Itt az idő

3.2K 143 20
                                    

Hosszú hetek teltek el, furcsa nyugalomban. Voldemort nem hívott össze gyűlést, nem hívatott minket, nem adott feladatot. Egy árva hangot sem hallottunk felőle, így buta módon, de mégis értelemszerűen kezdtünk megnyugodni. Békésen teltek a napjaink és szinte minden percünket együtt töltöttük. Többnyire az ágyban. Vagy az asztalon. Vagy a zongorán. Meglepően kényelmes helyszín az utóbbi. 

Harryvel a nyár alatt levelezni kezdtünk. Elvégre mégis csak unokatestvérek vagyunk. Rettentő jó beszélgető partnernek bizonyult a fiú és az igazság az, hogy nagyon örültem, hogy jobban megismerjük egymást a leveleink által. Jó érzés volt ismerni egy jó embert az igazi családomból. De egy dolog rémesen zavart. A fiú ugyanis egyetlen levelében sem mulasztott el megjegyzést tenni, miszerint attól, hogy Voldemort az apám és Draco a párom, ne álljak be halálfalónak semmi képen. Ohh, Harry... Mintha az olyan egyszerű volna. Voltaképpen ezért is utasítottam el minden ajánlatát, amikor arra kért, hogy találkozzunk egy teára, vagy látogassunk el a Weasley ikrek új boltjába. 

Ronnal többször is találkoztam a hosszú tűzszünet alatt és a fiú nem győzött emlékeztetni, hogy van egy kész tervünk egy bizonyos ruhaboltos ellen, ami csak arra vár, hogy végre bevessük. És igaza volt. Nem is lehetne rá jobb esély a mostaninál, így az időt elérkezettnek láttam. 

Egy jó detektívhez méltóan izzítottam társaimat, akik nem túl lelkesen lépkedtek mellettem a köves úton, egy meleg nyári napon. Draco szokás szerint feketébe öltözve, míg Ron egy bordó pólóban és kék rövidnadrágban lépkedett mögöttem. A két fiú teljes kontrasztja volt egymásnak, ahogy az egyik mogorván, a másik pedig izgatottan lépkedett egymás mellett. Mindannyian izzadtunk a melegtől és semmi másra nem vágytunk, csak egy frissítő limonádéra, esetleg egy hideg whiskyre. 

- Várjatok meg a sarkon. Utána bedobunk valamit inni. - mondtam, miközben idegesen szorongattam a zsebemben lévő fiolát. 

- Remek társaságban hagysz. - fintorgott Draco elégedetlenül. 

- Legyél hálás amiért nem leszel egyedül. - forgatta meg a szemét Ron. 

- Fogd be, Weasley. - Draco egyenesen rámorgott a fiúra. 

- Mikor valljátok már be, hogy nem utáljátok egymást? - néztem rájuk frusztráltan. 

- Majd ha Malfoy nem lesz ekkora pöcs. - vonta meg a vállát Ron. 

- Mondja a csóró véráruló. - fintorgott újra a szőke. Lemondóan legyintettem egyet feléjük, majd besétáltam az üzletbe. Kellemes hideg levegő csapta meg a bőrömet, aminek érzésétől halványan elmosolyodtam. 

- Emilia Chandler, micsoda meglepetés! - pattant fel a hölgy a kis székéről, amin éppen az új ruháit tervezgette. 

- Üdv, Madam Chattox. - köszöntöttem és próbáltam leplezni az idegességemet. 

- Milyen eseményre kereshetek neked most ruhát, Drágám? - lelkesedett a nő, én pedig hirtelen mindent elfelejtettem ami meg volt beszélve. Ennyit a hetekig tartó hosszú tervezésről. 

- Nos, az igazság az... Hogy beszélgetni jöttem. - mondtam hirtelen. Ez aztán tökre nem átlátszó, okos volt Em. 

- Beszélgetni? - a nő egy pillanatra meghökkent, majd félénk, de kedves mosoly terült szét arcán. - Akkor hozom a teát, Kedveském. - mondta és elballagott a csészékért. Izzadó tenyérrel ültem le és azon gondolkodtam, mi lesz velem, ha észreveszi a bájitalt a csészéjében. Madam Chattox egész gyorsan visszatért hozzám és bájosan leült velem szembe és az asztalra tett egy darab csészét. 

