Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

37. fejezet

- Szóval. Nyilván megérted, miért van ezekre szükség. - tette le elém az asztalra a kellékeit, amiről azt se tudtam, hogy micsoda. Este nem aludtam semmit, mivel végig ott volt mögöttem. - Nem bízok még benned, de ez meg fog változni, ha rájössz, mennyire szeretsz is engem. - nyilván. Majd akkor, mikor már a koporsómat választom ki. - Elengedlek a munkahelyedre, mert nem akarok feltűnést kelteni, de ennek mindig a füledben kell lennie. - tette le elém az átlátszó csomagolásban levő félig átlátszó lapos kis dolgot, ami inkább hasonlított egy matricára, mintsem kütyüre. - Így én hallani foglak, és tudni fogom, mikor mit mondasz. Azonban itthon - oldalra nyúlt egy másikért, amit már könnyebben ismertem meg, elvégre a boltban is ilyen van a fülünkben, hogy könnyebben értesítsük a másikat. - Ennek kell a füledben lennie. Ezt ki is tudod hangosítani, és én is hallani foglak. Sajnos nagyon sok a munkám, ezért nem leszek itthon, csak estére. - jajj de kár.. Pedig azt hittem vagyok olyan szerencsétlen, hogy mire hazaérek ő is itt lesz. Bár kinek mi az este. Lehet ő már hatra hazaér, és vacsorával fog várni. - Minden érthető?

- Igen.

- Persze, hogy az. - mosolyodott el, majd hátra dőlt. - Semmi más dolgod nincs, csak, hogy engedelmeskedj, és szeress. Ez pedig nem nagy kérés, ugye?

- Nem.. - válaszoltam röviden és tömören.

- Remek! Akkor gyere ide, és csókolj meg. - szemeim kétszeresükre nőttek, mikor meghallottam ezt tőle. Régebben alig volt közöttünk valami, még a csókja is olyan lágy volt, hogy szinte nem is éreztem, most meg azt akarja, hogy én nyissak felé?  - Vagy azt akarod, hogy felébresszem Seo-t? - mutatott a szoba felé, és már állt is volna fel, de én megelőztem, és a vállára fogtam.

- Nem csak.. Megleptél. Régebben annyira vigyázni akartál rám, hogy magadnak sem engedted meg az érintkezést. - a magam dolgán akartam könnyíteni, elhitetni vele, hogy azok az idők tetszettek, hátha letesz erről, és békén hagy. Most sokkal jobb lenne, ha ismét az a porcelán baba lennék a kezeiben, akihez alig mer hozzáérni, és minden kívánságát lesi.

- Azok az idők elmúltak. Most már megértettem, te mit szeretnél, így én megadom neked. - megragadta a derekamat, és lehúzott az ölébe. Összeszorítottam szemem, mikor ujjával felemelte magához államnál fogva a fejem, és tényleg megcsókolt. Először azt hittem, elmegy tőle a kedve, ha látja, hogy nem reagálok, de ezzel inkább csak jobban felhergelte. Úgy éreztem, hogy arra fektette a hangsúlyt, hogy én is belefogjak, kezével pedig tarkómra fogott, hogy addig ne húzódhassak el tőle, amíg ő azt nem akarja.

Nehéz volt nem elsírnom magam erre, de valahogy sikerült. Sikerült, mert lehunyt szemeimen keresztül magam előtt láttam a képet, ahogy Seo ágyában fekszik késsel a kezében. Előtte még ott van az egész élete, és nem hagyom, hogy miattam fosszák meg tőle.

- Imádom, hogy érintetlen vagy. Engedd, hogy vezesselek. - mosolyodott el, amíg elhúzódott, majd mondata után ismét lecsapott ajkaimra, ezúttal kicsit hevesebben. Te jó ég, vajon azt hogyan fogadná, hogy már nem vagyok szűz? Biztos vagyok benne, hogy első útja lenne megölni Minho-t úgy, hogy még a rendőrök se találják meg. De miért is kellene erről tudnia? Sehogy se tudja bizonyítani, és kiindulva abból, hogy régebben se nyúlt úgy hozzám, szerintem most se fog. Egy csók még nem azt jelenti, hogy felnőtt a szexhez is.

-------------------

Mivel a telefonomat is lekorlátozta olyan szempontból, hogy látja minden egyes bejövő és kimenő üzenetemet, így tényleg meg volt kötve a kezem, de még így is volt egy tervem. Magamra nem gondoltam, mert én már menthetetlen voltam, azonban Seo-nak még volt reménye, és az nem volt más, mint Laya. Tudtam, hogy ma, vagy holnap biztosan jönni fog, ezért még munka előtt írtam neki pár cetlit.

