Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

17. fejezet

Vajon milyen az, mikor kétségbe van esve? Nem láttam rajta félelmet, inkább tűnt egy túlbuzgó kalandornak, aki már várja az estét, hogy vajon milyen lesz a csillagos ég alatt aludni. A gond ott kezdődik, hogy este már nagyon lehűl az idő, és ha úgy alszik el , akkor nagyobb baja is lehet, mint egy szimpla megbetegedés.

A munka további részére már nem is tudtam figyelni, mert végig ezen agyaltam. Az a röpke két óra seperc alatt letelt, én pedig úgy iszkoltam ki az ajtón, mint még talán soha. A nap már alig látszódott a sötétkékbe mélyült égbolton, így siettem, nehogy teljesen rám sötétedjen. Reméltem, hogy Minho még ott lesz, bár már az is aggódással tölt el, hogy eddig ott ült kint.

Szerencsére egy centit sem moccant onnan, csak már nem a telefonját nézegette, hanem inkább bambult a mellette elterülő dombra. Biztosan lemerült, vagy csak megunta, mivel wifi nélkül elég kevés dolgot lehet manapság a telefonon csinálni.

- Miért jöttél vissza? - pillantott fel rám.

- Ha szeretnéd, nálam ellehetsz pár napig. - hadartam el a mondatot, majd leguggoltam, és megpróbáltam megnyugodni. Észre se vettem, mennyire siettem, így mire ideértem a vérnyomásom az egekbe szökött, és levert a víz, mintha futottam volna.

- Kösz nem. - nevetett fel. Hátradőlt, és lefeküdt a táskájára, majd lehunyta szemeit. - Inkább itt rohadok. - felnéztem az égre, ami egyre jobban sötétült, ráadásul azok a baljós felhők, amik eddig is közeledtek felénk, de most egyre inkább nagyobbodnak, valamiért sokkal veszélyesebbnek tűntek. Vihar lesz.

Mivel nem láthatta mit csinálok, így megragadtam a táska pántját, és kihúztam a feje alól. Egy másodpercen múlott, hogy beveri e a kiálló gyökerekbe a fejét, vagy sem, de mivel hamar kapcsolt, így azzal a lendülettel ült fel és nézett rám, ahogy én kivettem alóla a cuccát. Hátamra dobtam, és pimaszul elmosolyodtam, majd elléptem tőle, hogy ne érjen el.

- Ha kell a cuccod, majd kérdezd meg, hol lakok. - nyújtottam ki nyelvem rá, és elindultam tudva, hogy utánam fog jönni. A kapunál kicsit belassítottam, mert rájöttem arra, hogy nem könnyítettem meg a dolgát azzal, hogy egy táskáját átvettem. Volt még vagy négy másik, és a bőrönd is, amit értelem szerűen húzott maga után, ezért hallottam, mikor ér mögém.

- Ennyire szeretnéd, hogy nálad kössek ki?

- Nem, de ha leszek olyan balfasz, és meghalsz idő közben, akkor a rendőrség nálam fog kilyukadni,  mert ismertelek, és a végén még engem basznak meg azért, mert nem segítettem. - hu, ebbe a mondatba még én is beleszédültem, olyan gyorsasággal daráltam le neki.

- Ahha. - húzta széles mosolyra ajkait. - Én is ezzel védekeznék.

- Fogd be és gyere! Nem akarok elázni! - jelentettem ki kicsit megemelve hangom, majd nagyobb léptekkel közeledtem az utcánk felé.

- Byul, most tényleg. Miért csinálod ezt? Pár hete még a látványomtól is hánytál volna, most meg befogadsz? - mondata után megálltam, és a földet kezdtem kémlelni. Az utca lámpája miatt találkoztam az árnyékommal, ami el volt nyújtva, mintha gúnyolni akarna. Meg is érdemlem, amekkora idióta vagyok néha. Vettem egy mély levegőt, és egy hirtelen mozdulattal Minho felé fordultam.

- Megbántad azt az estét? - kérdeztem rá egy teljesen más témára. Adtam neki időt, hogy leessen, mire is gondolok, de nem kellett neki több pár másodpercnél.

- Igen. - válaszolta határozottan, és ami a legfontosabb: hihetően.

- Én is. Úgyhogy segítek. - mivel nem tartom igazságosnak a helyzeted, és megesett rajtad a szívem, de tudom, hogy ha ezt így levezetném neked, akkor a cuccod nélkül mennél vissza a parkba, mert a férfi becsületed nem hagyná ezt annyiban. Mert nehogy már egy nő sajnáljon.

Mikor a ház elé értem kezem ráfagyott a kilincsre. Egyszerűen nem tudtam lenyomni, mert valami meggátolt benne. Jól döntök? Elvégre mégis csak egy idegen, az nem számít, hogy a munkatársam volt pár hétig.. Na jó, több mint egy hónapot. Vajon megbánom, ha megengedem neki, hogy átlépje ezt a küszöböt?

- Ugye nem vagy pedofil? - fordultam felé, mire lejjebb lépett egy fokot a lépcsőn, és a mellkasára fogva sértődött fejjel hőkölt hátra, kissé túljátszva a szerepét.

- Byul drága, mégis hány évesnek nézel engem?

- Nem azért. - forgattam meg szemem. Nem magamra gondoltam, hanem Seo-ra, de mivel már látta őt, így azt hittem, leesik neki. Lehet már fáradt ehhez, így nem is húztam tovább, hanem beengedtem. A kanapé felé mutattam, ahova lepakolt, amíg én a helyére tettem a kabátomat.

- Unnie! - szaladt ki Seo a szobából, mire megtorpant a fal vonalánál, és Minho-ra tévedt a tekintete.

- Mit keres itt az öltönyös bácsi? - kérdezte, miközben mellém jött, és adott egy puszit.

- Mától itt fog lenni egy darabig. Képzeld, este nyüstölheted őt, ameddig csak akarod. - mutattam a férfi felé, aki csípőre rakta kezét, és felvonta a szemöldökét.

- Ez nem szerepelt a munkaköri leírásomban, főnök. - megráztam a fejem, majd a hűtőhöz léptem. Holnap el kell mennem bevásárolni, Minho-t pedig be kell avatnom az itthoni dolgokba, hogy működjön ez a dolog. Sok dolgom lesz így.

Seo-t beküldtem a szobájába, hogy készítse ki a háziját, én pedig a kanapéhoz léptem. Lesöpörtem a férfi cuccát, aki hitetlenkedve nézte végig az akciómat, majd felnyitottam, és elővettem belőle egy plusz takarót, valamint párnát.

- Sajnos vendégszoba nincs. - magyaráztam neki. Mielőtt nekiállhattam volna ágyazni, eszembe jutott még egy dolog, ami nekem alap volt, de nem voltam benne biztos, hogy neki is az lesz, így muszájnak éreztem megemlíteni. - Lányokat nem hozhatsz ide! - fordultam felé.

- Az enyém már itt van. - pillantott rám, majd közeledni kezdett. Felmarkoltam a huzatot, és nekivágtam a párnával együtt, hogy megállítsam.

- Ha egy ujjal is hozzám érsz, repülsz innen csak, hogy tudd.

- Hmm.. Még meggondolom. - pimaszkodott, miközben vigyorogva kacsintott egyet.

Mivel megoldotta magának a többit, így gyorsan leellenőriztem Seo leckéjét, és elküldtem zuhanyozni. Meséltem nek egy esti mesét, amiből még mindig nem nőtt ki, majd mikor elaludt lekapcsoltam a kis villanyt, és kimentem a férfihez, aki már összekészülődött a zuhanyhoz, azonban pár szabályt le kellett fektetnem vele.