Számíthatsz rám

Parancsot kaptam

Bár már melegebb volt az időjárás, felkaptam az egyenruhámra egy garbós nyakú pulóvert, majd nehezen lélegezve mentem le reggelizni, kerülve minden szemkontaktust.

-Em! – kapta el a karomat valaki hirtelen, mire ösztönösen összerezzentem. Ron furcsán nézett végig rajtam mikor megfordultam. – Jól vagy? Nem láttalak a vacsorán. –

- Igen persze. Csak álmos voltam... - válaszoltam és a fiú háta mögött észrevettem Adriant belépni a terembe. – Ne haragudj, Ron, de most mennem kell. – sütöttem le a szemem és otthagytam őt. Némán ültem le az asztalhoz, de nem volt étvágyam.

- Jó reggelt, Szépségem. – ült le mellém Adrian és nyomott egy puszit az arcomra. Nem néztem fel rá. – Tessék, egyél egy keveset. Szükséged lesz az erődre. – pakolt a tányéromra pár péksüteményt, amiket nemes egyszerűséggel elkezdtem széttépkedni. Elmélyültem a gondolataimban, amikor megéreztem, hogy valaki megrúgja a bokámat az asztal alatt.

- Jól vagy? – suttogta felém Draco, amikor felnéztem. Gondolkodtam, hogy mit is válaszoljak neki. Törtem az agyam és szerettem volna segítséget kérni tőle, de nem jöttek ki szavak a torkomon. Némán néztem rá, majd gyorsan lehajtottam a fejemet, amikor megéreztem a könnyeket a szememben. Draco újra megrúgta a bokámat, de nem akartam felnézni rá. 

- Pucey! - szólt Adrian felé, mire az életem is lepergett a szemem előtt. Felnéztem a fiúra és némán vártam mi lesz ebből az egészből. 

- Mit akarsz? - kérdezett vissza a fiú, miközben az asztal alatt a már lila csuklómra szorította a kezét. 

- Mi baja a barátnődnek? - bökött felém Draco. - Soha nem láttam még nem enni. - ráncolta össze a szemöldökét. Adrian elmosolyodott, miközben egyre szorította a csuklómat. Halkan felszisszentem, mire Draco azonnal rám nézett. 

- Nincs semmi baja, igaz? - fordult felém. 

- Csak nem vagyok éhes, Malfoy. Ennyi az egész. - válaszoltam, de belül üvöltöttem. Segíts rajtam!

És amikor azt hittem az első alkalom volt elviselhetetlen, naiv voltam. Megvert amiért gyógynövénytan után Neville és én együtt beszéltük meg a feladatokat. Megvert amikor Ron elhívott a Roxmortsi hétvégére.

Egy nap szerettem volna beszélni vele. Megmondani, hogy végeztünk és ne merjen a közelembe jönni. Erőt vettem magamon és felbátorodtam, de aztán észre vettem, hogy az összes mardekáros fiú köré gyűlt, miközben nagyon nevetnek. Draco is ott volt, rám is nézett, de nem úgy ahogy eddig. Csalódott volt és mérges.

Később megkérdeztem Adriant, hogy mi volt a téma. Másnap egy órán keresztül próbáltam elrejteni a monoklimat.

-Mi közöd hozzá, hogy kivel mit beszélek? – kapta fel a vizet azonnal.

- Adrian én csak kérdeztem valamit. Ne haragudj. – léptem hátrébb felemelt kezekkel.

- Hát ne kérdezgess. – Egy mozdulattal elkapta a csuklómat és hátra csavarta. A hátam nekicsapódott a mellkasának és a szabad kezével megrántotta a hajamat.

- Kérlek ne... - mondtam, de egyre jobban szorított. Megpróbáltam kiszabadulni a szorításból, ami miatt ellökött és neki estem az asztal sarkának.

- Jajj, Emilia... - nézett végig rajtam nevetve.

- Minek vagy velem, ha csak bántani akarsz? – köpködtem felé a szavakat.

- Mert ezt a parancsot kaptam. – mondta. Mi van?

- Milyen parancs? –ráztam meg a fejem.

- Kicsi, naiv Emilia. Tényleg azt hitted, hogy a halálfalók hagyják, hogy anyád eltitkoljon téged? – nevetett. A fejem zsongott az új információktól.

- Nem értem... - bámultam a padlót.

- Persze, hogy nem érted. Mond neked valamit az a név, hogy Bellatrix Lestrange? – ült le az ágyra és megvetően nézett rám.

- Halálfaló. – vágtam rá egyből.

- Kivételesen nagy figyelmet fordít rád. Többet akart megtudni rólad és a családodról, de mivel nem nyíltál meg nekem, azt mondta azt csinálok veled amit akarok. – nevetett fel, nekem pedig megfagyott a vér az ereimben.

-Hazudsz. – válaszoltam egyszerűen. Ez az, amit nem kellett volna mondanom. Adrian azonnal felpattant és egy perc alatt előttem termett. A hajamnál fogva rántott fel és azonnal behúzott egyet.

- Nem vagyok hazug! – mondta.

- De az vagy. Nekem is hazudsz mióta randizunk. – köptem ki a nyálam a cipője elé.

- Az egy nagyobb cél érdekében volt. – vonta meg a vállát.

- Akkor is hazugság. – utánoztam le a mozdulatait. Újra elkapta a hajamat és beleverte a fejem az asztalba, majd szokás szerint egyedül hagyott, hogy összeszedjem magam. De túl zavarodott voltam az önsajnálkozáshoz. Amint erőre kaptam levelet írtam anyámnak.

„Drága Anya.

Mi köze van Bellatrixnak a családunkhoz és miért akar megöletni engem?

Üdv, a lányod."

Csak ennyit írtam és reméltem elég lesz ahhoz, hogy megtudjam az igazságot. Mert jelenleg csak azt tudtam, hogy Adriant halálfalók küldték hozzám. Az egész kapcsolatunk egy kibaszott hazugság volt és ő csak a családomról akart többet megtudni. De mi olyan érdekes ebben a rohadt családban? Bellatrix pontosan tudja ki az anyám. Akkor mégis mit kell megtudni róla? Azt is tudják, hogy van egy lánya. Én. Nem értem mi történik, nem értem miért engem kell megkínozni. Nem értek semmit!