Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

36. fejezet

Minho pov's

Nem köszöntem el tőle, de nem is bántam meg. Valószínűleg végig kellett volna néznem, ahogy azokkal a kiskutya szemeivel kivezet az ajtón, majd bűnbánó mosolyával int egyet, és utamra enged. Kell ez nekem? Nem. Ami most kell, az egy búfelejtő parti, egy jó csajjal a jobbomon. És ebben mi a legjobb? Hogy mind a kettő teljesült.

- Mondd csak, miért is kell nekem ide eljönnöm veled? - nevetett fel a taxiban MinAh, miközben rám pillantott, és haját kezdte igazgatni, pedig tökéletesen állt.

- Mert ez egy kurva jó hely, én meg inni akarok.

- Haverok? - vonta fel szemöldökét, mire most én nevettem fel.

- Nem tud eljönni a házi hárpiája miatt. - mert MinJi-t nem lehet másnak nevezni. Mikor megtudta, hova akar jönni velem, azonnal kitessékelt a házból, hogy takarodjak a barátjától, pedig én előbb ismertem meg, mint ő! Persze, nyilván nem haragszom Taemin-re, hogy őt választotta, és otthon maradt, egyszerűen csak nem értem, hogy van még ép idegrendszere.

- És rögtön én jutottam eszedbe? Mi van, ha azt mondom, hogy van pasim?

- Nem hinnék neked. Sok foglalt nőt láttam már, és te nem úgy nézel ki. - mértem végig, hogy értse, miről beszélek. A kivágott fölsője, ami engedni látta a mély dekoltázsát szinte csalogatta mind a tekintetem, mind az ajkaimat, de még uraltam a bennem tomboló állatot. Majd mikor leküldtem pár korty alkoholt, utána. Akkor még alibim is lesz, bár nem hiszem, hogy nagyon ellenkezni akarna, a tekintetét elnézve.

- Nem tudhatod. - vonta föl szemöldökét, mire sóhajtva megforgattam szemem, és teljesen felé fordultam - már amennyire az autóban ez lehetséges-.

- Nagyon sokat beszélsz.

- Akkor? Be akarod tömni valamivel a számat? - mélyült el a hangja. Az előttünk ülő sofőr szerintem a hangos rádió miatt nem hallhatott semmit, pláne úgy, hogy ha jól látom, egy hallókészülék van a fülében. De ha képben is lenne, akkor sem érdekelne.

Jelenleg teljesen lefoglalt, hogy MinAh szájában minél mélyebbre toljam át nyelvem, és vegyem át tőle az irányítást, amit eddig nagyon jól megtartott. Egyenlő félként akart kezelni, azonban én erősködtem, így ledőltünk a hátsó ülésen. Kezét rögtön felemeltem feje fölé, és az ajtón levő kapaszkodóhoz nyomtam. Értette a célzást, rögtön megragadta, így kivontam kezeit a történetből, hogy tovább mehessek. Miután teljesen átvettem mindenféle jogot a teste fölött, elváltam ajkaitól, hogy nyakát kissé megszínesíthessem pár lila folttal, mielőtt a buliba érnénk.

Nagyon engedelmes volt, végig ott tartotta a kezét, ahova tettem, és egy hangja sem volt, pedig arcát elnézve eléggé ki akarta engedni. Tetszett ez a stílus, ezért erőszakosabban ugrottam neki kulcscsontjának, és egy laza mozdulattal lehúztam a nyakánál kissé bő felsőjét, ezzel felfedve melltartóba bújtatott kebleit.

Nem vártam, és nem is érdekelt, hogy egy autóban vagyunk, rögtön rájuk fogtam, és fogaimmal karistolni kezdtem a szélét, mikor ujjait finoman felvezette a hajamba, és kicsit meghúzta, hogy ezzel állítson le.

- Ezt inkább a buliban kellene. - kacsintott, majd visszahúzta a ruháját, és felült, miközben mellkasomra téve tenyerét eltolt magától.

- Vigyázz, mert szavadon foglak. - nevettem fel, majd kipattantam, és mintha egy úriember lennék, kinyitottam neki az ajtót. Erre van szükségem, ilyen napokra, hetekre, és éjszakákra. Hello újra, régi életem.

Byul pov's

Vajon eddig is ilyen ideges voltam attól, ha arra gondoltam, hogy Seo egyedül van otthon minden nap három órát, vagy csak én emlékszem rosszul? A szívem hevesebben ver, mint általában, és ezt mások is észrevették, elvégre Neul szavaival élve ,,holtsápadt" vagyok egész nap.