Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

52. fejezet

A tavasz első szele pont olyan szögből csapott arcba, hogy a hajam lehetetlenné tette a látásomat. Beharaptam számat, nehogy rátapadjon egy hajszál, majd elengedtem Minho kezét, és kifésültem a szememből.

- Légy ügyes! - guggolt le Seo-hoz, és adott arcára egy puszit, mielőtt útnak engedhetné. Valamilyen oknál fogva ma egész nap játszani fognak a tornateremben, különböző csapatépítő vetélkedőkön részt véve, így egy váltóruhán kívül nem kellett hozni semmi mást neki. Miután bement az épületbe, mi is tovább sétáltunk a bolt felé, miközben én az ébredező tájat kémleltem. Hamarosan mindent belepnek a virágszirmok, utána pedig jön a meleg nyár, amikor egy szál fehérneműben lehet majd rohangálni a házban. Bár tudom, hogy ezt Minho jobban díjazná..

- Arra gondoltam.. - kezdett bele mondatába, én pedig rögtön felé fordultam. - Hogy hétvégén elrabollak titeket.

- Hova megyünk? - szűrtem le a poénos megnyilvánulása mögötti lényeget .

- A szüleimhez. - húzta ki magát büszkén, nekem azonban kis híján múlott, hogy leessen az állam. Mindjárt itt van a hétvége, és ezt most jelenti be?

- Miért ilyen hirtelen?

- Mert most érnek rá. - tényleg, említett valami olyat, hogy az apja üzletember, az anyja pedig ingatlanokkal foglalkozik. - Nem szeretnél jönni?

- De.. Nem erről van szó. - ráztam meg fejem, mielőtt még azt gondolná, hogy így lenne. Szeretném megismerni őket, és bízom benne, hogy velem nem fog olyasmi előfordulni, mint ami a könyvekben szokott ilyenkor. Minho egy normális ember, tehát a szülei is be fognak fogadni, amint kicsit oldódott a kezdetleges feszültség, ami minden bizonnyal ki fog alakulni az elején, mikor nem lesz mit mondanunk a másiknak.

- Gondoltam Seo-t is vihetnénk, de nem maradunk ott vasárnapig. Pénteken munka után lemegyünk, szombaton estefele pedig útba ejtünk egy éttermet, aztán hazajövünk.

- Jól hangzik. - pipiskedtem fel hozzá egy puszira, mivel idő közben megérkeztünk, nekem pedig sietnem kellett az öltözéssel, így miután elköszöntem, rögtön befutottam, és vetkőzni kezdtem. Egész nap azt vártam, hogy Laya mikor fog lerohanni engem hátulról, vagy akár elölről is, kihasználva, hogy sosem figyelek a lábam elé, de nem jött. Írtam neki, megkérdeztem, hogy él e, utána pedig mivel nem jött válasz komolyra véve a szót azt is, hogy jól van-e, de erre sem jött semmilyen reagálás. A hívásaimat nem veszi fel, pedig ennél az is jobb lenne, ha elutasítaná. Csakis akkor láttam meg, mikor este záróránál kiléptünk a lányokkal az ajtón, én pedig befordultam az utca felé, és megláttam őt a lámpánál.

Szokatlan volt, mivel hosszú ruhát viselt, mint aki bujkálni akar, haja ki volt engedve, pedig általában összefogja, szemei pedig összeszűkültek a zavarodottságtól, mikor közelebb értem hozzá. Nagy iramban megindult felém, majd szó szerint nekem lökődött, és szorosan magához ölelt.

- Laya.. Mi történt? - megrázta a fejét, de éreztem, hogy reszket. Addig álltam ott előtte, és nyújtottam neki vigaszt, míg végre meg nem nyugodott, és el nem vált tőlem, hogy könnyes szemeibe nézhessek.

- Taemin.. - ejtette ki ajkain a nevet, én pedig magam mögé pillantottam, ahol Minho épp Seo mellett guggolt, hogy befogja a lány száját, aki nem érti, hogy Laya miért sír, és ő miért nem szólalhat meg. Megráztam a fejem, mire Minho bólintott egyet, és suttogva valamit a kislány fülébe, elindultak hazafelé, míg én belekaroltam Laya-ba, és elindultunk sétálni a másik irányba.

- Mit csinált?

- Semmit. Én csináltam. Én hülye barom megcsókoltam úgy, ahogy azt Minho mondta, mert nem bírtam mást kitalálni, de ezt MinJi szeme láttára és most.. Szerintem mind a ketten utálnak.

