Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

50. fejezet

(+18)

- Mindig meg tudsz lepni. - mosolyodott el, mikor fölém mászott. - A bátorságod nem ismer határokat, és ez becsülendő tulajdonság. - suttogta ajkaimra, majd birtokba vette őket. Szívni kezdte az alsó párnát, majd amint megéreztem a kellemes sajgó érzést benne, nyakamra tette kezét, és amíg nyelvével nedvesítette párnáimat, addig kezét végigvezette vállam vonalán le, egészen a derekamig, ott azonban megállt, és visszafelé csúsztatta ujjait, a mellemre.

Sóhajtottam egyet a csókba, amit még mindig nem engedett el, így küszködtem magammal, hogy levegőt ne felejtsek el venni. Minho ügyes keze egy pillanat alatt elfeledtette velem, hogy mire is készülünk. Nem tudtam másra gondolni, csakis rá, hogy most mit tesz, hogy mit akar, és, hogy ez nekem milyen jó. Az apró érzések, amik hullámokban törtek rám csak attól, hogy játszadozni kezdett a kemény kis csúccsal már-már félelmet keltően jó volt.

Mikor elvált ajkaimtól, lenézett a művére, ami nyilván megduzzadva, a nyáltól csillogva várta vissza övéit, ő azonban most a nyakamra nézett, és hajolt oda. Furcsa volt, hogy most megengedem valakinek, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elfordulok, de ehelyett csak hajába markoltam, és úgy érzékeltettem vele, hogy lassítson.

Először csak lágyan, alig érezhetően lehelt egy apró csókot nyakamra, majd ott hagyva ajkait csipkedni kezdte ajkaival, ami még csiklandozta is bőrömet, egészen addig, amíg fogával végig nem karistolta az erem vonalát, majd rátapadva egy pontra, meg nem szívta azt. A hátam már ettől ívbe feszült, pedig még nem is csinált semmit azon kívül, hogy melleimet folyamatosan masszírozza.

- Szeretem, hogy ezek után is ilyen érzékeny vagy.

- Csak miattad. - válaszoltam neki kezeim mögül, mivel mikor rám nézett annyira elpirultam, hogy el akartam takarni előle az arcom. Tetszett neki ez a válaszom, mivel láttam az elégedett mosolyát, amivel elvette onnan a karom, és oldalra helyezve aprót nyomott rajta jelezve, hogy hagyjam ott.

Belemarkoltam a lepedőbe, és szorosan lehunytam szemeim, mikor megéreztem, hogy ugyan lassan, de megindult lefelé szájával. Minden bőrfelületre, amit csak ér, puszit hint, de nem áll meg, míg mellemhez nem ér, és szájába nem veszi a neki tetsző helyet. Pajzán módon nyomtam ki mellkasomat még jobban, hogy többet érjen el, azonban nem tudtam nyugton maradni, testem jobbra-balra gurulgatott, miközben ő itt-ott megszívott, és felkuncogott a tetteimen.

Mikor megkínozta mindkét csúcsot, alhasamra nyomott egy puszit, és ismét feltornászta magát hozzám. Ujjait levezette derekam vonalán combomig, ahol bekúszott közéjük, és kicsit szétfeszítette, hogy nyissam őket széjjelebb. Tettem, amit némán kért, így rögtön közéjük férkőzött, de épp csak annyira, hogy ne tudjam összezárni. Ujjait végighúzta a nagyajkakon, majd hüvelyemnél kezdett el nyomást gyakorolni rögtön két ujjával, mielőtt belevezette. Felsóhajtottam az érzésre, ugyanis ez más volt.

Sokkal érzékibb, felfoghatóbb, és élvezetesebb. Mert végre egy olyannal történik, akit elismertem, akit szeretek, és akihez tartozni akarok. Akiben megbízom, és ez adja mindennek az alapját. Ezért nem is félek innentől, hogy mi fog történni. Bármit akar adni, én elfogadom, mert bízok abban, hogy tudja, mi a jó nekem.

Nem sokáig húzza az agyamat, nem akarja, hogy teljesen felkorbácsolja a még gyulladozó tüzemet, így kihúzza ujjait, majd fejem mellé teszi két kezét, és alkarjára ereszkedve közelebb hajol hozzám. Megérzem makkját a bejáratomnál, és muszáj vagyok elmosolyodni, amit nem is ért, ez pedig egyértelműen kiült az arcára.

- Mikor vettél fel óvszert?

