Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

23. fejezet

Csak én érzem gáznak, hogy vasárnap behívtak dolgozni? Most komolyan, azt hittem a hétvégét megkapom, erre tegnap este kaptam egy üzenetet, hogy mégis be kellene mennem. Mikor felöltöztem, és nagy nehezen kivánszorogtam a nappaliig, hogy kabátot húzva elindulhassak, szétnéztem a szobákban, mivel Minho hiánya azonnal szemet szúrt. A kanapé szépen el volt rendezve, mintha ott se lett volna, a cucca pedig a táskába gyömöszölve feszítette az anyag oldalát. Költözni készül?

A házban egy pisszenést sem lehetett hallani, olyan volt, mintha csak én lennék. Seo biztosan még aludt, ezért nem is akartam hangoskodni. Tudtam, hogy korán kelő típus, de hétvégén a fél hétkor még ő is aludni szokott. Nem tudtam mit tegyek elvégre, ha nincs a házban, akkor nem indulhatok el dolgozni. Nem hagyhatom egyedül a kislányt, a szomszédasszonyt pedig nem szívesen keltem fel ilyenkor. Nagyot sóhajtva indultam el a konyha felé, miközben letettem a polcra a táskámat.

Azonban ahogy beértem a helyiségbe, a fürdő ajtó rögtön kinyílt, és egyenesen Minho lépett ki rajta. Testét csupán egyetlen alsónadrágja fedte, az is hanyagul lejjebb csúszva a helyéről, haja kissé kusza és nedves volt, arca kipirult.

- Engem keresel?

- Vegyél fel valamit! - rivalltam vissza, ahogy eljutott hozzám a hangja. Lesütöttem szemeimet, és a kanapé melletti kis asztalt kezdtem el bámulni, amin a férfi telefonja pihent. Agyam folyamatosan az ő képét vetítette szemeim elé, így akaratlanul is belepirultam a gondolatba, ahogy megnézve magamnak végigfuttatom tekintetem minden egyen izomtónusán, ami tökéletesen ki van dolgozva, éppen annyira, amennyire kell.

- Nem hiszem, hogy ezt akarod. - hallottam meg hangját, amiből egyértelműen lejött a mosolya. A gond csak az volt, hogy ezt olyan közelinek éreztem, muszáj voltam felnézni rá, ugyanis itt állt előttem. Mondani akartam neki valamit, ellépni onnan, mielőtt még túl sok vér száguldana a fejembe, de ő ezt egy pillanat alatt akadályozta meg azáltal, hogy csuklómra fogott, és lelökött a kanapéra, majd kihasználva zavarom fölém mászott. - Ugye, Byul? - mosolyodott el ördögi módon.

Nem engedte, hogy válaszoljak, ajkait rögtön enyémnek nyomta, és kezdte el mozgatni. Éhesen és mohón szívta meg alsó párnámat, ami biztos megduzzadt ez miatt, arról nem is beszélve, hogy ezzel elérte, hogy ajkaimat enyhén elnyissam egymástól, így nyelvével is szabad utat kapott.

Vad táncot jártak ízlelőszerveink, miközben ő lassan rám ereszkedett. Kezét felsimította hajamba, és egy kicsit meg is húzta, ezáltal arra ösztönözve fejem, hogy felemeljem neki, így jobban hozzám fért. Másik karja kezemen állapodott meg, és azt kezdte el érzékien simogatni, ujjait tökéletesen kihasználva, hogy minden kis négyzetcentimet belepje.

Mikor úgy gondolta kellőképp kezelésbe vette ajkaimat eltávolodott, én pedig itt vettem egy mély levegőt, ugyanis eddig alig lélegeztem. Túlságosan lefoglalt a férfi jelleme, ahogy birtokolni próbál, és feszegeti a határaimat. Felnézett rám, de csak egy pillanatra. Épp annyira, hogy én realizálni tudjam, mire készül. Lehajolt, majd nyakamat vette célba, az egyetlen gyengepontomat.

Hagytam neki sőt, még ki is nyújtottam, hogy édes párnáival még nagyobb teret tudjon felfedezni, és apró, színes foltokat hagyni. Ajkaival együtt keze is dolgozott, ami a karomról felkúszott a vállamig, onnan pedig a nyakamra, majd le, egyenesen az oldalamhoz, ahol aprót markolt bőrömbe, ezzel is jobban feltüzelve bennem a vágyat.

Nem bírtam ki hang nélkül, mikor erősen megszívta, vagy nyelvével végigszántott egy adott ponton, muszáj voltam nyögni egyet, különben úgy éreztem, hogy a szívem fel fog robbanni. Lesimított combjaimig, ahol addig-addig játszott ujjaival, míg el nem lazítottam őket. Felemelte, majd terpeszbe húzta őket, hogy közéjük furakodjon, ezzel teljesen éreztetve velem a déli tájékon levő gondjait.

