Számíthatsz rám

Bájitaltan

Bájitaltanon Piton párba állított minket, de szerencsére megengedte, hogy mi magunk válasszunk, így beültem Ron mellé, aki előtt Harry és Hermione ültek.

-Nem láttalak a reggelin. – mondta Ron és szúrós szemmel nézett rám.

- Nos, azt hiszem mostanában több időt fogok a szobámban tölteni. – mondtam, de nem bírtam ki mosolygás nélkül. – Egy bizonyos illetővel... - néztem Ronra.

- Miről besz... - kérdezte kérdőn, majd hirtelen elkerekedtek a szemei. – Te jó Merlin, Emilia! Erre nem voltam kíváncsi. – színlelt hányingert, én pedig nem bírtam figyelmen kívül hagyni, hogy Piton szépen lassan Ron háta mögé lépked és felhúzza a talárja ujjait.

- Mégis mikor jöttetek össze? – fintorgott.

- Tudtommal nem utálod őt, szóval ne játszd túl a szereped, Ronald. – néztem rá szigorúan, de láttam, hogy elmosolyodik.

- Emilia ez nem szerep. Én vagyok a védelmező legjobb barátod! Jogom van rosszul lenni a gondolattól, hogy hol járt a kezed... - öklendezett újra, mire Piton rávágott egy hatalmasat a fejére az egyik tankönyvvel. Azonnal lehajtottam a fejem és iszonyatos erővel próbáltam visszafogni a nevetést, de nem sikerült.

- Maga is kér, Miss. Chandler? – fordult felém, amikor meghallotta a nevetésem.

- Nem Tanár úr, köszönöm jól vagyok így. –feleltem feltartva a kezem, de még mindig próbáltam visszafogni a nevetést.

- Kösz, hogy figyelmeztettél, Em. – mérgelődött Ron, mire a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek, ekkor azonban hátrafordult Harry is.

- Kinek járt hol a keze? – kérdezte a fiú, mire Ronnal egymásra néztünk.

- Jobb ha nem tudod. – szorította össze a száját a vörös és röhögve a padlóra szegezte a tekintetét.

- Együtt vagyok Dracoval. – mondtam és felhúztam a vállaimat. Erre a mondatra azonban már Hermione is felkapta a fejét és azonnal felénk fordult.

- Jól értettem amit mondtál? – kérdezte a lány, mire bólintottam.

- Miért pont ő, Em? Malfoy nem érdemel meg téged. Sőt senkit sem ezen a világon! – csóválta a fejét Harry. Furcsa volt tapasztalni, hogy eddig mennyire elnézőek és támogatóak voltak, most pedig mindenki kikel magából.

- Ezt had döntse el Emilia. – szólalt fel Draco is és halálos pillantásokat vetett Harry felé. Ron az „ebből baj lesz" tekintetével nézett rám és én is kezdtem kicsit komolyabb lenni.

- Ne szólj bele, Malfoy. – nézett vissza rá Harry.

- Vagy mi lesz, Potter? Rám uszítod a sárvérűt? – nevetett fel. Felnéztem Pitonra, hátha kérhetek tőle valami segítséget, de a férfi... Nem hittem a szememnek. Az arca elé emelte a könyvét és mögüle leste az eseményeket egy grimasszal az arcán.

- Hova kerültem? – nevettem el magam kétségbeesetten és belevertem a fejem a padba.

- Azt csinálok amit akarok! – sziszegte Harry a fogai mögül. – Ő az unokatestvérem! – mondta mire felkaptam a fejem és döbbenten néztem rá. A kurva életbe Harry! Mondtam, hogy ez egy kibaszott titok! Most a teremben mindenki tudni fogja, hogy rokonok vagyunk. Még Piton is tudja most már...

- Nekem pedig a barátnőm! – csattant fel, mire számomra is meglepő dolog történt. Astoria felállt és felpofozta Dracot.

- Tudtam, hogy miatta szakítottál velem! – kiáltotta könnyes szemmel, majd felém fordult.

- Te nem mondtad el neki, hogy miattam szakítottál vele? – néztem a szőke fiúra akinek egyre vörösebb lett az arca.

- Ember, nem mondhattad volna el senkinek, hogy az unokatestvéred! – kiáltotta mellettem Ron Harrynek.

- Mégis miért kellene titokban tartanom, hogy van egy rokonom? – csattant fel Harry is.

- Mert ezt akartam elkerülni! – panaszkodott Draco a szemembe nézve. A pokol szó szerint kezdett elszabadulni. Ron Harryvel üvöltött, Harry Ronnal és Dracoval, Draco Astoriával, Astoria Dracoval és velem. Én egy ideig Dracoval kiabáltam, aztán megéreztem, hogy valaki engem néz. 

Oldalra fordítottam a fejem és észrevettem, hogy Piton pislogás nélkül figyel engem. A tekintetében volt valami nagyon felkavaró. A hideg is kirázott tőle és a legrosszabb, hogy nem értettem miért néz így. Ahogy szinte farkasszemet néztünk egymással, egyre erősebb görcsöt éreztem a gyomromban és minden izmom utánam kiáltott, hogy azonnal tűnjek el innen.

- Fogjátok már be! – üvöltötte Blaise és Hermione teljesen egyszerre, mire mindannyian összerezzentünk.

- Büntetés. Mind az öten. – szólalt meg Piton, megszakítva végre a szemkontaktust. Hirtelen felszabadultabbnak éreztem magam, majd beütött a felismerés. Büntetés... Harry, Ron és Draco még nem lenne probléma. De Astoria? Szent Merlin mi lesz ebből?

- Na ezt jól megcsináltátok. – puffogott a lány mérgesen.

- Mi a fasznak szóltál akkor bele? – néztem rá pislogás nélkül.

- Elég legyen! – kiáltotta el magát Piton. – Még egy szó és egy hónapig járhattok a Tiltott Rengetegbe büntetőmunkára! – fenyegetett meg minket, mire mindannyian elnémultunk és magunkba mérgelődtünk tovább.

És hogy mi történt ezután? Semmi olyan amire ne lehetett volna számítani. Mindannyian mérgesen kiviharzottunk a teremből és a nap hátralévő részében nem szóltunk a másikhoz. Mindannyian mélyen a gondolatainkba feledkeztünk és próbáltuk kitalálni mi a franc is legyen ezután.