Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

38. fejezet

Minho pov's

- Mi lenne, ha kezdenél valamit ezzel?- mutattam le a nadrágomat majdnem átlyukasztó dudorra. MinAh megforgatta szemeit, majd átbiccentette fejét a másik oldalra, ezáltal haja is meglendült, egyenesen az arca mellé.

- Miért kanyarodsz mindig vissza hozzám? Azért mert én csettintésre itt vagyok neked?

- Mondhatjuk. - nevettem fel, majd felültem az ágyra, és odamásztam hozzá, hogy megcsókolhassam. Sok lánnyal lefeküdtem, de kétségtelen, hogy ő a legjobb. Nem csak van alattam, mint egy darab fa, hanem tesz azért, hogy számára is, és ami fontosabb, nekem is a legjobb menet legyen az, amibe épp belefogtunk.

Már idejét se tudom, mióta lebeghetek a való élet, és a kéj által szőtt álomvilág küszöbén, de nem is érdekel. Nagyjából négy hónap telhetett el, de én minden percét élveztem. Egy férfi akkor boldog, ha örömet szerezhet, nemde? Én pedig majdnem minden nap örömöt adok egy lánynak, vagy akár többnek is. Elvégre erről szól a mai világ. Semmi érzelem, csakis egyéjszakás kalandok, amiken nincs mit megbánni. Egyszerűen csak élvezni kell.

- Holnap munka van, Minho. - kezdett el vetkőzni, amit én egy elégedett mosollyal díjaztam. Megnyaltam kiszáradt ajkaim, mikor felfedte előttem mellkasát, majd lehajolva a nadrágját is letolta.

- Ezzel mire akartál utalni? - léptem elé, mert pont térdelt, és úgy gondoltam tökéletes szögben van egy kis bemelegítéshez.

- Hogy fogd vissza magad, és bánj velem finoman. - nyújtotta ki nyelvét, mire megragadtam a haját, és kicsit feljebb rántottam fejét, hogy a szemembe nézzen.

- Tudod, hogy az nem az erősségem. - lehunyta szemét, majd biccentett egyet fejével, miközben fürge ujjai lehúzták a sliccemet, utána pedig rögtön a nadrágomat is.

Másnap, már meg sem lepődtem, hogy az átlagnál hamarabb lebonyolítottuk ezt a fotózást. A csapat rettenetesen jól végzi a dolgát, én pedig teljes erőbedobással segítem őket, hogy hamarabb leakadjanak rólunk a fotósok. Akarom mondani rólam.

Nem panaszkodok, hogy sok a munkám, mivel ez egyenlő a bevételem növekedésével. Az eddig eltelt hónapok alatt rájöttem, hogy a pénz tényleg boldoggá tesz. Úgy értem, ha körülnézek mit látok? Olyan dolgokat, amik csak az én javamat szolgálják. Van egy házam, bejárónőm, bármikor elvihetek egy lányt pár menetre, és annyit ehetek, amennyi csak belém fér. Kell ennél több? Miért is nem kezdtem bele előbb ebbe a modellkedésbe.

- Este hatkor nálam? - léptem MinAh mögé, aki a képeimet nézegette és válogatta, hogy melyiket fogja elküldeni a szerkesztői csoportnak. Sóhajtott egyet, majd megfordult a székében, és felnézett rám.

- Oké, úgy is beszélni akartam veled. - zárta rövidre a témát. Nem zaklattam, elvégre volt még ezer másik dolga. Inkább hazamentem, és kihasználva azt a fennmaradó egy órát rendbetettem magam az estéhez. Elővettem egy üveg bort, amit már ki is töltöttem a pohárba hangulatcsinálónak, és amíg meg nem érkezett a tévét néztem, bár semmit sem fogtam fel az unalmas hírekből.

Majdnem elaludtam, mikor meghallottam a csengő hangját. Rögtön felpattantam és kinyitottam ennek a szépségnek az ajtót, aki komótosan jött be a házba, és fordult rögtön a hálószoba felé. Helyes, tudja, hogy hol a helye, és mit akarok csinálni. Kezembe vettem a két poharat, majd bementem a szobába, letettem az asztalra, és miközben megszabadultam a pólómtól bezártam az ajtót, és leoltottam a villanyt. Azt hiszem, ma sem lesz több pihenésem, mint pár óra alvás.

----------------------

- Minho. - fordult felém. Lassan már csillagokat láttam, olyan álmos voltam, de megráztam a fejem, és egy halk hümmögő hanggal jeleztem, hogy még ébren vagyok, és figyelek. Feje a kezemen pihent, így éreztem, ahogy felém fordul. - Lassan be kellene ezt fejeznünk.

- Miért kellene? - nevettem fel, mert azt gondoltam, csak egy ártatlan poénnak indult ez az egész, de mikor lenéztem rá, még így hulla fáradtan is meg tudtam mondani, hogy komolyan beszél.