- Maga nem iszik? - kérdeztem kétségbeesve. 

- Nem, Drágám. Mostanában kicsit erősebben indítom a napot. - kuncogott kedvesen. A picsába! 

- Csak nem történt valami baj? - színleltem érdeklődést, hogy leplezzem kétségbeesésem. 

- Ohh, nem! Szerencsére semmi olyan, ami hatással lenne az idegeimre. Csak egy kis kedvcsináló. - mosolygott rám sejtelmesen. Most mégis hogy kérdezzek rá a titkaira? Semmit nm fog elmondani nekem... - Miről szerettél volna beszélni? - kérdezte kedvesen. Gyerünk, Emilia! Gondolkozz! 

- Nos... - kell egy téma, amiről lehet beszélne. - Esetleg nem tud valamit a... - oké, ezt nem gondoltam át. 

- Miről, Drágám? - érdeklődött kedvesen, de láttam az arcán, hogy erősen igyekszik nem mutatni az ébredező félelmét. És akkor beugrott valami. 

- Nem tudja, hogy egy ember milyen kapcsolatban állhat a Halállal? - tettem fel a kérdést hirtelen. A nő arca egyenesen elfehéredett és a szemei kétszer akkorára kerekedtek mint amilyenek voltak, de megrázta a fejét. 

- Csak amit mindenki tud, az életünk azzal ér véget. - vonta meg a vállát,de feltűnően kerülni kezdte a tekintetemet, amitől az eddiginél is jobban nőtt a gyanúm, hogy titkol valamit. 

- Madam Chattox, kérem. Életbevágóan fontos, hogy megtudjam milyen kapcsolat állhat fenn egy ember és a Halál között. Mikor és miért teszi rá valakire a jelét? - A hölgy élesen beszívta a levegőt. 

- Merlin irgalmazz... - nyögött fel gyötrelmesen. - Gyermekem, ez egy nagyon veszélyes játék. A Halál alkut köt. Alkut köt valakivel, de sose úgy tartja be a szavát, ahogy te azt gondoltad. És súlyos ára van annak, ha élsz a kiváltságoddal. - mondta zavarodottan. 

- Elnézést, de nem értem... - ráztam meg a fejem. 

- Mikor jöttél rá a hátadon lévő szárnyad jelentését? - kérdezte. Gondolkodni kezdtem a dátumon, vagy a hozzávetőleges időponton, aztán leesett mit kérdezett. 

- Nem mondtam hogy szárny. - ráztam meg a fejem és lassan felálltam. - Azt sem hogy rajtam van. Honnan tudja, hogy a hátamon van? - idegesen hátráltam az ajtó felé. 

- Biztosan említetted, ne butáskodj. - nevetett, de látszott rajta, hogy ő is ideges. Megbánta, hogy meggondolatlan kérdést tett fel, én pedig őszintén rettegni kezdtem. 

- Honnan tudja? -kérdeztem kissé megemelve a hangom. 

- El kell menned. - felelte. - Azonnal el kell menned. - sürgetett és nemes egyszerűséggel kitolt az ajtaján. Vissza akartam fordulni. Válaszokat akartam kapni, de a nő rázárta az ajtót, majd elvonult egy másik helyiségbe. 

Frusztráltan értem oda a fiúkhoz, akik az arcomat látva rögtön kérdezgetni kezdtek. 

- Mi volt? - kérdezte Ron. 

- Emie, szólalj már meg! - sürgetett Draco.

- Tudta hol van a tűzfoltom. Azt is, hogy néz ki. - ráztam meg a fejem értetlenül. A két fiú összenézett, majd ugyan olyan tanácstalan tekintettel fordultak vissza hozzám. 

- Szerintem igyunk egyet. - ajánlotta fel Draco, mire Ron hevesen bólogatni kezdett. 

- Ne olyan hevesen. - lépett elő Narcissa a sötétből és finoman megfogta Draco karját és a vállamat. - Velem kell jönnötök. - mondta. Ron ijedten nézett rám, de jobbnak látta, ha csöndben marad. 

- Majd írok. - súgtam oda neki, majd Narcissa után indultam. 

- Miről van szó? - kérdezte Draco és meg sem próbálta leplezni elégedetlenségét. 

- Itt az idő. A Nagyúr már vár titeket. - felelte az asszony. 

Számíthatsz rámTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang