Számíthatsz rám

A bál

Őszintén ideges voltam. Persze többször is volt rajtam báli ruha és máskor is csíptem már ki magam de most valahogy más volt az egész. Talán féltem, hogy mi lesz ha meglátom Dracot, vagy milyen lesz az estém Adrian társaságában, de a gyomrom rémes görcsben állt, miközben Hermione a hajammal vacakolt.

-Kész is vagy. – mondta a lány mosolyogva és hátrébb lépve csodálta a művét. Lassan, sóhajtva felálltam és belenéztem a tükörbe. Egyszerű sötét zöld ruha volt rajtam, ami derékban szűk volt, utána pedig A-vonalban ereszkedett le, a jobb oldalán pedig a combom közepéig fel volt hasítva. Hermione begöndörítette a hajamat, és feldobott rám egy egyszerű sminket is. Ámulva néztem magamra a tükörben és azt éreztem, hogy nem is én vagyok az.

- Te jó ég... - mondtam és végigsimítottam a ruhámon.

- Gyönyörű vagy. – Ölelt meg Hermione, majd belebújt a cipőjébe.

- Kész vagytok? – nyitott be Ginny kopogás nélkül, majd tátott szájjal nézett ránk.

- Nagyon jól néztek ki. – mondta a lány, mi pedig megdicsértük az ő kinézetét. Az igazság az, hogy mindhármunk közül Hermione volt a legszebb. A lány szinte tündökölt a rózsaszín ruhájában, arcán pedig tiszta öröm látszódott. Halványan elmosolyodtam, ahogy végignéztem az izgatott lányokon, majd beléjük karoltam és büszkén kihúztam magam.

- Hölgyeim, ne várakoztassuk meg a fiúkat. – mondtam és elindultunk a bálterembe. Cipőink hangosan kopogtak a meleg folyosókon, ahogy fürgén lépkedtünk a bál felé. De ahogy közeledtünk egyre inkább azt éreztem, hogy a szívem hangosabban dobog bármelyik cipő kopogásánál.

- Készen álltok? – kérdezte Mione az ajtó előtt.

- Nem. – válaszoltam elgyötörten.

- Igen. – mosolygott Ginny izgatottan. A lányok bátorításképpen megszorították a kezemet, majd együtt léptünk be a terembe. Ginny azonnal észrevette a lépcső alatt álló Longbottomot és mellé lépdelt, miközben Mione mélyen beszívta a levegőt és mosolyogva indult Viktor Krum felé.

- Nem lesz baj Em. – mondtam magamnak és végignéztem a tömegen. A szemem azonnal megakadt a szőke fiún, aki a párjával és az én párommal beszélgetett. Éreztem, hogy elönt az idegesség és lejjebb léptem egy fokot a lépcsőn. Adrian vett észre először és onnantól mintha megszűnt volna neki a világ, szájtátva figyelte minden mozdulatomat. Aztán Draconak feltűnt, hogy barátja nem figyel rá és ő is abba az irányba nézett, amerre a fiú. Felém.

A tekinteteink összekapcsolódtak és abban a pillanatban elöntött a nyugalom. Nem tudtam segíteni magamon, ezért egy buta mosollyal az arcomon indultam meg feléjük, még mindig a szőke fiút nézve. Draco eszméletlenül nézett ki. Olyan volt mint egy valóságos szőke herceg, aki büszkén várja a hercegnőjét. Csak egy a bökkenő: Ő nem az én szőke hercegem, hanem a két évvel fiatalabb Astoriáé. Megköszörültem a torkomat és odaléptem a hármashoz.

-Sziasztok! – köszöntem nekik mosolyogva.

- Emilia, szia! – köszöntött Adrian és mellém lépve átkarolt. – Nagyon csinos vagy. – suttogta a fülembe.

- Te is jól nézel ki, Adrian. – mondtam a fiúnak, de nem bírtam elszakítani a tekintetem az engem fürkésző szőkétől.

- Chandler. – biccentett felém Astoria.

- Greengrass. – utánoztam le a mozdulatait. Draco még mindig némán nézett végig rajtam, nem törődve az egyre mérgesebb barátnőjével. Adrian azonban észrevette a kellemetlen helyzetet és kinyújtotta felém a karját.

- Szeretnél táncolni? – kérdezte a fiú.

