Vörös és sírástól felpuffadt szemekkel ébredtem. Az éjszaka folyamán szinte alig aludtam valamit és semmi kedvem nem volt kikelni az ágyból. De a rengeteg gondolkodás közepette arra jutottam, hogy tiszteletben kell tartanom Draco döntését és esetleg megpróbálhatnék a barátja lenni. Végül is, az sokkal jobb, mint ha egyáltalán nem beszélnénk. Ebbe is megszakad a szívem, de tudom jól, hogy nem fogom túlélni, ha ismeretlenekként tengődünk tovább az iskolában. Mi ketten mindig számíthatunk egymásra.
Amikor azonban beléptem az ebédlőbe, elszállt minden bátorságom. Ott ült ő, elmélyedve a gondolataiba, egy almával a kezében. Vajon ő is sírt az éjszaka? Egyszerűen nem tudok oda menni. Nem visz oda a lábam.
- Szia, Em. - lépett elém Ron váratlanul. A legjobb barátom látványa kicsit jobb kedvre derített, de előtte nem tudom leplezni a problémáimat. A vörös fiú tekintete egyből átalakult, amikor jobban szemügyre vette az arcomat. - Mi történt? - kérdezte Ron aggodalmasa.
- Ohm... Dracoval azt hiszem végleg szakítottunk. - mondtam szomorúan és újra könnyek szöktek a szemembe. A fiú hirtelen azt sem tudta mit mondjon, ezért magához húzott és szorosan megölelt.Erős karjainak érintése úgy hatott rám, mintha összetartana a szétesés ellen.
- Sajnálom... Nem ő volt a kedvenc emberem a világon, de tudom, hogy boldoggá tett téged. - vallotta be a fiú, mire szorosabban bújtam hozzá és a vállába temettem az arcom.
- Azt mondta nem érdemel meg engem és nem akar bántani. De én nem leszek boldog nélküle. - szipogtam, Ron pedig összeráncolt szemöldökkel tolt el magától.
- Emilia, nem olyannak ismertelek meg, aki egy emberhez köti a boldogságát. - dorgált meg jogosan. Soha nem voltam az a mindent a szerelemért típus. Azt sem gondoltam volna, hogy létezik ilyen mindent elsöprő szerelem. De beleestem a csapdába és nem tudom, hogy jutok ki.
- Tudom, de... - kezdtem volna, de Ron félbe szakított.
- Em... Azért csinálta ezt, mert szeret téged és fél. Ha vissza akarod szerezni menj és biztosítsd róla, hogy megérdemel téged. - érintette meg támogatóan a vállamat. Hátra néztem és láttam, hogy Draco meggyötört arccal néz ránk, majd felállt és egyenesen hozzánk indult.
-Sziasztok. - köszöntött minket halkan.
- Malfoy. - biccentett Ron, majd úgy tett, mintha hallana valamit. - Ohh, Harry engem hív. Mennem kell. - intett és magamban hálás voltam neki ezért a túl átlátszó jelenetért.
- Figyelj, én csak azt akartam kérdezni, hogy van-e kedved odaülni hozzám a reggelinél. -sütötte le a szemét, bennem pedig gondolatok ezrei merültek fel. Neki is olyan szüksége lenne a közelségemre, mint nekem az ő közelségére?
- Persze. - mosolyodtam el halványan és együtt leültünk az asztalhoz. Kicsit kínosan éreztem magam a szótlan percektől és Ron fürkésző tekintetétől a távolból, de mégis megnyugtató volt a szőke mellett lenni.
- Arra gondoltam, jövő héten elkezdhetnénk dolgozni a szekrényen.- vetette fel Draco.
- Együtt? - kérdeztem vissza és a gyomrom remegni kezdett.
- Ha neked nem baj. Jól jönnének a tanácsaid. - vonta meg a vállát félénken. Sose láttam még őt ennyire óvatosnak és félősnek.
- Szívesen segítek. - feleltem halványan elmosolyodva, majd egy kis gondolkodás utána fiú felé fordultam. - Elkísérnél ma Madam Chattoxhoz? - kérdeztem hirtelen. Draco arcán meglepődés tükröződött, de nem sokra rá bólogatni kezdett.
- Szívesen. Amúgy sem örülnék, ha egyedül mennél. Fura az a nő. - fintorgott. Ebben pedig teljesen egyet értettünk.
---
Hűvös volt már a levegő, amikor remegő kézzel toltam be a ruhabolt ajtaját. Az ajtó felé szerelt kis csengő csilingelve jelezte, hogy vásárlók érkeztek és a tömzsi, ősz hajú nő hatalmas és szívet melengető mosollyal jött ki a pénztár mögötti helységből. A boltban mint mindig, most is kellemes meleg volt és frissen készült tea és sütemény illata lengett körbe minket. Az otthonosság érzete teljes mértékben átvette a hatalmat rajtunk.
