A görény

6.1K 246 7
                                    

Oké, tényleg haláli volt, ahogy az ikrek fehér szakállal, öregemberként birkóztak a földön. Könnyesre nevettem magam Ron, Harry és Hermione társaságában, míg az ikrek át nem vonultak a gyengélkedőre.

Ám amikkor elérkezett a bajnokok választásának időpontja, elszabadult a pokol. Leültem Ron és Harry közé és izgatottan csevegtünk amíg el nem kezdődött a ceremónia.

-Remélem Diggory lesz a mi bajnokunk. – mondta Ron.

- Miért? – kérdeztem és a hugrabugos fiú felé pillantottam, aki éppen összenevetett valamin a barátaival.

- Nem tudom. Jobb mint valami hataloméhes mardekáros. Már bocs, Em. – tette hozzá az utolsó mondatot Harry mentségére.

- Nem vagyunk ám olyan rosszak. – csóváltam meg a fejem.

- Te vagy a kivétel. – szólt a témához Ron. Játékosan beleütöttem a vállába, majd mosolyogva a mardekárosok felé néztem. A tekintetem találkozott egy bizonyos szőkéjével és a szívem hirtelen össze-vissza kezdett kalapálni. Draco nem kapta el a tekintetét és nem is éreztette velem a tettenérés kellemetlen gondolatát. A tekintete megnyugtató volt és barátságos. Halványan rámosolyogtam, mire felvonta a szemöldökét, de ő is visszamosolygott rám.

- Hahó! Föld Emiliának! – hadonászott előttem Ron. – Mit bámulsz ennyire Malfoyon? – kérdezte felháborodva.

- Nem őt néztem! – hazudtam nyugodtan.

- Akkor kit? – tette csípőre a kezét a vörös és számon kérőn nézett végig rajtam.

- A lányt Dra... Malfoy mellett. – javítottam ki magam gyorsan. Tényleg kíváncsi voltam ki az a barna hajú lány mellette, akivel egyre sűrűbben látom.

- Ő? – mutatott a lányra Ron, mire némán bólintottam. – Ő Astoria Greengrass. Két évvel fiatalabb nálunk. Csodálom, hogy még nem hallottál róla. – magyarázta.

- Ugyan, Ronald. Nem vagyok köteles mindenkit ismerni, csak mert mardekáros. – forgattam meg a szemem.

- Nem azért. – vágott a témába Hermione. – Astoria Greengrass története elég sűrűn emlegetett a Roxfortban. A családját megátkozták még évszázadokkal ezelőtt és azóta egy erős vér-átok üti fel a fejét néhány leszármazottnál. Az orvosok és a tanárok szerint Astoria a soron következő és nagyjából 10 éven belül meg fog halni. – mondta a lány teljesen elkalandozva a tudásában.

- Ez borzalmas. – mondtam szörnyülködve és a mosolygós, boldog lány felé néztem, aki pont olyan csodálattal nézett Dracora, mint Ron szokott a vacsorára. Biztos szerelmes belé.

Teljesen elkalandoztam a gondolataimban és próbáltam rájönni miért is érzek ellenszenvet aziránt a kedves lány iránt. Akkor eszméltem csak fel, amikor meghallottam a hatalmas tapsvihart. A Drumstrang bajnoka: Vikrot Krum. A Beauxbatons bajnoka: Fleur Delacour. A Roxfort bajnoka: Cedric Diggory. Állva tapsoltunk a bajnokoknak, mindenki arcán öröm vagy éppen csalódottság volt, amiért nem őt választották. A serleg azonban még nem végzett.

-Fogadjunk, hogy az idei év sem lesz nyugodtabb. – súgtam Ronnak, kiindulva az elmeséltekből.

- Harry Potter. – Mi van? Döbbenten fordultunk Harry felé, aki halálosan sápadtan ült a helyén. Hermione volt az egyetlen, aki időben kapcsolt és kilökdöste a fiút.

- Hogy csinálta ezt? – kérdezte Ron.

- Csak nem hiszed, hogy ő volt? Még a bátyáidnak sem sikerült! – szóltam rá a fiúra.

- Jó, de... Ő Harry. Mivan, ha Dumbledore segített neki? – dobta be az abszurd ötletet.

- Csak nem gondolod, hogy a korunk legerősebb varázslója segít egy kisfiúnak bejutni egy halálos versenyre. Ez azért elég hülyén hangzik. – forgattam meg a szemem és a fiúra néztem.

- Jó, így kimondva tényleg elég badarságnak hangzik, de akkor mégis hogy lehet ez? – tette fel a kérdést, de nem tudtam válaszolni. Én is éppen olyan tanácstalan voltam mint ő, de nem akartam a barátom ellen fordulni.

Ellenben mások könnyen megtették ez. Szinte senki nem hitte el Harrynek, hogy nem ő tette a nevét a serlegbe. Még a saját háza és barátai is ellene fordultak. Csak Hermione és én hittük el neki amit mond, de Ron miatt én sem beszéltem sokat Harryvel. A napok feszülten teltek, ellenben eseménytelenül.

-Hagyjál békén! – hallottam az ingerült hangot a folyosóról.

- Itt meg mi történik? – kérdeztem a két fiútól, akik egymásra se akartak nézni.

- Meglesz. – válaszolta Ron és elindult anélkül, hogy rám nézne.

- Ronald! Harry! – kiáltottam kétfelé. Azonnal Ron után indultam és megragadtam a karját.

- El ne kezd! – szólt rám Ron mindent tudóan.

- Ugyan már Ronald! Ő a legjobb barátod! Nem lehettek ilyen gyerekesek. – néztem rá karba tett kézzel.

- Nekem te vagy a legjobb barátom. – mondta és ez alapjáraton imádni való lett volna, de tudtam mire megy ki a játék.

- Ne tereld a témát Weasley! Beszélnetek kell! – mondtam könyörögve. Ron egy hatalmasat sóhajtott és kiskutya szemekkel nézett rám.

- Jó. Beszélek majd vele, ha megmondod neked ki a legjobb barátod. – szorította össze a száját, mire hitetlenkedve elnevettem magam.

- Természetesen te vagy az, te birka! – öleltem meg a fiút, aki megkönnyebbülten simogatta meg a hátam. – De ha most nem haragszol, beszélek egy nagyon makacs szemüvegessel is. – köszöntem el Rontól és Harry felé indultam. Az udvaron egy kis kör közepén állt Harry és Mordon aki...

- Mi a fasz? – kérdeztem magamtól és feléjük indultam.

- Mordon professzor mégis mit művel? – sietett oda Minerva McGalagony.

- Tanítok. – válaszolta a férfi egy fehér görényt reptetve a levegőben.

- Harry mi folyik itt? – álltam meg a fiú mellett.

- Ohh, Draco görényt móresre tanítják. – nevetett. Szinte egyszerre akadtam ki a tanárnővel.

- Az ott Draco? – kiáltottam.

- Az ott egy diák? – kiáltott a nő.

- Technikailag egy görény. – válaszolta a férfi. Nem tudom mi ütött belém, de hirtelen felindulásból Draco elé álltam. Vagyis a görény elé. Vagyis Görény Draco elé.

- Hagyja békén! – üvöltöttem rá Rémszemre. A tanárnő megragadta az alkalmat és azonnal visszaváltoztatta Dracot aki kissé ijedten állt mögöttem. Védelmezően kitártam előtte a karomat, miközben a pálcámat szorongattam.

- Ezt elmondom apámnak! – kiáltotta a fiú mérgesen.

- Fenyegetsz? – lépett felé Mordon, de rászegeztem a pálcámat.

- Ne merészeljen a közelébe jönni! – sziszegtem a fogaim között.

- Neked aztán van bőr a képeden. – nézett rám Mordon és pálcát emelt rám.

- Mordon! Nem fenyítjük így a diákjainkat! – kiabált rá McGalagony és amíg Mordon le volt foglalva félig hátrafordultam a szőke felé.

- Menj. Most azonnal! – suttogtam. Draconak több se kellett, azonnal elfutott a helyszínről a barátaival együtt.

- Még találkozunk. – vetette oda nekem Rémszem.

- Alig várom. – szóltam vissza neki és végre Harry felé koncentrálhattam, aki szúrós szemekkel nézett rám. – Mi bajod? – kérdeztem.

- Mi a francért védted meg Malfoyt? – kért számon a fiú.

Számíthatsz rámDonde viven las historias. Descúbrelo ahora