Számíthatsz rám

Minden tökéletes

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Draco a szempillámat piszkálja. Álmos szemekkel néztem fel a fiúra, aki a kócos hajával és álmos szemeivel úgy nézett rám, mintha egy festményt vizsgálna. 

-Imádni való ahogy alszol. – simított végig az arcomon, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon. Álmos hangja hallatán megborzongott a hátam és mosolyogva néztem vissza rá. – Még a halk kis horkolásod is aranyos. – nézett rám huncut mosollyal.

- Nem is horkolok, te kamus! – löktem meg a vállát játékosan, mire Draco elkapta a csuklómat és azonnal maga alá gyűrt. Lenézett rám azokkal a világos szemeivel és éreztem ahogy elönt a forróság.

- Túl makacs vagy. – mondta és nyomott egy puszit az arcomra.

- Te pedig meglepően kedves és nyálas vagy. – nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Ne legyél ennyire gyönyörű és akkor nem leszek veled ilyen. – nyújtotta ki rám ő is a nyelvét, mire megforgattam a szemem. – Szóval így állunk? – kérdezte felvont szemöldökkel, mire bólintottam egy aprót. Draco beleharapott az alsó ajkába és közelebb hajolt hozzám. Már azt hittem meg fog csókolni, amikor felvisítottam. Mivel Draco nem megcsókolt, hanem elkezdett csiklandozni. Minden pontomon megcsikizett vagy éppen megbökdösött és elégedve figyelte a reakcióimat. Nevetve és levegő után kapkodva próbáltam kiszabadulni, vagy legalább visszatámadni, de teljesen tehetetlen voltam, a fiú nem akart engedni.

- Rendben, Rendben! Megadom magam! – kiáltottam levegő után kapkodva, mire elégedetten elengedett.

- Ezt már szeretem. – nézett rám játékosan, mire elnevettem magam és nyomtam egy puszit az orrára. Lassan felálltam a földről és kinyújtóztam, miközben fél szemmel Dracot figyeltem, aki pislogás nélkül követte minden mozdulatomat.

- Többször kellene melltartó nélkül lenned előttem. – jegyezte meg, mire teljesen elvörösödött a fejem.

- Adj okot, hogy levegyem előtted a melltartóm. – kacsintottam rá és több sem kellett neki. Azonnal felpattant a helyéről és megragadta a derekamat. Megfordított és a falnak nyomta a hátamat, majd őrjítően lassan végighúzta kezeit a testem vonalán.

- Ez elég indok? – kérdezte, szemével követve a kezeit, majd felnézett rám.

- Még nem. – beleharaptam az ajkamba, hogy elfojtsak egy mosolyt, mire Draco beletúrt a hajamba és közelebb húzta felém az arcát.

- Kibaszott szexi vagy. – suttogta a számba, majd erősen megcsókolt. Nyelve azonnal bejutást kért a számba, miközben kezeivel igyekezett felfedezni a testem minden pontját. Ez a csók teljesen más volt mint az első. Ez érzéki volt és szenvedélyes. Annyi ideig vártunk egymásra és ebben a csókban benne volt minden türelmetlen várakozásunk. Szinte éheztünk egymás ajkaira.

Finoman beleharaptam Draco alsó ajkába, mire a fiú halkan belenyögött a számba. A hangjától elektromosság futott végig az egész gerincemen és hevesen beletúrtam a hajába. Nem bírtam betelni a csókjaival, annyira tökéletes volt.

-Emie... - szakított félbe egy pillanatra. – Utálok én lenni az ünneprontó, de azt hiszem 10 perc múlva óra lesz itt. – jegyezte meg és az egyre hangosabb diáksereg felé mutatott, akik épp a lépcsőn tartottak felénk.

- Ohh, baszki. – nevettem el magam és gyorsan felkaptam a cuccaink egy részét, a másikat pedig Draco markolta meg és rohanni kezdtünk. Szabad kezeinkkel egymás kezét fogtuk és nevetve szaladtunk el a diákok mellett, le a lépcsőn, nem törődve az értetlen nézésekkel, vagy a mindent tudó pillantásokkal. Úgy éreztem Draco életre keltett. Mintha eddig egy szürke filmben éltem volna, most pedig végre minden színes körülöttem.

- Gyere, Emie! – kiáltotta a fiú, aki pár lépéssel előttem futott, a kezemnél fogva húzott magával. Hirtelen észrevettem Umbridge rózsaszín ruhájából egy foltot és megrántottam Draco karját.

- Gyorsan, a szertárba! – húztam magammal a kis ajtó felé. –Alohomora! – suttogtam és az ajtó rögtön kitárult. Egymás mellkasához simulva lapultunk a kis szertárban várva, hogy Umbridge elmenjen mellettünk. Az első órát valószínűleg lekéstük és a nő nem igazán szívlelte a későket.

Felnéztem Dracora, akinek a tekintete találkozott az enyémmel, majd elnevettük magunkat.

-Diákokat láttam futni a folyosón! – hallottuk meg az éles hangját. Draco a számra tapasztotta a kezét és vele egy időben én is a szájára tapasztottam az én kezemet.

- Te ott! Merre futottak? – kérdezte feltehetőleg egy diáktól.

- Én nem láttam senkit Professzor. – hallottam Ron hangját. De annyira rég óta ismertem már, hogy tudtam, hogy hazudik. Biztos, hogy látott minket és valószínűleg most próbálja megállni, hogy ránézzen a szertárra.

- Biztos? – gyanakodott a nő.

- Teljesen. – válaszolta a fiú. Egy pár percig nem hallottunk semmit, majd cipő kopogás hangja jelezte, hogy elmúlt a veszély. De mi egymás szemébe feledkezve meg se mozdultunk.

- Ketten a világ ellen? – kérdeztem hirtelen, mire Draco elkomolyodott.

- Ketten a világ ellen. – válaszolta és lassan felém hajolt, majd hosszasan megcsókolt.