Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

39. fejezet

Laya pov's

Valami istentelenül nagy baj van ott, és nem értem, miért nem mondja el. Azt kérte, hogy ne kérdezősködjek, de látom rajta, hogy nem érzi jól magát, hogy fél valamitől, elvégre az én legjobb barátom már általános óta! Eddig mindent meg tudtunk beszélni, most meg úgy kezel, mintha nem lenné elég megbízható arra, hogy el merje mondani.

Amennyire csak tudtam teljesítettem a levélben leírtakat, nem írtam rá, és még csak fel sem hívtam, pedig mostanában sokkal többet beszélgettünk, mint általában. Az egyetem miatt nem tudom annyiszor meglátogatni, elvégre ő is késő este dolgozik, de a hétvégék be szoktak jönni mindkettőnknek. Most viszont attól félek, hogy azt sem engedné meg.

- Laya, hova megyünk? - nézett fel rám Seo, mikor beült a kocsiba a táskájával együtt, amibe gyorsan bepakolta a cuccokat.

- Nos, úgy gondoltam kicsit kirándulhatnánk, ezért elmegyünk a bátyámmal a vidámparkba. - szegény még nem tud róla, ezért mielőtt elindulhattam volna dobtam neki egy üzenetet, nehogy váratlanul érje. Még azt is bevállaltam, hogy fizetek, csak jöjjön el, és játsszuk a boldog családot. - Mondd csak Seo, Byul szedi azt a gyógyszert, amit adtam neki? - kérdeztem rá, hátha ki tudok szedni belőle valamit.

- Nem tudom, mert én sosem látom, de már nincs rosszul annyit. Bár most, hogy SoBin odaköltözött lehet, hogy ő figyel ezekre..

- Várj, mi?! - akadtam ki, de úgy, hogy ráálltam a fékre, és félrehúzódtam. - Mi az, hogy SoBin? - Seo nem teljesen értette, hova akarok kilyukadni, mivel ismertem a srácot, ezért is fogott el a rémület, mikor meghallottam a nevét.

- Az egyik nap bejött hozzám este, és amíg Byul haza nem ért ott maradt. Aztán másnap bejelentették, hogy mostantól ott fog lakni nálunk. - kezdett el tapsolni, nagy mosollyal az arcán. Mégis mi üthetett Byul-ba, hogy pont hozzá menekült? Ennyit arról a kijelentéséről, hogy eleget szenvedett miatta?

Minho hiánya annyira megrendítette, hogy inkább keresett magának egy másik megoldást csak, hogy ne legyen egyedül? Mégis mi ez Byul?!

Rengeteg kérdésem volt, de mára fel kellett függesztenem a gondolkodást, hogy normálisan tudjak viselkedni a vidámparkban. Seo szinte mindenhova felült a bátyámmal, aki imádta ezeket, és örült neki, hogy van, aki felüljön vele. Én is szeretem a hullámvasutat, és a körhintát, de azokat, amik feljebb visznek mint tíz méter, már nem annyira.

Este nem kellett sokat vesződni az altatással, már a kocsiban bekábult, és úgy kellett bevinnünk a szobámba. Mivel most épp vendégek vannak nálunk - a keresztanyámék - így nincs üres szoba, ezért is fújtuk fel a matracot és vetette meg neki azt, hogy ne csak a földön aludjon. Az kéne még, hogy pont nálam betegedjen meg.

---------------------------------

Azt hittem ismerem őt, de ez a dolog beláttatta velem, hogy minden embernek vannak titkai, amit még a legjobb barát sem tudhat. Papíron - mivel szóban nem engedte, hogy közöljem - folyamatosan könyörögtem neki, hogy mondja el, mi történt, de ő mindig kikerülte a kérdést, vagy mintha meg sem hallotta volna, ott hagyott.

Három hónapig bírta ezt, mígnem az egyik napon odaadott ismételten egy hosszú levelet, amiben levezette nekem a dolgokat. Kitért minden kérdésemre szinte, hogy miért kell Seo-nak több időt lennie nálam, és miért félti. Az igazi megdöbbenés akkor csapott arcon, mikor elértem a SoBin-nel kapcsolatos részhez. Biztosan szégyelli bevallani, hogy ez történt, és azért írt róla ilyen szűkszavúan, de a lényeg rögtön lejött.