- Mi? Ezt meg honnan veszed? - vontam fel szemöldököm, mivel ez eléggé összeesküvés elméletnek hallatszott így kimondva.

- Taemin elküldött. Szó szerint azt mondta, hogy ,,Jobb, ha most mész". Ha kidobta MinJi-t, akkor miért őt választja? - zokogott fel, majd szeméhez nyúlva megtörölgette könnyes arcát, és vett egy mély levegőt.

- Nem gondolod, hogy félre értesz valamit?

- Ezen mit lehet? - vitte feljebb hangsúlyát, miközben rám nézett. Megráztam a fejem, és ezzel egy időben megvontam a vállamat is, mert nem tudtam nek mit válaszolni, de ez, ahogy elmesélte nagyon nem áll össze. Ha Taemin szakított MinJi-vel Laya miatt, akkor utána miért lenne oka elküldeni azért, hogy kibéküljenek? Szerintem Laya kicsit össze van zavarodva ez miatt, így nem látja a nyilvánvalót.

Egészen hazáig kísértem, de egyikünknek se tűnt fel. Tipikusan az történt, hogy elbeszéltük az időt, és csak akkor eszméltünk fel, mikor Laya már a kaput nyitotta. Megbeszéltük, hogy amint kiderül valami ír, de ha valami baj van, akkor nyugodtan átjöhet a hétvégéig, mivel akkor nem leszek otthon. Nem volt valami meggyőző a néma bólogatása, de jelenleg most nem tudok hogyan segíteni neki. Ezt neki, és Taeminnek kell megbeszélniük, bármennyire is kínos lesz az az eszmecsere. Mindenesetre nem lehet annál zavarba ejtőbb, mint ami rám vár. Egyszerre izgulok, és félek is egyszerre a szüleitől. Seo mindenkivel kijön, így attól nem félek, hogy esetleg idegesítőnek gondolhatják, de ha Minho mesélt nekik rólam, akkor már van a szemük előtt egy kép, milyen is lehetek, azt pedig nehezemre fog esni megváltoztatni. Bár, ha jól emlékszem még régebben azt mondta, hogy nem sűrűn beszél velük. Lehet, most azért akarja meglátogatni őket, mert már régen találkoztak.

- Na? Mit csinált a drágalátos haverom? - vont kérdőre rögtön Minho, amint beléptem a házba. Seo már lezuhanyozva játszadozott a szobában, várva a villanyoltást, én pedig erőtlenül csukottam össze a konyhaszékbe, a gőzölgő vacsora elé, aminek az illata máris korgásra késztette a gyomromat.

- Semmi különöset. Őszintén szólva én sem értem, mi ez most kettejük között, de ezt majd lerendezik. Nem tudunk segíteni. - elvégre.. Nekünk is az őszinteség jött be. Ha nem nyíltunk volna meg a másiknak, akkor nem tartanánk ott, ahol.

- Akkor? Vacsi után egy jó meleg zuhany?

- Fáradt vagyok Minho. - mosolyodtam el, és pillantottam a férfire, aki szintén most kapott be egy falatot az ételből.

- Még jobb. - derült fel arca. - Akkor én mosdatlak. - megforgattam szemem, majd igyekeztem előbb végezni, mint ő, hogy befoglalhassam a helyiséget, de megint csak játszadozott velem, ugyanis direkt elhitette, hogy legyőztem, ám mikor a kulcsra fogtam az ajtóban, ő belökte azt, és bezárt minket.

- Van még mit tanulnod, kicsi lány. - lépett elém, én pedig igyekeztem tartani vele a szemkontaktust, de rögtön meggondoltam magam, mikor derekamra fogva egy hosszabb csókban részesített, miközben elkezdte leszedni rólam felülről a ruhákat.

Szerencsére meghallotta, amit mondtam neki, így nem is próbálkozott. Csak párszor simított végig erotikusabban a testemen, amit ha tovább folytatott volna lehet, hogy én ugrottam volna rá, de amint lemosódott rólam a hab, el is zárta a vizet, hogy utána kilépve a kabinból egy törölközőbe csavarjon. Közben néha-néha lopott pár apróbb csókot, nyakamat pedig apró színes foltokkal díszítette, ami ha nem fog elmúlni, előnyös dekoráció lesz a szülei előtt.