-Emie. – huppant le mellém Draco másnap, az első óra kezdete előtt pár perccel.
- Draco. – mondtam, de nem néztem rá. – Ez Ron helye. – feleltem.
- Hiányzol. – mondta a semmiből, nekem pedig azonnal hevesebben kezdett verni az a hülye szívem. Felemeltem a fejem és belenéztem a szemeibe. – Szeretnék beszélgetni veled. Hogy te is elmondhasd a te gondolataidat és én is elmondhassam az én részemet. Aztán együtt beszéljük meg, hogy hogyan tovább. – vetette fel a tervet, mire elgondolkodtam. Talán Ronnak igaza volt. Tényleg féltem bízni benne, de ha nem adok esélyt, hogy elmondhassa az ő oldalát, miért lennék jobb ember bármiben is?
- Rendben. – feleltem. – Találkozzunk este nyolckor a toronyban. – újra a tábla felé fordultam, várva arra, hogy Draco elmenjen, de nem mozdult meg. Kérdőn néztem rá, majd Ronra pillantottam, aki Neville mellett ült.
- Már megbeszéltem a vörössel, hogy ma én ülök melletted. – mondta Draco mintha csak bele látna a fejembe. Gyilkos pillantásokat vetettem Ron felé, aki szívecskét mutatott felém a kezével. – És ne nézz rá csúnyán, amiért segíteni akar a makacs fejeden. – jegyezte meg, de fel sem nézett. Döbbenten néztem rá, amikor besétált Dolores Umbridge, az új tanárunk.
- Nem vagyok makacs! És a fenébe Draco, ne ismerj ennyire! – szóltam rá mérgesen, mire elfojtott nevetés hangját hallottam felőle.
- Rendes bűbájos fokozat vizsga. – varázsolta fel a szavakat a nő a táblára. A terem elnémult és minden figyelmünket a tanárnő felé fordítottuk. Vagyis én csak fordítottam volna, ugyanis Draco a fülemhez hajolt.
- Amúgy tegnap este szakítottam Astoriaval. – suttogta a fülembe. A lehelete finoman csiklandozta a bőrömet, amitől egész testemben libabőrös lettem.
- Mi? És mi lesz a tökéletes kis esküvőtökkel? – kérdeztem és óvatosan felé pillantottam.
- Apámnak is írtam, hogy nem akarom Astoriát. – vonta meg a vállát. Teljesen össze voltam zavarodva. Hirtelen azt sem tudjam mit gondoljak. Mármint, persze tök jó, hogy végre tett egy lépést, de miért kellett ezzel ennyit várni? Vagy csak velem van baj, hogy ennyire túl agyalom a dolgokat? Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha én is egy nyugis lány lennék, mint mondjuk Luna.
- ... De ha lustálkodtok, annak a következményei súlyosak lesznek. – kapcsolódtam vissza az órába. Könyvek lebegtek elénk és amint az enyém is elérkezett hozzám, gondoltam belelapozgatok, de Draconak más tervei voltak. A kezét a combomra helyezte és újra a nyakamhoz hajolt.
- Még mindig haragszol rám? – kérdezte.
- Igen. – válaszoltam, továbbra is a könyvet nézve. Draco keze lassan feljebb csúszott a combomon és ezzel egy időben forróság járta át a testemet. Draco nyomott egy csókot a nyakamra, majd a tábla felé fordult, kezét tovább csúsztatva felfele. Lassan benyúlt a szoknyám alá és a bugyim anyagával kezdett játszani.A fejem hirtelen zsongani kezdett és minden gondolat kiürült belőle. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak az ujjaira, amik veszélyes játékot űztek a pad alatt.
- Mit művelsz? – sóhajtottam halkan. Nem tagadhatom, hogy jó érzés volt amit csinált. A gerincemen végigfutott az elektromosság érzése, a szívem pedig a torkomban dobogott.
- Kényeztetem a leendő barátnőm. – felelte mély és öntelt hangon és középső ujjával lassan benyúlt a bugyim alá.
- Draco Malfoy, még csak az első csókunk sem volt meg! – szóltam rá, de nem igazán akartam leállítani. A fiú újra közelebb hajolt a fülemhez és finoman beleharapott a fülcimpámba, ujjait egyre beljebb csúsztatva.
- Mond, hogy nem élvezed és abbahagyom. – suttogta, mire halkan felnyögtem.
- Az óra közepén vagyunk! – feleltem.
- Miss. Chandler, Mr. Malfoy! – szólított meg minket Umbridge. – Talán valami baj van? – mosolygott ránk. Draco elhúzódott tőlem, de ujjait nem mozdította meg. Továbbra is milliméterekre volt a legérzékenyebb pontomtól és minden alkalommal amikor közelebb csúsztak az ujjai, a szívem kihagyott egy ütemet.
- Nem, Tanárnő. Elnézést kérünk. – villantottam meg a „ jó kislány vagyok" mosolyomat. Umbridge még pár másodpercig némán nézett minket, majd magára erőltetett egy mosolyt és tovább beszélt.
- Nem hallottam nemet. – suttogta Draco és ujjaival finoman izgatni kezdte a csiklómat. Lehunytam a szemem, ahogy próbáltam visszafogni egy elégedett nyögést.
- Előbb nem ártana megbeszélnünk a történteket, nem? – kérdeztem és ránéztem a fiúra. Draco lassan rám emelte a tekintetét és egy kicsit gyorsabban kezdte mozgatni az ujjait.
- Akkor hagyjam abba? – kérdezte egy huncut mosollyal. Az ujjai tökéletes ritmusban mozogtak és Merlin sem tudja honnan merítettem erőt, de kimondtam, hogy igen. Draco meglepetten nézett rám, majd hirtelen elmosolyodott és belém dugta a középső ujját. Elfojtott nyögés hagyta el a számat és lehunytam a szemem az érzéstől. De azonnal el is múlt, mert Draco kihúzta az ujját belőlem, majd a szájába vette és lenyalta. Megbabonázva néztem minden mozdulatát és éreztem, hogy szinte mindjárt felrobbanok.
- Kérésed számomra parancs. – mondta és kivette az ujját a szájából, majd újra a fülemhez hajolt. – Remélem kibékülünk, mert szeretnélek kinyalni. Eszméletlen jó ízed van. – ingerelt tovább a szavaival, mire szaggatottan szívtam be a levegőt.
A következő dolog amit hallottam, hogy Harry büntetést kapott, majd vége lett az órának.
-Nem szeretnél inkább most beszélgetni? – ajánlotta fel Draco, de megráztam a fejem.
- Ha most beszélgetnénk, nem hiszem, hogy tudnék koncentrálni. – mondtam neki őszintén.
- Akkor este vonszold fel szépen a csinos kis feneked a toronyba. – simított végig a combomon még egyszer, majd felállt és kiment a teremből. Mondanom sem kell, egy órára sem tudtam figyelni ezek után. Miért kell mind a kettőnknek ilyen hevesnek és makacsnak lennünk? Kezdem azt érezni, hogy Dracoval sokkal jobban hasonlítunk egymásra, mint azt bárki is gondolná.
YOU ARE READING
Számíthatsz rám
Fanfiction- Mit jelent ez az egész? - - Tudod jól mit jelent. - közelebb hajol hozzám pár centivel. - Mi lesz Astoriával? - kérdeztem. - Nem érdekel Astoria! Nem érdekel senki más, csak te. - felelte és megsimogatta az arcomat. - Olyan rég óta csak te...