Elmondta, hogy ha egy rossz szót is szól, akkor az ostor Seo-n fog csattanni, és ezért viseli el maga körül a férfit. Miután elolvastam, a fülében levő apró, alig észrevehető műanyagra mutatott, ami nagy valószínűséggel azta célt szolgálja, hogy SoBin mindent hall. Így nyer értelmet a levélben levő kommunikáció, és a túlzott óvatosság.

Fogalmam sem volt, hogyan segíthetnék neki, mivel ahogy azt mondta is, az apja miatt a rendőrséget kizárhatjuk, mint opció. De abban biztos vagyok, hogy kerüljön bármibe, elkapjuk, és én ott eszek, hogy megnézzem a büszke családapa fejét, ahogy bilincsben elvezetik az őrült fiát. Ha tehetném, már most előásnám emlékeim közül a kiskoromban tanult karate mozdulatokat, és egy akkorát behúznék a férfinek, hogy hat napig kómában lenne, de tudom, hogy nem vagyok olyan erős, és Byul inná meg ennek a levét. Azért remélem nem bántja. Bár nem vettem észre rajta semmit azon kívül, hogy alig beszél és sálat hord, lehet, hogy a ruhái alatt már kék zöld foltos.

Te jó ég, meg fog ölni ez a tudat, így hogyan aludjak bűntudat nélkül? Én vagyok az egyetlen, aki tudja, de nem tehetek semmit..

- Hé, figyelsz te rám egyáltalán?

- Ne haragudj MinJi, de nem..  Elmondanád még egyszer? - fordultam a mellettem ülő mellé, és néztem nagy szemeibe, amik pufogva pillantottak vissza rám.

- Ha fáradt vagy csak mond azt, és nem koptatom itt tovább a számat. - nagyon sokszor van olyan, hogy egyszerűen csak megfognám a haját, és megtépném, vagy beleverném a padba. Fogalmam sincs, miért pécézett ki magának már az első évemben, de azóta levakarhatatlanul velem van, mintha barátok lennénk.

Nem mondom, hogy utálom, de van egy olyan személyisége, amitől kinyílik a bicska a zsebemben.

- Mindegy, csak azt kezdtem el mesélni, hogy Taemin mennyire bosszús mostanában. - ha megint elkezdtél neki hisztizni az új magas sarkúdról, ami feltörte a bokádat, akkor nem csodálom. Szerencsétlen sráccal csak párszor találkoztam futólag, mikor bejött a lányért az egyetemre, de nem tűnt felhőtlennek a mosolya.

- Mitől?

- Hogyhogy mitől? Attól a semmirekellő Minho-tól! - baszki, ez miért nem jutott előbb eszembe? Végre, egyszer az életemben rám mosolygott a szerencse, mert ha ezt nem most, ebben a pillanatban mondta volna, akkor még csak el se jutna a tudatomig. Minho kell ide! Ő biztos ki tudna találni valamit, elvégre cselekvőképesebb, mint én. - Bár mióta modellkedik, egyre jobban megkedveltem. Viszont úgy tűnik fejébe szállt az egója, nem tudom mitől - nevetett fel gúnyosan - Mert Taemin szerint nem veszi fel a telefont, és sorra mondja le a találkozókat, ha be akar iktatni egy kis sörözést a tévé előtt, mint ahogy régen is csinálták. - forgatta meg szemeit, ezzel kifejezve, hogy mennyire nem tetszett ez neki, de ezt most nyersen és őszintén fogalmazva pont leszartam.

- MinJi, átmehetnék ma hozzátok? - egyetem után még úgy van vagy két órám, hogy Seo-ért menjek, annak elégnek kell lennie. Nem tetszik, hogy két embert is be kell avassak Byul dolgaiba, de ahhoz, hogy kimenekítsem innen, muszáj annyi segítséget összevakarnom, amennyivel eredményt is el tudok érni.