Számíthatsz rám

A bájital

Órákon keresztül olvastunk. Nem viccelek, órákon keresztül. A közepe táján kezdtem megkérdőjelezni a létezésemet is, majd látványosan szenvedni kezdtem. Megölt az unalom és a csend. És miért? A nagy, büdös semmiért!

- Ezt nem hiszem el! - panaszkodtam és belevertem a fejem az asztalba. 

- Semmi. - mondta Draco. - Egy árva szót sem ejtenek Chattoxról. - rázta meg a fejét. Láttam rajta, hogy neki is kezd nagyon gyanús lenni a dolog, de mit lehetne tenni most? 

- Akkor mégis ki ez a nő? - kérdeztem kétségbe esetten. 

- Miért olyan fontos ez, Emie? - Draco közelebb hajolt hozzám és megsimította az arcomat. Hosszasan gondolkoztam, hogy mégis mit is mondhatnék erre. Miért fontos? Miért akarok ennyit tudni róla? 

- Nem tudom. - sütöttem le a szemem. - Tényleg nem tudom, de...- fogalmam sincs mit mondjak. 

- Drágám, ha tudnod kell, akkor tudnod kell. Ennyi. Én segítek neked mindenben. - mosolyodott el a fiú.

- Köszönöm, Draco. - mosolyodtam el én is álmos szemekkel. Draco finoman megcsókolta a homlokomat, majd felállt és a kezét nyújtotta felém. 

- Na jöjjön, Hercegnő. Aludnia is kellene. - nézett rám ő is álmos szemekkel. Boldogság áradt végig bennem, ahogy puha pőréhez értem és hosszú ujjai összegabalyodtak az enyémmel. 

Egy nyavalyás hete kutakodtunk majdnem minden nap. Majdnem minden nap! És semmi... Olyan mintha Madam Chattox nem is létezne. Se születés, se család, se iskola. És én minden egyes nap kezdtem egyre jobban feladni. Ráadásul az RBF vizsgáink is vészesen közeledtek, így időnk sem lett volna minden pillanatunkat egy nem létező személyre pazarolni. 

- Emie, beszélni akartam veled valamiről. - mondta Draco és leültetett az ágyára. A fiú benyúlt a talárja alá és letett egy rózsaszín masnival átkötött dobozt az asztalára. Hosszú ujjaival lassan elkezdte kibontani és levette a fedelét. Egy csomag bonbon foglalt helyet a sötét asztalon, amit Draco elmélyülten bontogatott tovább. 

- Kitől kaptad? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. 

- Astoria adta. Azt mondta ezzel szeretne bocsánatot kérni amiért bunkó volt veled. - vonta meg a vállát és lassan a szájába tett egy darabot

- Neked ad ajándékot, amiért velem volt egy seggfej? - kérdeztem összezavarodottan, majd hirtelen tágra nyílt a szemem. Azonnal előkaptam a pálcámat és felpattantam az ágyról. 

- Draco Lucius Malfoy! Köpöd ki azonnal! - kiáltottam rá reflexből. A fiú lélegezni is elfelejtett döbbenetében, csak nézett rám hatalmasra tágult pupillákkal és lassan, egy igazán gusztusos mozdulattal kiköpte a csokit. 

- Te most..? - szemeiben tiszta döbbenet ült, de jelenleg nem is akartam vele foglalkozni, csak vizsgálni kezdtem az édességet. Draco még mindig mozdulatlanul állt mellettem, teljes sokkban, amikor felrobbantam. 

- Az a sunyi kis... Ezt nem hiszem el! - kiáltottam el magam. 

- Emie? Mi történik? - kérdezte nem túl stabil hangon. 

- Az exed baszott szerelmi bájitalt akart neked adni! - mérgelődtem hangosan, amikor varázslattal végre rájöttem a bájital mivoltára. 

- Astoria nem tenne ilyet. - rázta meg a fejét, mire vérben úszó szemekkel néztem vissza rá. 

- Még egy ilyen Draco Malfoy és nem csak őt fogom megátkozni. - fenyegettem meg az ujjaimmal. 

- Mit tervezel? - kérdezte a fiú, amikor magamra kaptam az egyik zöld pulcsiját és elindultam az ajtó felé. 

- Megmutatom, hogy nem érdemes szórakozni a barátnőddel. - néztem rá mérgesen, majd kimentem és becsaptam az ajtót. Pontosan tudtam, hogy kihez kell mennem most. Vagyis inkább kikhez. 

Az ikrek most is ott voltak, ahol Umbridge hatalomátvétele óta minden nap árusítják a holmijaikat. A prefektusi mosdóban kivételesen nem állt a sor, ma valahogy senki nem akart vásárolni, de az ikrek mégis boldogan beszélgettek a vízben. 

- Sziasztok. - köszöntem nekik, mire az ikrek érdeklődve fordultak felém. Ekkor vettem csak észre, hogy a fiúk félmeztelenül ülnek a vízben, megmutatva kidolgozott felsőtestüket. Hát, igen... A kviddics csodákra képes. Az arcomat enyhén elöntötte a pír, ahogy akaratlanul is, de a mellkasukra és a kockás hasukra tévedt a tekintetem. 

- Áhh, Miss. Chandler. - szólalt meg George.

- Vagy mondjuk inkább, hogy Miss. Denem? - vonta fel a szemöldökét Fred. Lemondóan és kicsit csalódottan néztem rájuk. 

- Akkor ti is utáltok? - kérdeztem. A fiúk többször is egymásra néztek, majd vissza rám, végül hatalmas mosollyal vették fel velem a szemkontaktust. 

- Dehogy! - mondták egyszerre. 

- Imádunk téged, csak egy kicsit szórakoztunk. - vont vállat Fred. 

- Miben segíthetünk szép hölgy? - emelkedett kicsit ki a vízből George. 

- Szeretnél pancsolni velünk? Igazán kellemes társaság vagyunk. És biztos te is kipihentebben mennél el. - kacsintott rám a fiú. Egyből leesett mire céloz és hiába szeretem Dracot mindennél jobban, rémesen elvörösödtem. 

- Köszönöm az ajánlatot, de most valami másról lenne szó. - mondtam és leültem eléjük a padlóra. Az ikrek érdeklődve néztem rám és közelebb jöttek felém.  - Meg kellene leckéztetni valakit. - mosolyodtam el játékosan. Az ikrek szeme azonnal felcsillant és tenyerükkel alátámasztották az állukat. 

- Hallgatunk. - mondták egyszerre és hosszasan beszélgetni kezdtünk a tervemről, mely szerint Astoria végre megtanulja, hogy nem kellene velem kikezdenie.