- Gyorsabb vagyok, mint gondolnád. - vigyorodott el, majd egy lökéssel mélyebbre került, ezzel megnyitva testem kapuját. Nem mondom, hogy nem fáj, de tűrhető, és szinte azonnal megszoktam, elvégre nem első és nem is a második alkalmam ez. Kezdetleges ritmusa gyorsan váltott középgyorsba, miközben nyakamat szüntelenül csókolgatta, én pedig nagyokat sóhajtoztam. Nem volt értelme ellenkeznem a hangommal, Seo úgyse kel fel rá.. Remélem.

Ahogy gyorsult a ritmus, valamint mind a kettőnknek a légzése, az egyik nagyobb lökése alkalmával megéreztem valamit, amitől az ajkamra kaptam, és elfojtottam egy mélyről jövő sikolyt. Megállt, de nem húzódott ki, csak aprókat lökdösött.

- Élvezd ki. Ilyet eddig nem éreztél még. - mondta ki szinte a gondolataimat. Ez túl hirtelen és túl nagy öröm volt ahhoz, hogy még egyet kibírjak, így mikor megint nekilátott a tempójának, keresgélve azt a pontot, kezére fogtam, körmömet pedig bőrébe vájtam.

- Minho... Ne!

- Ne félj tőle. Utána jobb lesz. Engedd el.

- Inkább te engedj el. .. - nyöszörögtem, mert már beszélni alig bírtam. Sosem éreztem olyat, hogy a testem magam ellen dolgozna. Nem bírom visszafogni se a heves reakciómat, se a hangomat. Szégyentelenül kapok hol Minho lapockájába, hol pedig a hajába, miközben megtalálva azt a pontot folyamatosan oda lök, direkt, hogy sikerüljön a terve, amit én eddig visszatartottam.

- Nem engedem, hogy megint úgy csinálj, mint a legelsőnél. Nem lesz semmi baj. - simított lágyan hajamba, hogy utána meghazudtolva magát belemarkoljon, és hátrafeszítse fejem, így elérve ajkaival torkom vonalát. - Add nekem.. - kérte lágy hangon, nyelvével pedig nedves csíkot húzva bőrömön számhoz ért, és egy mély csókkal akadályozta meg a további ellenkezésem.

Mindenhol, ahol csak ért simogatott. Az ölemet, a mellemet, az ujjai közé vett bimbómat, miközben ajkai mohón szívták magukba az enyémet, összezavarva a nyelvem. Nem akart hallani egy tiltakozó szót sem, és ez ellen tett is, ugyanis még a fejemből is kiürült minden, nem hagyva benne semmi mást, csak a férfit, és az érzést, ami az alhasamban egyre csak nőtt. Egyszer csak beteljesedett, majd mintha szétrobbant volna, egy olyan dolgot tapasztaltatott meg velem, amivel eddig még egyszer sem találkoztam, ráadásul féltem is tőle.

Minho nem állt meg, ő is a csúcsra akart érni, amivel elnyújtotta az én orgazmusom, így az még jobbá vált, ha ez lehetséges. A végén nem húzódott ki, csak rám nehezedett, és fülem mögé csókolva haladt egyre lejjebb a nyakamhoz. Emlékszem, mennyire irtóztam ettől is. De most nem elfordulnék tőle, hanem inkább mint az előbb is tette, némán kinyújtva neki a felületet könyörögnék azokért a piros és kiszáradt párnákért, hogy még egyszer végigcsókoljanak.

Pár másodperc múlva gurult le rólam, és rendezte el magát. Én még ekkor se nyitottam ki a szemem, csak magam elé húztam a kezem, és úgy próbáltam meg leszállni a felhőkből, ahova repített. Mocorgott egy kicsit mellettem, majd fölém magasodott, és egy puszit adott a homlokomra.

- Ránk férne egy zuhany. - kuncogott fel halkan.

- Ez nem volt fair! - hagytam figyelmen kívül az előző mondatát, miközben felfújtam az arcom, ám ő csak tovább mosolyogva megbökte, így az összes levegőt kifújtam a számon, mint egy hal.

- Menjünk, te pukkancs.

- Együtt? - ültem fel. Válaszul csak hümmögött egyet, mire felé fordultam, és igyekeztem komoly arcot vágni, így kielégülten. - A következő menet max holnap lesz. Ma nem bírnék ki többet.

- Szavadon foglak. - figyelmeztetett ujját rázva. - A ház összes részét felszenteljük. - húzta ki magát büszkén, majd elindult a fürdő felé, hogy megengedje a kádba a meleg vizet.