- Szervusztok Drágáim. - köszöntött minket egy-egy nagymamás puszival és ekkor gondolkodtam el azon, hogy valójában fogalmam sincs hány éves lehet a nő.
- Üdv, Madam Chattox. Remélem nem baj, hogy nem egyedül jöttem. - nagyon remélem, hogy Draco jelenlétében is őszintén fog válaszolni a kérdéseimre.
- Dehogy, Kedvesem! Örülök, hogy végre találkozok a barátoddal. - mosolygott kedvesen.
- Ohh, nem! Mi nem... - a torkomon akadtak a szavak. Nem vagyunk együtt.
- Mi csak rettentően jó barátok vagyunk, hölgyem. Emie a legfontosabb ember az életemben. - mondta a fiú és nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy a keze hozzáért az enyémhez.
- Hát, jól van. Üljetek le gyerekek és jöjjön aminek jönnie kell. - sóhajtott, majd kitöltött nekünk egy-egy forró pohár teát. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, Draco pedig levágta magát mellém és elvette a teát. Gondolkodtam, hogy mit is kellene kérdeznem először, majd reményteli pillantásokkal néztem a nőre.
- Honnan tudott a tűzfoltomról? - kérdeztem olyan barátságos hangon amennyire csak tudtam. A nő elmosolyodott, mintha csak tudta volna, hogy ezt fogom kérdezni.
- Emilia, kérlek bocsásd meg a múltkori reakciómat és hogy nem kerestelek fel hamarabb... Az igazság az, hogy ismertem a szüleidet. Tomot jobban is a kelleténél. - kezdett bele a történetbe. - Láttalak kisbabaként és tudom a történetedet. -
- De mit jelenet ez? Mi a történet? - kérdeztem türelmetlenül.
- A kapcsolatod érdekel a Halállal? - kérdezett vissza, én pedig hevesen bólogatni kezdtem, Draco pedig letette a csészét és érdeklődve előrébb dőlt. - A születésed előtt kezdődött ez az egész... Tom, vagyis Voldemort alkut kötött a halállal. A hatalom éhes férfi halhatatlanságot kért azért cserébe, hogy megtaláljon valakit a Halálnak. Nem tudom kit kellett megkeresnie és miért, de a Halál nem szeret csak úgy hallhatatlanságot osztogatni. Átverte a sötét mágust. - A hölgy hosszú szünetet tartott.
- Mi történt ezután? Mi történt az alku másik felével? - kérdezte Draco.
- Az alku másik fele ott ül melletted. - mutatott rám a hölgy. - A halál nem akart Voldemortnak halhatatlanságot adni. Így a férfi első szülöttje kapott egy különleges lehetőséget. Egy valakit visszahozhat a halálból, a saját élete árán. - mondta nehezen a nő. Draco hirtelen a kezemre tette a kezét és aggodalmasan pillantott rám.
- Tehát... Én meghalok, de a halott feltámad. - értelmeztem a hallottakat.
- Igen, de nem teheted meg akárkivel. Fél órán belül vissza kell hoznod és saját kezűleg kell kiontanod az életed. Feláldozod magad. - egészítette ki a dolgokat. - Édesanyád emiatt döntött úgy, hogy el kell rejtenie téged, még akkor is ha a szíve megszakadt a hiányodtól. -
- Meg akart menteni... De ő hol van most? - kérdeztem. Madam Chattox arcán érzelmek hada tombolt, mintha csak vívódna azzal, hogy mit is mondjon.
- Azt sajnos én sem tudom, Drágám. - zöld szemeiben könnyek ültek.
---
Lesújtva léptünk ki az üzletből és némán lépkedtünk egymás mellett. Fel kellett dolgoznunk a hallottakat. Draco azonban megrántotta a kezemet és magához húzott. Kezei szorosan öleltek és hallottam a heves szívverését.
- Kérlek, soha ne áldozd fel magad senkiért. - könyörgött. Némán bólogattam, de tudtam jól, hogy érte bármikor meghalnék.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Számíthatsz rám
Hayran Kurgu- Mit jelent ez az egész? - - Tudod jól mit jelent. - közelebb hajol hozzám pár centivel. - Mi lesz Astoriával? - kérdeztem. - Nem érdekel Astoria! Nem érdekel senki más, csak te. - felelte és megsimogatta az arcomat. - Olyan rég óta csak te...
