még nem dobott ki otthonról. - nevetett fel. Itt már tudtam, hogy ezt nem bántásból, hanem heccelésből mondja, mégis elment a kedvem a poénkodástól, ahogy arra gondoltam, hogy hamarosan vége ennek. Ha beüt a munka, viszonylag hamar fel fogom magam tornászni annyira, hogy el tudjak onnan költözni egy saját lakásba. - Ezek szerint összevesztetek.

- Ismerhetnél. - sóhajtottam fel, majd ledobtam magam a kanapéra. Annyira örülök, mikor nincs itthon a barátnője. - Nem tudok meglenni egy csaj mellett se.

- Pedig nála elég sokáig bírtad. Azt hittem végre megtaláltad az igazit. És még csak be se mutattad! - dorgált meg, mivel a mondata közepén már éreztem, mi lesz ebből, és egy lesújtó pillantással ránéztem, hogy hagyja már abba.

- Nem is fogom. Amint lesz annyim, elmegyek onnan.

- Csak aztán nehogy nagyobb kárt tegyél ezzel.

- Ha az életbölcsességeid miatt akartam volna átjönni, akkor szóltam volna előre. - ültem fel. - Inkább beszéljünk másról, mielőtt megint csöpögős témákba fogunk.

- Ez neked a csöpögős? - horkantott fel. - Tudod te hány barátnője van MinJi-nek? Mindegyikről tudom, mikor menstruál, olyan hisztisek.

- Ezt szintén.. Nem akartam tudni. - vállat rántott, majd hátra dőlt, és kicsit megkönnyebbült fejjel bámult maga elé, miközben a kezében levő sört szorongatta.

Egészen ötig ott maradtam, azonban bármennyire is távolságtartónak kell most lennem, nem hagyhatom ott sem Seo-t, sem pedig este majd Byul-t, mert nem bírnám ki, ha az az eszelős miattam kapná el az utcán.  A kislány, mint mindig, most is kicsattanó energiával mesélt a rajzszakkörről, mert ma valami teljesen új dologba fogtak bele, én pedig csendesen mendegéltem mellette, miközben aprókat bólintottam, ha felém nézett. Egy idő után azonban abbahagyta, és sóhajtott egyet, majd lelassult a sétálásban.

- Összevesztél Unnie-vel?

- Nem, miért? - hazudtam. Bár tényleg nem lehet veszekedésnek hívni, de még ha így lenne, akkor sem mondanám el pont neki. Nem kell, hogy erről még tudjon, mert akármennyire is érett a korához képest, ezt még nem értheti meg... Elvégre én se vagyok mindennel tisztába.

- Ma reggel kedvetlen volt, te pedig most vagy az. Még a kezemet sem fogtad meg.. - lenéztem a mellettem aprókat lépkedő lányra. Ahogy az árnyékom belepte észrevettem, hogy ő is ugyan olyan törékeny, akárcsak Byul. Fel akarom őt kapni, és a hátamon vinni, mint régebben, de nem tehetem vele sem. A gyerekek sokkal jobban feldolgozzák azt, ha valaki eltűnik az életükből, de félek, hogy Seo-nak ez nehezére fog esni.

- Ne haragudj, csak fáradt vagyok. Tudod, ma mentem először dolgozni egy új helyre, és.. - lényegében, annak érdekében, hogy kitöltsem a fennálló időnket, amíg haza nem érünk, elmondtam mindent a mai napról, ahogy azt is, miért nézek ki úgy, mint egy hóember.