,,Laya, kérlek mikor ezt olvasod maradj csendben, mintha nem is lenne nálad semmi. Egy nagyon nagy dologra szeretnélek megkérni, amiért szégyellem magam, de csak te segíthetsz. Szeretném, ha Seo-val egy ideig többet foglalkoznál, hogy ne legyen annyit otthon, és néha megengednéd neki, hogy nálad aludjon. Tudod, hogy ok nélkül nem kérnék ilyet, de sajnos többet nem mondhatok. Kérlek, ne kérdezz semmit, csak egyezz bele, és ígérem később beavatlak a dolgokba, de most még nem lehet. Valamint arra is meg szeretnélek kérni, hogy Minho-ról ne írj semmit SMS-ben"

A gondolataim összeszedetlenek voltak, és tudom, hogy nagyon össze-vissza írtam, de nem jutott több, illetve jobb megfogalmazás az eszembe. Miközben sétáltunk hátra, ahol amúgy nem volt semmi tennivalóm, Laya kétszer is átfutotta a sorokat, hátha valamit nem vett észre, majd kérdő tekintettel sóhajtott egyet, és a zsebébe dugta a lapot.

- Tudod, előző héten beszéltünk róla ,hogy elrabolnám Seo-t. - el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neki. Lehet én nem vettem volna ilyen könnyen az akadályt, hisz most jelenleg semmit sem ért az egészből.

- Igen. Az most héten lenne?

- Mivel most megyünk majd a vidámparkba. Kár, hogy te nem jöhetsz.

- Ne haragudj, de sok a munkám.. - vittem lejjebb hangomat, hogy hihető legyen. Jobb lenne, ha itt is hallanám őt, mert így nagyon rizikós, hogy beveszi-e a dolgot vagy sem. Összetettem magam előtt a kezem, és mélyen meghajoltam, miközben azt suttogtam, hogy köszönöm. Elmosolyodott, és bólintott egyet, de még akkor is láttam szemeiben az érthetetlenséget, mikor odalépett hozzám, és megölelt.

Alig volt lélekerőm ahhoz, hogy este lenyomjam a kilincset, és belépjek a házba Tudtam, hogy még nincs otthon, elvégre zárva volt az ajtó, és bentről csak Seo víg dalolását hallottam, aki biztos a plüsseivel játszadozott. A megszokott rutint követve gyorsan leellenőriztem a házi feladatát, és elmentünk zuhanyozni, hogy mire SoBin hazajön, ne legyen semmi dolgom. Nehogy a végén kitalálja, hogy vele menjek tusolni.

- Byul, miért van itt SoBin? - nézett fel rám Seo, miközben a haját törölgettem. Szívem szerint most elmondtam volna neki, hogy mi folyik itt, és miért kell mostantól Laya-val többet lennie, de nem tehettem, mert a férfi mindent hallott.

- Tudod, rájöttem arra, hogy kell nekem egy férfi az életembe, és most őt találtam. - ez még nem is olyan sértő, de nem is istenítő, amire gondolom, hogy mos várt. - Most pedig aludj! - adtam egy puszit a feje búbjára, majd elővettem egy könyvet, és elkezdtem neki mesélni. Megijedtem, mikor ezek után is kérdezni akart, mert rögtön az jutott eszembe, hogy nehogy megemlítse Minho-t.

Mire Seo elaludt, meghallottam kintről az ajtó csapódását, így tudtam, hogy ő is megjött. Nagyot sóhajtottam, mikor kimentem elé, majd elfogadva felajánlását a karjai közé léptem, hogy én is megölelhessem.

- Mondhattad volna, hogy Laya elviszi Seo-t. Kitalálhattam volna valami programot magunknak.

- A munkám miatt nem igazán lenne rá időm. - vontam vállat, majd elléptem tőle, ő azonban egy hirtelen rántással visszahúzott magához. Ujjaival eltűrt egy tincset a fülem mögé, szemeivel pedig fáradtan, de éhesen tekintett le rám. Idegesen pislantottam fel, majd vettem szemügyre inkább a hűtőszekrényt, mikor megláttam, hogy a melleimet figyeli, ahova akaratlanul is be lehet látni a bő pólóm miatt.

- Viszont ma estére van programom. - húzta féloldalas, és ördögi mosolyra ajkait, majd lesimítva kezemen a szoba felé kezdett húzni. Eluralkodott rajtam a pánik, és rángatni kezdtem magam, hogy szabadulhassak, azonban kiabálni nem akartam, mert ha felébresztem Seo-t, akkor csak még nagyobb gondban lennék.

- SoBin, én nem akarom!

- Teszek rá, hogy mit akarsz. Eddig le se szartad azt, hogy én mit akarok. Innentől kezdve az van, amit mondok, én pedig azt mondom - csukta be az ajtót és kapcsolta fel a villanyt. - Hogy mássz az ágyra, és vetkőzz le.