Kielégítési sorrend [Minho ff] - Befejezett

49. fejezet

Byul pov's

Nem értem Minho-t, hogy tud velem lépést tartani. A hirtelen kirohanásaim, a már-már megjátszottnak tűnhető hiszti rohamok, amiket levágok olyanná tesznek, mint egy tizenéves kamasz gyerek. Még magamat sem tudom megérteni, ezért nem is vártam el soha másoktól, hogy megtegyék, de Minho minden erejével azon van, és úgy érzem, jó irányba tart.

Nagyon jól esett reggel arra kelni, hogy a karjai között vagyok ismét. Hogy mikor felnézek azt látom, akihez tartozni akarok, az alvó arcát, ahogy lassan ébredezik, majd még homályos tekintettel rám néz, és egy reggeli csókot nyom a homlokomra.

A reggel a megszokott rutinnal történt, azt leszámítva, hogy Minho minden percben poénkodott, amíg Seo-nak már az orrán jött ki a tej. A lány nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen, ezért mind a kettőt produkálta, amíg én megpróbáltam megmenteni a ruháját, hogy ne kelljen átöltöznie. Amint beértem a boltba, a férfi is indult a saját dolgára, még mielőtt elmehetett volna, gyors nyomott egy csókot a számra.

- Ne hagyd kihűlni, mert este is szeretném birtokba venni. - kacsintott egy kacér vigyorral az arcán, majd otthagyott engem egy paradicsom színében pompázva, mintha futottam volna a munkába. Teszik ez a perverz oldala, és azt kell, hogy mondjam, egyre jobban. Mióta visszajött hozzám, sokszor elképzeltem, hogy ideje lenne valami nagyobbal is megmutatnom neki, hogy az övé vagyok, és bízok benne, de mai napig nem tudtam rávenni magam arra, hogy meztelenre vetkőzzek előtte.

Márpedig ő nem fog nekem ugrani. Ezt tudom magamtól is, és már csak ez az apró gondolat is előre vetíti a tervem véghezvitelét. Időt adott, segített, és ott van, mikor szükségem van rá. Kismilliószor bocsánatot kért már azért, amit tett, én pedig annyiszor bocsájtottam meg, ahányszor ez elhagyta a száját. A bűntudatával nem tudok mit kezdeni, mert ahogy nekem is meg kell küzdenem a múltammal egyedül, úgy neki is ezzel az érzéssel.

Ugyanakkor azt is érzem, hogy egyre feszültebb a környezetemben. Ha megölel, direkt úgy csinálja, hogy az ágyéka ne nyomódjon nekem, csakhogy én ezeket már magamtól is észreveszem, nem kell utána olvasnom, mint ahogy azt régebben tettem. Akkor is gáznak tartottam, de az még cikibb, ha nem tudsz semmit a férfiakról.

Tudtam, hogy egy egészséges kapcsolatban elengedhetetlen a nemi aktus, és nem is attól féltem, hogy fájni fog, vagy, hogy Minho előtt kell meztelennek lennem. Őszintén szólva nem tudom megmagyarázni, mi tart vissza. Csak van bennem egy érzés, ami azt mondja, hogy ne tedd meg, és ez néha akkorára tud bennem nőni, hogy a közelébe se tudok megmaradni. Ugyanakkor ott van az a kellemesen bizsergető hang is, hogy fussak a karjaiba, és ahogy ő is kérte, adjam át magam neki, mert tudom, hogy vigyázna rám.

Ő nem okozna fájdalmat, figyelne minden apró részletre, és vele még talán évezném is, ha ez lehetséges. Mit meg nem adnék most, ha emlékezhetnék az elsőre. Örülök, hogy bár az egy véletlen volt, de vele történt, most pedig azon morfondírozok, hogy nosztalgiázok egy kicsit.

- Szóval... Mivan? - rázta meg fejét Laya és nevetett fel. - Komolyan az esik nehezedre, hogy ledőlj, és magadra húzd? Csajszi, ez a legkönnyebb dolog a világon.

- Neked lehet. Te már tapasztaltabb vagy. - rántottam vállat, majd felálltam a létrára, és feltettem egy dobozt a polc tetejére.

- Na jó. Mikor végzel ma?

- Ötkor. - válaszoltam.

- Itt leszek. - zárta rövidre a témát, majd eltűnt előlem, mielőtt még kikérdezhettem volna, hogy mégis mit akar tőlem. Nem tudom, mire gondolhatnék, ha Laya-ról van szó, mert kiszámíthatatlan, ezért nem is kattogtam rajta a nap további részében. Csak elvonta volna a figyelmem a munkáról, ami most nem lett volna szerencsés, ugyanis van két betanuló leányzónk, akik eléggé kezdők a szakmában, így még jobban meg kell mutatni nekik a dolgokat, mint ahogy Mia-nak kellett.