Egy percre se hagyta abba a kényeztetést, most kulcscsontomra fájt a foga, szó szerint, mert itt meg is harapta az érzékeny és vékony bőrt. A hirtelen fájó érzésre felemeltem a mellkasom, teljesen nekinyomva melleimet, amit egy pimasz mosollyal díjazott, én pedig visszaereszkedtem az ágyra, és párás tekintettel vizslattam őt.

Tenyerével becsúszott hanyagul felgyűrődött pólóm alá, majd felhúzta egészen a nyakamig. Felemeltem kezeim, és miközben ő lehúzta rólam, én lábaimmal dereka köré fonódtam, kezem pedig a lapockájánál állapodott meg. Bőre puha és forró volt, szinte éreztem ujjaim alatt a perzselő vágyat, ami a vérével együtt pezsgett az ereiben.

Lepillantott melltartóba bújtatott melleimre, majd elmosolyodott, és az egyiket megmarkolva masszírozni kezdte, míg a másikhoz hajolva annak szélére hintett egy lágy, ugyanakkor érzelmes csókot. Fantasztikus érzés volt, ahogy minden egyes mozdulata apró szikrákat indított el bennem, és ezek már fájdalmasan jóleső érzésekké alakultak át.

- Azt akarom, hogy az enyém legyél. A tested is, és a lelked is. Mindened. - suttogta fülembe, amit utána meg is harapott....

Zihálva ébredtem fel a saját ágyamban. A takaróm a földön hevert, az alattam levő pléd össze volt gyűrve, a szívem pedig úgy zakatolt, mint egy gőzmozdony. Mégis hogyan tudtam ilyet álmodni? Ennyire beindította volna a fantáziámat a tegnapi majdnem csókunk? Akkor mi lett volna, ha tényleg megtörténik? Álmomban is elveszi a szüzességem?

Szinte magamra se ismerek, én nem az vagyok, aki ilyen könnyen beadná neki a derekát sőt, még vágyna is rá.. Ha így is lenne, biztos nem lennék annyira bátor, hogy kimutassam, elvégre ezen a téren csak a szám nagy.

Telefonom órájára pillantva megjegyeztem magamnak, hogy a reggeliről már így is lemaradtam, ezért összeszedtem a ruháimat, és elmentem lezuhanyozni. A hangok alapján Minho Seo-val játszik a szobában, így én észrevétlenül ki tudtam surranni az ajtó előtt a fürdőbe. Kellett is ez a frissítő, ugyanis az emlékképek még mindig előttem vannak, és nem hagynak lenyugodni.

Kimentem a konyhába, és elkezdtem megmelegíteni a gázon a tegnapi maradékot. Fogalmam sincs, hogy ő már ettek-e, de én elég éhes vagyok, úgyhogy nem várok egyig. Miközben kavargattam a tésztát azon gondolkodtam, hogy itt lenne az ideje megint egy elszámolást csinálni a jövő hónapra tekintve, elvégre mindjárt karácsony, én pedig el vagyok havazva Seo ajándékával. Azt csak nem mondhatom neki, hogy a kutya volt az..

- Miért sötétben főzöl? - kérdezte hátam mögül Minho, aki a konyhaajtónak dőlve figyelte minden mozdulatomat. Nem fordultam meg, csak sóhajtottam egyet, és igyekeztem nem arra gondolni, hogy most pont olyan mély volt a hangja, mint mikor álmomban a fülembe suttogott.

- Mert látok, és így energiatakarékos. - bár eléggé el van borulva kint. Ilyenkor általában napos idő szokott lenni, vagy legalább szűrt fény, ezért nem szoktam felkapcsolni.

- Meg fogsz vakulni. - jött beljebb és kapcsolta fel, de én egy rosszalló pillantást vetve felé oldalra léptem, és rögtön le is csaptam a kacsolót.

Motyogott valamit az orra alatt, majd lassú léptekkel, figyelve arra, hogy minden egyes tompa koppanást hallva rájöjjek, hogy pont mögöttem van. Érzem a hőt, amit a mellkasa ont ki magából, ahogy fél centire sincs a hátamtól.

- Tudod, mik szoktak történni a sötétben? - kérdezte pimasz hangnemben, majd ujjával egyenesen a nyakamba bökött, mintha rá akart volna mutatni valamire. Leguggoltam, és úgy araszoltam ki előle, hogy vissza tudjam kapcsolni a villanyt, és elhessegessem a tűzhely elől, amit rögtön el is zártam, mikor elég melegnek éreztem az ételt. - Mi a baj a nyakaddal?

- Mi lenne? - nevettem fel, majd felnyúltam a tányérokért.

- Erogén zónád?

- Inkább csak simán érzékeny. - fordultam el tőle azt tettetve, hogy épp keresek valamit a lenti szekrényben. Ha meglátná az arcomat azonnal rájönne, hogy eltalálta.