- Nagyon szeretnék. – nyomtam meg a szavaimat éreztetve, hogy el akarok tűnni ebből a szituációból. Adrian lágyan megfogta a kezem és a táncoló tömeg felé vezetett.

Azt hittem nagyon kellemetlen lesz a szituáció, de Adrian igazán kellemes társaságnak bizonyult. Nevetve ugráltuk végig a fél éjszakát és az sem zavarta, hogy Ron, Harry, Hermione, sőt még az ikrek is becsatlakoztak néha. Igazán kellemes meglepetés volt számomra a fiú viselkedése és nagyon jól éreztem magam vele.

-Kérsz inni? – kiabálta a fülembe a fiú az egyik dal közben. Mosolyogva bólintottam felé, mire elindult a puncsok felé. Én is kijjebb álltam a tömegből, ugyanis az előző ugrálós dalnak vége lett és most egy lassú szám váltotta fel. Mosolyogva néztem a barátaimat, ahogy sorra zavarba jönnek a keringővel járó közeli testhelyzettől.

- Szabad egy táncra? – állt mellém Draco és kinyújtotta a kezét, miközben enyhén meghajolt.

- Astoria hol van? – kérdeztem a fiútól, de már nyújtottam felé a kezem.

- A mosdóba ment a barátnőivel. Púdereznek vagy mi a fene. – mondta én pedig akaratlanul is elnevettem magam, ezzel mosolygásra bírva a fiút is. Finoman a tenyerébe csúsztattam a kezemet és hagytam, hogy bevezessen a táncolók közé. A szívem azonnal hevesebben kezdett dobogni, amikor megéreztem Draco kezét a derekamon és arcomat elöntötte a pír amikor felnéztem a gyönyörű szemeibe. A fiú közelebb lépett hozzám és táncolni kezdtünk.

- És, hogy érzed magad? – kérdezte tőlem.

- Meglepően jól. – válaszoltam őszintén. – Adrian nagyon kedves fiú. – mosolyodtam el.

- Ilyet sem hallottam még róla. – nyögött fel zavartan Draco, mire elnevettem magam.

- És te hogy érzed magad? – érdeklődtem.

- Most már sokkal jobban. – mondta és belenézett a szemembe. Éreztem, hogy újra elvörösödök és ha nem figyelek a lábaimra, pofára fogok esni.

- Örülök neki. – bólintottam felé.

- Szép a karkötőd. – jegyezte meg halkan.

- Imádom. A legszebb ajándék amit valaha kaptam. Köszönöm. – mondtam neki.

- Lélegzetelállító vagy ma este. – mondta halkan és közelebb húzott magához.

- Köszönöm. – válaszoltam, de alig jött ki hang a torkomon. A fejem zúgott és minden más megszűnt körülöttem, ahogy elvesztem a szemeiben.

- Tudod, nagyon édes vagy amikor elpirulsz. – nevetett halkan a fiú, az én arcom pedig pirosból mélyvörösbe váltott.

- Én nem pirultam el. – próbáltam menteni a menthetőt, de ettől csak még jobban nevetni kezdett a fiú.

- Imádni való vagy. – mosolygott rám és kisimított egy tincset az arcomból.

- Tudod, te is nagyon jól nézel ki ma este. Az összes lány téged néz. – nevettem.

- Te is? – kérdezte. Arcán semmi játékosság, semmi nevetés. Komolyan nézett a szemembe a válaszomra várva. Azt kellene mondanom, hogy nem. Azt kellene mondanom, hogy nem érdekel és akkor vége lenne ennek az őrületnek. De nem ment.

- Igen. – jött ki a számon, Draco pedig...

- Draco Malfoy, te elpirultál! – ütöttem meg játékosan a mellkasát, mire megforgatta a szemét és visszahúzott magához.

- Én nem szoktam elpirulni. – mondta zavarodottan.

- Borzasztó vagy. – nevettem és nyomtam egy puszit az arcára. – Megint vörös a fejed. – állapítottam meg mosolyogva.

- És még én vagyok a borzasztó. – mondta, de láttam rajta, hogy mosolyog. Draco megforgatott, majd újra magához vont és a kezét kicsit lejjebb csúsztatta.

- Egész jól táncolsz. – biccentettem elismerően.

- Egész jó volt a tanárom. – ismételte meg a mozdulataimat.

- Malfoy. – köszörülte meg a torkát Adrian mellettünk.