Számíthatsz rám

Csókolj meg!

Hosszasan ültünk a földön és szó nélkül mosolyogtunk a másikra. Teljesen elvesztem a gyönyörű szemeiben és a szám egyre szélesebb mosolyra húzódott. Draco a legtökéletesebb emberi lény ezen a világon és a szívem majd' kiugrott a helyéről, annyira vágytam az érintéseire. 

- Kérlek csókolj már meg! - nevettem el magam. Draco egy pillanatra elkomolyodott és a mosoly elhagyta arcát. 

- Biztos vagy ebben? Hogy engem akarsz?- kérdezte és az arcán kisfiús félelem tükröződött. 

- Soha semmiben nem voltam még ilyen biztos. - válaszoltam határozottan. A fiú hitetlenül ráncolta össze szemöldökét, de a szavaim azt hiszem végre meggyőzték őt. Pillantásai óvatosan ugráltak a szám és a szemeim között, engem pedig olyan izgatott félelem fogott el, mintha csak az első csókunkat élném újra. Lassan végigvezettem a kezem a fiú arcán, egészen a hajáig és lágyan beletúrtam szinte fehér tincseibe. Draco keze lágyan pihent az arcomon és még egyszer belenézett a szemembe. 

- Soha többet nem engedlek el. - mondta és ajkai végre megérintették az ajkaimat. Tűzijáték lobbant a testemben, ahogy megéreztem magamon Draco puha és meleg ajkait. Bőrünk finoman érintette egymást és a fiú keze a tarkómra csúszott, majd elmélyítette csókunkat. A nyelvének érintésétől halkan belenyögtem a fiú szájába és éreztem, hogy belemosolyog a csókunkba. Nyelveink szinkronban mozogtak, szinte játszottak egymással, kezeink pedig úgy vándoroltak a másik testén, mintha újra fel akarnánk fedezni a másik minden egyes porcikáját. 

El kellett szakadnom egy pillanatra a fiútól, hogy levegő után kapkodjak és az ő mellkasa is hasonló sebességgel mozgott. Homlokainkat egymásnak támasztottuk és mind a ketten egyszerre nevettük el magunkat. De ebben a nevetésben semmi gúny vagy kellemetlenség nem volt. Inkább csak rájöttünk arra, hogy milyen buták voltunk. 

- Hülyeség volt szakítanunk. - mondtam boldogan.

- Viccelsz velem? Ha minden kibékülés után ilyen csókokat kapok, akkor minden nap szakítanunk kellene. - nevetett a fiú. 

- Mást is csinálhatnánk békülés gyanánt. - mosolyodtam el sokat sejtetően, mire a fiú megnyalta száját, majd beleharapott az alsó ajkába. Imádom amikor ezt csinálja. 

Draco lassan felállt, azzal a céllal, hogy a kezét nyújtja felém és segít felállni a földről, de nekem jobb ötletem támadt. Mind a kettőnk szemében ott csillogott a lankadatlan vágy és őszintén szólva rettentő türelmetlen voltam. Feltérdeltem és gyors mozdulatokkal, türelmetlenül gombolni kezdtem a nadrágját. Szeretem ezt a nadrágját. Nagyon jól áll neki a fekete annak ellenére, hogy mit képvisel ez a szín jelen pillanatban. Gyorsan letoltam róla a nadrágját és felnéztem rá.

- Emie... Annyira gyönyörű vagy. - nézett le rám és éreztem, hogy elpirulok. Mindig tudja milyen édes kis semmiségeket kell duruzsolnia, hogy az őrületbe kergessen. Lassan végighúztam az ujjam a köldökétől a boxeréig, majd mutatóujjaimat beleakasztottam az anyagba, ami alatt már láthatóan dudorodott a fiú férfiassága. Letoltam róla az alsóját, miközben igyekeztem nem megszakítani a szemkontaktust. Csókolgatni kezdtem a hasa alját és szinte izgulni kezdtem. Szerettem volna a lehető legtöbb örömet okozni a fiúnak. 

Draco hangosan és szenvedélyesen nyögött fel, amikor megérezte nyelvem érintését a legérzékenyebb pontján. Kezem a pénisze aljára vezettem, míg számmal lassú, ingerlő mozdulatokkal kényeztetni kezdtem. A fiú belemarkolt a hajamba és hátravetett fejjel élvezte a nyelvem körkörös mozgását. A lassú mozdulataimat enyhén meggyorsítottam és Draco is mozgatni kezdte a csípőjét. 

- Nézz rám. - kérte a fiú és boldogan engedelmeskedtem neki. - Ahh, Emie. Imádom az ártatlan tekinteted. - nyögte a fiú és a mély hangjától megremegett a gyomrom. Éppen annyira élveztem ezt az egészet, mint ő. Össze kellett szorítanom a combjaimat, hogy enyhítsem a feszültséget amit érzéki szavai keltenek bennem, de a fiú teste is megfeszült. Halkan nyöszörögni kezdtem, miközben Draco szinte önkívületi állapotban ostromolta a számat, majd egy utolsó erős mozdulattal beleélvezett a számba. Enyhén könnyes szemmel néztem fel rá, Draco pedig óvatos mozdulatokkal talpra állított és vetkőztetni kezdett. Megfogta a felsőm végét és enyhén megremegtem a hideg ujjainak érintésétől. A fiú lehúzta rólam a ruhadarabot, majd megfordított, hogy háttal álljak neki. Kezei a mellemre vándoroltak, miközben nedves csókokkal lepte el az érzékeny bőrt a fülem mögött. 

- Akarlak. - nyögtem neki csukott szemmel és a fiúnak több sem kellett. Megfogta a kezemet és egy üresen álló, kissé poros kanapéhoz vezetett. Azt hiszem életünk legérzékenyebb és legjobb szexében volt részünk...

---

Kifulladva feküdtem a fiú mellkasára és apró lihegéseink egymásba olvadtak. Testünkön izzadság csillogott, de egyikünket sem zavarta. A fiú apró köröket írt le a hátamon és éreztem, hogy rettentően gondolkozik valami. 

- Emie... - szólalt meg végül. - Mi lesz velünk, ha nem tudom meg... Megölni őt? - kérdezte a semmiből. Kicsit feltámaszkodtam a mellkasán és a szemébe néztem. 

- Elszökünk és boldogan élünk a világ végéig. - mondtam gondolkodás nélkül. 

- Mindig olyan édes vagy. - mosolyodott el és megcirógatta az arcomat. 

- Van már valami ötleted rá? Hogy csinálod... - sütöttem le a szemem. 

- Megpróbálom átkozott, vagy megbűvölt tárgyakkal. - vonta meg a vállát lemondóan. 

- Segíthetek valahogy? - kérdezte. 

- Nem, Drágám. - mosolygott rám. - De a Roxmortsi hétvégén odaadom valakinek az átkozott könyvet. Esetleg egybe fűzhetnénk egy randival. - vetette fel az ötletet. 

- Ez kissé morbidul hangzik, de kit érdekel. - nevettem fel őszintén. - Nagyon szívesen randizok veled, Édesem. - nyomtam egy puszit az arcára. Bármi is történik, mi ketten mindig számíthatunk egymásra. Az este hátralévő részében pedig nyugodtan ölelkeztünk és többször is kifejeztük mennyire szeretjük a másikat.