Számíthatsz rám

A hatalom a kezünkben van

A Roxfort megszűnt önmaga lenni. Az ablakokon többé nem szűrődött ki a melegséggel és boldogsággal eltöltő fény. A folyosók szürkén és hidegen fogadtak minket és a festmények többé nem üdvözöltek minket vidáman. A gyertyák fénye is mintha halványabban és szomorúbban égne... A hideg és nyirkos nagyteremben többé nem világított az égbolt a fejünk felett és többé nem csillogott több ezer gyertya. Az egész hely szürkébb és zordabb volt, de senki nem merte ezt megemlíteni. Mindenki úgy járkált a folyosókon, mintha semmi baj nem lenne, csak a mosolyok és a nevetés maradt el. 

A nagyterem lassan feltöltődött diákokkal, akik kissé rémült arckifejezéssel nézték, ahogy Piton megáll az emelvényen. Átvette Dumbledore helyét és bár nagyon elégedett volt magával, soha senki nem fogja őt úgy tisztelni, mint az előző igazgatónkat. A hosszú, zsíros hajú férfi intett nekem, hogy induljak oda hozzá, majd álljak a Carrow testvérek mellé. Alecto és Amycus öntelt vigyorral néztek vissza rám, fogaik feketén villogtak a szürke teremben. Minden hajszálam az égnek meredt a tekintetüktől. Őszinte leszek, féltem, hogy mit fognak gondolni a többiek, amikor megállok a tanárok mellett. Féltem, hogy elítélnek és félni fognak tőlem és féltem, hogy miattuk még jobban megutálom magamat. Rettenetes érzés volt tudni, hogy ezer szempár szegeződik rám ebben a pillanatban.

- Jó estét diákok! - köszörülte meg a torkát Piton és végignézett a csendes diákokon. - Az idei évtől én leszek az új igazgató és bevezetünk pár változtatást a tanmenetben. - mondta monoton hangon, ami többek nemtetszését is kiváltotta. A férfi hosszan és vontatottan beszélt a tanári karban és az iskolai szabályokban bekövetkezett változásokról, majd végül felém fordult. - A büntetések kiszabásában Alecto Carrow és Emilia Merope Denem fognak döntéseket hozni. Szabad kezet kapnak a rendszabályozásban és ha bárkinek bármi gondja akadna ezzel... Nos, ne legyen gondotok... - 

Lesütött fejjel ültem vissza a mardekár asztalához.

- Jó érzés a hatalom mi? - bökte meg a vállam Monstro játékosan. 

- Mi? Ja igen. - vontam meg a vállam eltöprengve. Dracora gondoltam és arra, hogy vajon mit csinálhat most? Hiányzik, hogy minden pillanatban mellettem legyen és unott grimaszokat vágjon mindenre. 

- Talpnyaló kis kedvenc. - fintorgott Astoria utálatosan, bennem pedig egy másodperc alatt felrobbant a gyűlölet erős lángja. 

- Én a helyedben vigyáznék. - fordultam felé és beledobtam egy szőlőt a számba. - Bármikor megölhetlek és nem lesz belőle semmi bajom. - mosolyogtam rá kedvesen, majd visszafordultam a tányérom felé. Még az ételnek is rosszabb íze volt... 

- Te engem ne fenyegess... - sziszegte Astoria mérgesen és egy kicsit megemelkedett a padról. Blaise azonban megfogta a karját, hogy visszatartsa. 

- Nem kellene kikezdened a Nagyúr lányával. - suttogta erélyesen a fiú. 

- Ez bizony kibaszottul igaz. - vontam meg a vállam, majd felálltam a helyemről és elindultam a hálószobám felé. Utálom, hogy mindenki egy árulóként néz rám. Tekintetük szín tiszta gyűlölettől telített. 

- Milyen volt az első gyűlés? - kérdezte egy hang a sötétben. 

- Draco! - kiáltottam fel és azonnal odarohantam hozzá. Erős ütésként csattantunk össze és Draco végigterült az ágyon én pedig nevetve puszilgattam végig az arcát. 

- Szia, Drágám. - mosolygott és a derekam köré csavarta karjait, majd a lehető legszorosabban kezdett el ölelgetni. - Hiányoztál, kislány. - suttogta a fülembe és a hangjától egyből libabőrös lettem. Még csak két napja voltunk külön, de eddig minden napunkat együtt töltöttük... 

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem izgatottan, Draco pedig a hajamat simogatva sóhajtott egyet. 

- Nos, egy kicsit aggódtam azért, hogy hogyan fognak bánni veled, szóval beszéltem apámmal... Ő pedig... Nos, a te apáddal és megengedték, hogy az első héten itt maradjak és vigyázzak rád. - hallottam a hangján, hogy rémesen önelégült mosoly terült szét az arcán és én is elmosolyodtam. 

És Draco tényleg agresszívan védelmezett. A fiú teljesen olyan volt, mint az ismeretségünk legelején. Mindenkivel kötözködött és mindenkit megfélemlített. Éppen Alecto első sötét varázslatok kivédése órájára mentünk, amikor a hideg folyosókon állók összesúgtak amikor megláttak minket. 

- Nincs jobb dolgotok mint sugdolózni? - csattant fel a fiú és a keze ökölbe szorult. A három fintorgó személy tekintetében azonnal megjelent a félelem, de a fülünket még így is megcsapta valami, amikor elhaladtunk mellettük. 

- Gyáva, talpnyaló halálfaló mind a kettő. - suttogta az egyik fiú, de nem sikerült olyan halkra mint tervezte. Draco azonnal megfordult és egy hatalmas lökéssel a falnak taszította a fiút. 

- Mit mondtál? - kiáltotta az arcába. 

- Hallottad. - sziszegte a fiú a fogai között. Mérgesen bámult a barátomra, de a szőke tekintetét semmi nem múlta felül. Szemei szinte vérben forogtak és amikor elmosolyodott, még ijesztőbb lett az egész. 

- Jól van. - mondta és elengedte a fiút, majd felém fordult. Kerek szemekkel néztem vissza rá és egy pillantás alatt a szám elé kaptam a kezem. Draco ugyanis ökölbe szorított kézzel fordult vissza és egy hatalmas reccsenés jelezte, hogy eltörte a fiú orrát. A barna, vérző összeesett a földön, de Draco még nem végzett vele. Megragadta az inge gallérját és felemelte egy kicsit a földről. - Ha még egyszer így beszélsz róla, megöllek. - bökött felém az orrával, majd a falnak lökte a fiút. 

- Ez szép volt. - mondtam lenyűgözve a fiúnak, aki elégedetten fogta meg a kezemet és tovább mentünk az órára. 

Őszintén azt hittem, hogy ezután csak rosszabb lesz a helyzet, azonban a fiú orra mindenkire figyelmeztetésként hatott. Senki nem mert a közelembe jönni és amint megláttak minket a folyosón, a falnak simultak, hogy utat adjanak nekünk. És bármennyire is rettenetes volt a helyzet, mégis élveztem ezt az érzést amit másokban kelthettem. Egészen addig, amíg az első ember büntetésbe nem került a Carrow testvéreknél.