Számíthatsz rám

Meghívás

- A karácsonyi bál hagyományosan a Trimágus Tusa része. – szólalt meg McGalagyon professzor a teremben. De nem hatott túl lelkesítően egy halom fiatalra, akik a hátuk közepére sem kívántak egy bált. Bár a tanárnő, Merlin áldja szívét, tényleg nagyon próbálkozott, amikor kiderült, hogy táncolnunk kell, kitört a pánik.

- Nem engedhetik meg, hogy úgy viselkedjenek mint megannyi barbár, bugyuta, bárdolatlan bohóc. – szidott le minket. – Mr. Weasley. – lépett oda a nő Ronhoz.

- Tessék? – kérdezte a fiú, de akkor már tudtam mi fog következni és alig bírtam visszafogni a nevetést.

- Szegény Ron. – nevettünk Hermioneval, aki éppen olyan nehéznek találta a nevetés visszafogását mint én.

- Jöjjön kérem. – állította fel táncolni a vöröset, aki enyhén feszengve lépdelt a terem közepéig. –Helyezze a jobb kezét a derekamra. –

- Hogy hová? – esett kétségbe a fiú, én pedig eddig bírtam. Előtört belőlem a nevetés, Ron pedig gyilkos pillantásokat vetett felém.

- Nem kéne a többieknek is táncolnia Tanárnő? – kérdezte Ron, mire lefagyott az arcomról a mosoly.

- Kitűnő ötlet, Mr. Weasley. – mondta McGalagyon és elkiáltotta magát. – Mindenki álljon fel és keressen egy párt magának. – Hangosan felnyögtem és amíg a professzor nem figyelt, kedvesen bemutattam Ronnak.

- Emilia, táncolnál velem? – nyújtotta felém a kezét Blaise.

- Persze. – mosolyogtam rá és tenyeremet az ő tenyerébe csúsztattam.

- Ez egy hatalmas kicseszés. – mondta, miközben keringőzni kezdtünk.

- Ne is mond! Nem nektek kell méregdrága ruhát venni és kényelmetlen magassarkút felvenni. – panaszkodtam.

- Ahhoz előbb pár is kellene, nem? – nevetett.

- Kösz, hogy emlékeztetsz. Rendes tőled. – forgattam meg a szememet. Blaise mellékesen igazán jól táncolt és remekül éreztem vele magam. De tudom, hogy egy nagyon kedves hollóhátas lány tetszik neki, akit szeretne elhívni a bálba.

A nap többi része viszonylag csendben telt. Az órák a szokásos lassúsággal teltek és alig vártam, hogy vacsorázni térhessek végre.

-Szia Emilia. – ült le mellém az étkezőasztalhoz Adrian.

- Szia. – mondtam neki, de nem néztem fel az ételből.

- Szóval azon gondolkoztam, hogy lesz ez a bál. – mondta, mire felnéztem, de nem rá, hanem a minket figyelő Dracora.

- Igen ezt én is tudom. – reagáltam, ő pedig zavarában nevetett.

- Azt szerettem volna tudni, hogy van-e párod. – nyögte ki nagy nehezen, mire letettem a villámat és felé fordultam.

- Nincsen. – válaszoltam.

- Remek, akkor velem jössz. – jelentette ki és nyomott egy puszit az arcomra, majd felállt és elment.

- Hát ez baszott romantikus volt. – öklendezett Malfoy.

- Ohh, fogd be. – forgattam meg a szememet, ő pedig morcosan nézett rám vissza. –Mi van? –

- Semmi. – mondta és azt hittem ezzel befejeztük a beszélgetést, de tévedtem. – Csak azt hittem, te jobb vagy ennél. – vonta meg a vállát.

- Már megbocsáss, mi van? – fogtam meg újra a villámat és fenyegetően böktem felé.

- Hát tudod, Pucey. Azt hittem jobb az ízlésed. – ráncolta össze a szemöldökét lenézően.

- Ő legalább elhívott a bálba, seggfej. – néztem vissza rá dacosan.

- Igen, ez is meglepett. Neki is elég szar ízlése van. – nevetett, mire teljesen elöntött a düh. Megfogtam a tányéromon lévő zsemlét, hozzávágtam, majd felálltam az asztaltól.

- Remélem ezt is elmondod apucinak. – néztem a szemébe, majd átültem Ron mellé.

- Ez meg mi volt? – kérdezte, miközben helyet szorított nekem és hagyta, hogy a tányérjáról falatozzam a sült krumplit.

- Malfoy egy gyökér. – válaszoltam teli szájjal.

- Mondj újat. – vonta meg a vállát Harry.

- És fiúk, ti kivel mentek a bálba? – váltottam témát hirtelen, miközben Ron rácsapott a kezemre, mert már majdnem elfogyott az összes krumplija.

- Még senkit nem hívtunk el. – válaszolta Harry és lesütötte a szemét.

- Én arra gondoltam veled megyek. Te úgy is lány vagy. – mondta Ron teli szájjal

- Kedves észrevétel Ron és igazán elbűvölő meghívás, de már van párom. – néztem rá és csak azért is elvettem az utolsó krumplit.

- Ez hihetetlen! Nemet mond és még a kajámat is megeszi. – panaszkodott. –Ezért nincs barátnőm. –

- Ronald, neked egészen más okból nincs barátnőd. – szólalt meg Hermione, mire felhorkantottam. Ezek ketten azóta flörtölnek egymással, hogy első évben beléptünk ide, pedig akkor még azt sem tudták mi az a flört. Persze tudom, hogy Ron teljesen bele van veszve a lányba, de fél lépéseket tenni az irányába.

- Amúgy is kivel mész? – kérdezte Ron és vett nekem is egy süteményt, hogy ne az övét egyem meg.

- Adrian Pucey. – vontam meg a vállam. – Egészen kedves fiú. – A többiek csak hümmögtek egyet, majd egészen más dolgokról kezdtünk beszélni.