Számíthatsz rám

Mérhetetlen fájdalom

Amikor felébredtem, úgy éreztem az agyam teljesen tompa. Minden porcikám egyenesen lángolt a fájdalomtól és hosszú percekig nem bírtam kinyitni a szemem. Csak feküdtem könnyes szemmel és magamban könyörögtem, hogy múljon el ez a véget nem érő kín, ami felemészti az egész testemet.

Lassan nyitottam ki a szememet és próbáltam gyorsan hozzászoktatni a rémesen erős fényhez, ami besütött az ablakon. Próbáltam megmozdítani a fejemet, hogy körbenézzek és esetleg rájöjjek hogy is kerültem ide és mikor, de amint megmozdultam, az eddiginél is erősebb fájdalom hasított belém. Halkan felsikoltottam, de legszívesebben kivájtam volna magamból ezt az érzést.

- Emie, Szerelmem. - szólt rettegve Draco. A tekintetemet oldalra vezettem, hogy rá tudjak nézni a mellettem ülő szőke fiúra. Arca éppen annyira meggyötört volt, mint az enyém, de mégis inkább aggodalom ült a szemében nem gyötrődés.

- Draco... - nyögtem fel fájdalmasan és próbáltam megmozdítani a kezemet, hogy a keze után nyúljak.

- Ne, Drágám! Ne mozogj... - csitított a fiú és inkább ő mozdította kezét felém. Finoman a kezemre tette a kézfejét és hüvelykujjával simogatni kezdte a lángoló bőrömet.

- Nagyon fáj. - nyöszörögtem és éreztem, hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.

- Tudom. De idővel jobb lesz. - mosolygott rám halványan. Ezek szerint ő már jobban van.

- Mikor? - kérdeztem a könnyeimmel küszködve. Meg se bírtam mozdulni, de a sírás vágya egyre jobban rázta a testemet, még jobban fokozva az egyenletesen kitartó sínylődésem. A tüdőmbe egyre kevesebb levegő jutott és szinte azt éreztem menten megfulladok, ha valaki nem tépi ki belőlem ezt a fájdalmat.

- Nem tudom, Emie. - sóhajtott. - Én kevesebbet kaptam, mint te. - nézett rám bűntudatosa.

- Te már jobban vagy? - kérdeztem levegő után kapkodva és minden erőmmel azon voltam, hogy sikítás nélkül toljam magam ülő helyzetbe.

- Kicsit. - vonta meg a vállát, majd belenézett a szemembe. Draco arcán forró könnyek folytak végig és összetörten temette kezeibe az arcát. - Annyira sajnálom! Tennem kellett volna valamit! Segítenem kellett volna neked, Emilia... Kérlek bocsáss meg nekem... - teljesen sokkot kaptam, ahogy a fiú, aki legtöbbször érzelemmentesen és erősen reagálja le az eseményeket, a fiú aki szikla szilárd falat húzott maga köré, most előttem zokog szüntelenül. Draco sírása egyre hangosabb és szívszorítóbb lett, miközben levegő után kapkodott.

- Nem a te hibád, Drágám. - mondtam és az arcához emeltem a kezemet. Újabb fájdalom hullám söpört végig rajtam, ami miatt egész testemben remegni kezdtem. Draco azonnal észrevette ezt és elkapta a karomat, hogy lassan lehelyezze az ágyra, majd rám húzott egy pokrócot.

- Miattam szenvedsz... - szipogta a fiú.

- Draco, nézz rám. - mondtam és megvártam, hogy a sírástól vörös szemeivel rám nézzen. - Ez az egész nem a te hibád. Miattam kerültél bele te is. Miattam szenvedsz te is. És én okoztam ezt magamnak is. - mondtam őszintén. Ha nem engedem meg, hogy velem jöjjön... Ha nem sodrom bele ebbe az egész mentőakcióba...

- Ne butáskodj! Te csak segíteni akartál Potternek... - mondta, de a hangjába még ebben a helyzetben is kiütközött az utálat amit a fiú iránt érez.

- De nem is a te hibád. Draco nincs mit megbocsátanom neked. - gyötrelmesen elmosolyodtam. Draco bizakodóan nézett rám, de láttam rajta, hogy nem hiszi el a szavaimat. Saját magát hibáztatta egy olyan dolog miatt, amiről mi ketten nem tehetünk.

- Innod kellene egy kicsit. - suttogta a fiú halkan és kimászott az ágyból, hogy öntsön nekem egy pohár vizet. A poharat letette az éjjeliszekrényre, majd óvatosan felém nyúlt, hogy segítsen feljebb ülni. A szívem egyből hevesebben kezdett verni a félelemtől, mert tudtam, hogy a gyötrelem elviselhetetlen lesz...

Draco érintései kés szúrásként érződtek a bőrömön és egész testemben kirázott a hideg, amikor felsikoltottam. Elmondhatatlan és leírhatatlan fájdalom tombolt bennem, mintha csak szét akarnék robbanni, fel akarnék gyulladni. Életemben nem éreztem még ehhez fogható kínzást és már csak arra vágytam, hogy valaki egy valódi kést döfjön belém. Csak szűnjön meg ez a fájdalom! Könyörgöm!

A sikításom elhalt a sírásomtól, amit nem bírtam tovább visszafogni. A tüdőm szinte lángolni kezdett, a bőrömnek pedig még a könnyeim is fájdalmat okoztak, de Draco nem tudott mit csinálni, csak egy gyors mozdulattal felültetett, majd a kényelmes párnának döntötte a hátamat.

- Sajnálom. - mondta a könnyeivel küszködve. Óvatosan a számhoz emelte az éjjeliszekrényre helyezett poharat és megkért, hogy igyak egy keveset, de nem ment. Nem bírtam megállítani a sírást.

- Draco... - zokogtam keservesen. - Szüntesd meg! Kérlek, segíts! - könyörögtem neki, miközben a sírástól rázkódó testemben egyre csak nőtt a fájdalom. Meg akartam kérni, hogy öljön meg, azt akartam, hogy vessen véget az életemnek, mert én ezt az érzést nem tudom elviselni, de nem tettem. Próbáltam erőt venni magamon, hogy legalább a sírást visszafogjam, amikor hirtelen a szám elé kaptam.

- Hánynod kell? - kérdezte a fiú, én pedig némán bólogattam. - Oké, Emie... Ez most nagyon fog fájni, de ígérem jobb lesz utána. - készített fel, majd hirtelen benyúlt a hátam és a lábaim alá, felkapott és kivitt a mosdóhoz.

- Basszameg! - üvöltöttem fel és lassan már azzal kellett küzdenem, hogy eszméletemnél maradjak. Draco a kezébe fogta a hajamat és a hátamat simogatta, miközben én próbáltam hányni, de a gyomrom üres volt. Nem csoda, hiszen nem ez az első, hogy a fájdalomtól hányok...

Félig eszméletlenül támaszkodtam a vécén és hallgattam, ahogy Draco megengedi a vizet a kádba. Lassan felállított, letörölte a könnyeimet az arcomról, majd segített levenni a ruháimat. Ő maga is levetkőzött és együtt ültünk be a forró vízbe. Az izmaim először fájdalmasan összerándultak a szokatlan érzéstől, majd szépen lassan ellazultak és végre fellélegezhettem a múló fájdalomtól. Hátra vetettem a fejem, hogy Draco mellkasának támaszkodjak és szorosan lehunytam a szemem. A gondolataimban pedig csak egy jelenet játszódott folyamatosan:

"Elárultatok... Senki nem árulhat el büntetlenül... " mondta Voldemort és felénk szegezte a pálcáját.