Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

43. fejezet

Reggel már öt óta ott álltam a ház előtt és vártam, hogy mikor fog végre elmenni a férfi. Tudtam, hogy minimum kell még várnom utána egy tíz percet, hogy rendesen beérhessen a munkába, és ne akarjon visszafordulni, de már annyira ideges voltam, hogy a lábammal egy kész koncertet lenyomtam a járdán.

Minden percet ki akartam használni, ha esetleg elhúzódna a dolog, és idejében akartam lépni, ha meg tudom beszélni a tervemet Byul-al. Megfordult a fejemben, mi lenne, ha nem engedne be, és rám csapná az ajtót, de akkor jön a B opció, miszerint Laya beszél vele. De tekintve, hogy a múltkor is hogyan nézett rám, nem hiszem, hogy ezzel gondok lesznek.

SoBin pontban hétkor tette ki a lábát a házból. Byul is kikísérte, majd csókot váltottak, és integetve nézte végig, ahogy a férfi lekanyarodik a kocsival az utca végén, majd visszasétált a házba. Eddig azt hittem, azt lesz nehéz kivárni, hogy lelépjen, de ez a magammal előre megbeszélt tíz perc szerintem elsorvasztotta vagy száz agysejtemet.

Az ajtón levő kopogás már szinte az elmémben is kopogott, Byul halk lépteit pedig testközelből hallottam, annyira izgultam. Mikor kinyitotta az ajtót, ugyan annyira meglepődött, mint első alkalommal.

- Minho. - jelentette ki, végignézve rajtam. Fülében ott virított a füles, így gondolom a kérdésre válaszolt a férfinak, aki a vonal másik végén beszél hozzá. - Minek jöttél vissza?! Nem fogtad fel, amit mondott? Komolyan ennyire idióta lennél? - kezdett el kiabálni, de közben kezével egyfolytában nemlegesen mutogatott. - Az egy dolog, hogy mi volt közöttünk, de te alávaló módon otthagytál engem, most pedig megint megjelensz? Mit képzelsz magadról? Tűnj innen! - mikor ezt kimondta csuklómra fogott, és berántott a házba, majd becsapta az ajtót, és még bele is rúgott egyet. Megnyomott egy gombot a szerkezeten, amitől én is hallhattam a férfi hangját.

- "Ezt nevezem. Ez az én barátnőm. Ügyes voltál."

Byul végig szája előtt tartotta kezét, de nem kellett volna figyelmeztetnie, mert tudtam, hogy nem szólalhatok meg. Ujjaival mutatta, hogy egy perc és jön, majd beszaladt a szobába. Amíg nem volt jelen, körülnéztem a házban, mert olyan érzésem volt, mintha megváltozott volna valami, de mégis minden ugyan ott volt, mint régen.

Ahogy beljebb léptem egyet, hogy belássak a konyhába, elfogott a borzongás, és kezdtem azt érezni, hogy itt többről van szó, mint egyszerű zaklatás. Minden fel volt cetlizve, szinte egy szabad felületet sem lehetett látni sehol. A hűtőn külön papírdarabokra volt írva, hogy melyik polcon mi található, és ami a legdurvább volt, hogy grammra kimérve. Mellettük voltak mínuszjellel ellátott számok, gondolom, hogy mennyit használtak el.

De ugyan ez igaz volt a polcokra is. Alul, egy kis vonallal elválasztva volt feltűntetve, hogy miből van hiány, a többit pedig hasonló módszerrel számolta ki és jegyezte fel, mint a hűtőn láthatót. Mintha egy megszállott házába kerültem volna.

Byul leült a konyhaasztalhoz, majd kinyitotta a behozott füzetet, és elkezdett bele írni.

- ,,Byul, mit csinálsz"? - hangzott fel ismét a férfi hangja, de a lány továbbra is csak kitartóan írt.

- ,,Rajzolok." - zárta le rövidre a témát, és innentől fogva a férfi egy hangos és elégedett hümmögésen kívül nem nagyon szólalt meg.

- ,,Miért jöttél vissza?"

- ,,Mert segíteni szeretnék. Ugye jól vagy? Nem bánt? Ne haragudj rám kérlek.. "

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is kérdezzek. Annyira összekuszálódtak a gondolataim, hogy nehezemre esett ezt is leírni.

- ,,Nem tudsz vele mit tenni. Vannak kapcsolatai a rendőrségen, és úgy is neki hinnének az apja miatt!

Igen, ezt mondta Laya is, csakhogy bármennyire is rokoni a kapcsolatuk, ha van kézzel fogható bizonyíték, akkor még az apukának is fejet kell hajtania a törvény előtt, és bilincsben elvezetni a fiát.

- ,,Nézd, van egy ötletem, hogyan lehetne leleplezni, de ehhez nagyban a te segítséged kell. Képes vagy szembeszegülni vele? "

- ,,Mire gondolsz?"

- ,,Holnap én felhívom a rendőröket, és bejelentem ezt az egészet. Azt fogom mondani, hogy van bizonyítékom, és mire odaérnek, már nálam lesz. Azt azonban neked kell megszerezned."

- ,,Hogyan?"

- ,,Ki kell provokálnod. Az kell, hogy mérges legyen, és mindent bevalljon. Mond azt neki, hogy félsz tőle, vagy, hogy fel fogod jelenteni, de a lényeg, hogy mondjon olyat, amivel bizonyítani lehet, hogy az akaratod ellenére tart magánál. Itt hagyok neked egy telefont. Holnap, ha készen állsz, kapcsold be, én pedig tudni fogom, hogy indulhatok. Értesz engem?"

Nem válaszolt, csak bólintott egyet, és elkezdett gondolkodni. Szemei könnyekkel teltek meg, majd utat is törtek maguknak, de ajkai felfelé görbültek, és mosolyra húzódtak, mikor rám nézett. Megkerülte az asztalt, majd lehajolt, és karjai közé zárt. Örültem ennek a gesztusnak, ezért viszonoztam, de a boldogság nem tartott sokáig, ugyanis ez a fasz megint beleszólt.

- ,,Byul mik ezek a hangok?"

- ,,Ne haragudj, nem vagyok túl jól... " - torzította el hangját, majd köhintett párat.

- ,,Azonnal hazamegyek!"  - lehet, hogy a terhesség miatt volt ez, de az is előfordulhat, hogy csak füllentett. Minden esetre nekem le kellett lépnem, és mivel hallottam, amint kinyomja a telefont, és ezzel megszakad a kapcsolat, így már bátrabban szólaltam meg.

- Csak holnapig bírd ki. Megmentünk. - utaltam magamra, és Laya-ra, ugyanis rá is szükségem lesz. Byul csak kedvesen bólogatott, miközben mintha még mindig hallaná a férfi, kezével némán kitessékelt a lakásból, nehogy meglásson, amint épp innen jövök ki, vagy még mindig itt ólálkodok.

SoBin, alig várom a holnapot.