Vége van...

2.6K 136 12
                                    

- Legalább megengednéd, hogy megmagyarázzam? - súgta oda nekem Draco.

- Nem beszél. - morgott Piton, miközben fel sem nézett a könyvéből. Igen, büntetésben ülünk, az éjszaka közepén, csurom vizesen... A magas férfi nem akart sok mindent hozzátenni a látottakhoz, csak közölte velünk, hogy a viselkedésünk szánalomra méltó és napfelkeltéig itt fogunk ülni, hogy csendben gondolkozzunk el a tetteinken. Rémesen unalmas volt ez a semmittevés, miközben fortyogtam a méregtől és legszívesebben üvöltöttem volna.

- Emilia, ez az egész nem úgy történt ahogy gondolod. - hajolt felém újra a fiú. Idegesen prüszkölve fordultam felé jelezve, hogy hagyjon már békén. A tekintetem akaratlanul is levándorolt az ajkaira, megnézve, hogy ott van-e még az a bájos szín, ami annyira jól ment a bűnbánó szemeihez.

- Nem érdekel. - suttogtam felé.

- De csak hallgass meg! - folytatta tovább a könyörgést.

- Haver, állj le. Elbasztad, fogadd el. - szólt bele Blaise, egy zsepit tartva a még mindig vérző orra alá.

- Nem vagyok a haverod. - morogta felé a fiú. - Amúgy meg ott voltál, tudod mi történt. - nézett rá Draco idegesen. Erre már én is felkaptam a fejem és kíváncsian pillogtam az elgyötört fiú felé.

- Ja, megcsaltad a barátnőd. - mosolygott gúnyosan és elöntötte a düh az agyamat.

- Megkérhetlek, hogy ne szólj ebbe bele? - csattantam fel és könnyek szöktek a szemembe. Nem akarok beszélni egyik fiúval sem jelen pillanatban. Szeretném átgondolni, hogy mi legyen most és próbálom visszafogni magam, hogy reggel ne tépjem meg Astoriát. Emilia, az erőszak nem megoldás... Meg a nagy lószart!

- Elég legyen! - csapta le a könyvet Piton az asztalra és felpattant a helyéről. Összerezzentem a helyemen és Piton felé kaptam a fejem. - Mit szólna a Nagyúr, ha látna most titeket? Elkényeztetett hülye kölykök! Feladatotok van, már egy nagyobb dolgot képviseltek! Nem engedhetitek meg magatoknak ezt a viselkedést... - mondta idegesen.

- Nem mi akartuk, hogy ilyen legyen az életünk. - mormoltam az orrom alatt mérgesen.

- Mit mondott, Miss Denem? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel és felém lépkedett. Fintorognom kellett a névtől, amit használt, de nem ijedtem meg.

- Mondom, nem mi akartuk ezt! - én is felálltam a helyemről és farkasszemet néztem a férfival. Nagyon nem vagyok most türelmes hangulatomban és nem tetszik, hogy fenyegetően néz rám.

- Értem. - mondta egy idő után és hátrébb lépett. - Esetleg akkor hívjuk ide a problémátok forrását és el lehet mondani neki a kívánságokat. - felhúzta a talárja ujját, felfedve a Sötét Jegyet. Megszeppenve ültem vissza a helyemre és csendesen mérgelődtem. De mégis mi lehet a legrosszabb ami történhet? Felnéztem a diadalittas arcú férfira, aki láthatóan megdöbbent.

- Csak nyugodtan. Hívjuk ide! - gúnyos mosoly terült végig az arcomon, amikor Pitont elöntötte a méreg.

- Menjetek innen. Mindenki kifelé! -kiáltotta hangosan és ő maga is elhagyta a szobát... És még mi viselkedünk szánalmasan. Azonnal felálltam a helyemről és elindultam az ajtó felé. Gondoltam, ha hamarabb kiérek mint a fiúk, nem kell velük beszélgetnem. Nekik viszont teljesen más tervük volt.

Draco és Blaise hatalmas egyetértésben álltak be az ajtó elé és karba tett kézzel, türelmetlenül néztek rám.

- Most már meghallgatnál? - kérdezte Draco mérgesen. Megáll az eszem, még ő mérges.

- Minek? Hogy kitalálj valami sztorit amivel megmagyarázod miért kavartál az exeddel, akit sosem szerettél? - én is karba tettem a kezeim és felvont szemöldökkel vártam a vitát.

- De baszki én ellöktem magamtól! - csattant fel kétségbeesetten.

- Ha ellökted hogy került oda a rúzs? - mutattam a szájára.

- Lásd be Malfoy, elbasztad. Egyik mondatod üti a másikat... - Blaise gúnyosan nevetett, Draconak pedig ökölbe szorult a keze.

- Kussolj már el! Amúgy is minek vagy itt még? - kérdezte, mire én is kérdőn fordultam a fiú felé.

- Erre én is kíváncsi lennék. -

- Beszélni szeretnék veled kettőnkről. - nézett a szemembe egy fél mosollyal.

- Zabini, esküszöm beverem a képed! - kiabált Draco. Erőteljes hangjától még én is összerezzentem.

- Ezt majd én elintézem, jó? Köszi. - mondtam Draconak, de közben rá sem néztem. - Blaise, már mondtam, hogy nincs olyan hogy mi. Sosem lesz olyan, hogy mi ketten. - adtam a tudtára még egyszer, a mellette álló szőkének pedig önelégült mosoly terült el az arcán.

- De... - kezdte volna, de felemeltem az ujjam jelezve, hogy álljon le.

- Én most megyek a szobámba és alszok egyet. - mondtam kimerülten.  Draco azonban elkapta a kezem.

- És velünk mi lesz? - szemei tele voltak aggodalommal és egy pillanatra tényleg megsajnáltam és szerettem volna megölelni. De a pillanatnyi méreg és csalódottság erősebb volt.

- Mi lenne? Megcsókoltál egy másik lányt. Ráadásul csak bosszúból azért amit Blaise mondott. Hogy tudnék együtt maradni egy ilyen emberrel? - tettem fel a kérdést. Draco arcán őszinte döbbenet ült, szemeibe pedig könnyek szöktek.

- Emilia, szeretlek. Kérlek ne csináld ezt!- könyörgött a fiú, én pedig rémesen kiakadtam.

- Én ne csináljam ezt?! Én? - kiabáltam. - Te mit csináltál velem bazdmeg! - könnyek szöktek a szemembe, a fiú pedig már nem tudott mondani semmit.
Draco némán lépett hátra egyet és összetörten nézett rám. Végig néztem a két fiún, majd megfordultam, hogy újra kiinduljak.

A karom azonban rémesen fájni kezdett...

Számíthatsz rámDonde viven las historias. Descúbrelo ahora