- Lehet, hogy találtam valakit. Tudod, nekem nem igazán jó ez az életmód. Szeretnék magam mellé egy embert, aki ott van, ha kell. - megforgattam szemem, majd nagyot nyújtózkodtam, mikor felült, és nekem háttal fordulva elkezdte keresgélni a ruháit. - Neked sem ártana már egy nő. Biztos vagyok benne, hogy volt pár jelölt az életedben.

- És, ha nem? - mosolyodtam el, de ő továbbra is azokkal a mély, és veszélyes szemeivel vizslatott, amik szinte úgy csillogtak rám, mintha az anyámmal folytatnék beszélgetést, aki mindent tud rólam.

- Akkor komoly gondok vannak veled. Nekem nem kell hazudnom. - fordult vissza, amíg becsatolta hasánál a melltartóját, majd elrendezte azt, elrejtve előlem az íves dombokat. - Látom, miért csinálod ezt.

- Mit?

- Ne add a hülyét kérlek, fáradt vagyok hozzá. A nagybátyám pszichológusnak készült, én pedig vele nőttem fel, ezért ismerem az emberi viselkedést. El kellene engedned a múltadat, mert az, hogy a város összes lányát meghúzod, nem lesz megoldás.

- Nekem egyelőre megfelel. - vontam vállat, és felhúztam magamra a takarót, mivel elrázott a hideg, ami hirtelen csapott meg, mintha valahol kinyitották volna az ablakot.

- De utána mi lesz? - húzta fel nadrágját, majd a fogashoz ment, hogy leakassza onnan a kabátját. - Nézd, nem akarok neked papolni, de fontold meg, amit mondtam. Egy idő után hidd el, keresni fogsz valamit, csak már késő lesz, hogy megtalált. - felmászott mellém az ágyra, majd lehajolt, hogy ajkait még utoljára enyémnek mondja, és egy cseppet sem visszafogott csókkal zárja le ezt a beszélgetést. - Nem vagy olyan rossz, mint amilyennek gondolod magad. Egyszerűen csak egy pillanatra át kellene látnod a büszkeséged másik oldalára. - fordult vissza, majd kilépett a házból, egyedül hagyva engem a fejemben visszhangzó gondolataival. Kikészít ez a lány..

Délután, mikor már épp készültem felöltözni, a táskámért nyúltam, amiben tudtam, hogy ott lapul az előző héten megvett anyag. A pia egy dolog, elszáll tőle az agyam, de az igazi élvezet akkor is a drog, amit persze nem úgy akarok beadagolni magamnak, hogy halálos legyen, vagy függővé váljak, csak éppen, hogy megmutassa, a másik világ élvezetét.

Kinyitottam, és belenéztem a fehér porral megtöltött fekete tasakba. Ha az ember híres lesz, szerezhet olyan kapcsolatokat, amiket még álmában sem gondolt. Ezt az egyik buliban levő suttyótól szereztem, aki be akart drogozni egy csajt, de én nem hagytam neki. Nem tudom miért, de hosszú ideje akkor jutott először eszembe Byul, ahogy könnyes szemekkel elém áll, és kérdőre von, hogy hogyan tehettem ezt vele. Mikor ahhoz sem volt közöm!

Rágyújtottam egy szál cigire egy kis hangulat csinálónak, de amikor az első sóhajjal együtt kifújtam a füstöt is, az ajtóm kivágódott, majd Taemin veszélyes lépteit hallottam meg közeledni felém. Meglátta kezemben a tasakot, és azokkal a szikrákat szóró szemeivel, amikkel már rég megölt volna rám meredt, amíg kitépte ujjaim közül, majd kihajította a kukába.

- Te teljesen megbolondultál? Már a drog ügyekbe is belefolysz?

- Csak ki akartam próbálni, ne fújd fel. - álltam fel, és tettem le a szálat, aminek még a felét sem szívtam el.

- Ide figyelj, egy ideje már észrevettem, de attól még, hogy lett egy munkád, és most már mindenki ismeri a nevedet még nem te vagy itt az atyaúristen!

- Ettől függetlenül jól érezhetem magam, nem? - nevettem fel, de ez szemmel láthatóan nem tetszett neki, amit ki is fejezett egy hatalmas pofonnal. Az ágyba vágódtam, majd kérdő tekintettel néztem fel rá, hogy ezt most miért kaptam, de ő csak lehunyt szemekkel nyelt egyet, és az ajtó felé pillantott.

- Van itt valaki, aki beszélni szeretne veled. - amint kimondta, mintha csak erre várt volna a kint álló lány, belépett a szobámba integetve. Bevallom, ha megkérdezték volna, hogy ki az, akire végképp nem számítok, még akkor sem jutott volna ő az eszembe.

- Szia, Laya.