Számíthatsz rám

A meghívás

Másfél hete élveztem a Weasley család vendégszeretetét, amikor egy számomra eddig ismeretlen bagoly kopogott az ablakon. Szegény Errol (Ronék baglya) sértődötten és enyhén csapzottan nézett vissza a fiatal állatra és szinte megpróbálta kikapni a karmai közül a levelet is, de sikertelen volt.

-Szerencsétlen flótás. – rázta meg a fejét Ron és elvette a levelet. – Ez neked jött. – nyújtotta át nekem a levelet, miután elolvasta a címzettet. Meglepetten álltam fel a helyemről és nagyot nyújtózva elvettem a papírt, aminek az elejére cifra betűkkel volt írva: Emilia Chandler. Szomorúan gondoltam rá, hogy valójában Emilia Merope Denemnek kellene ott szerepelnie. Kibontottam a levelet és leraktam a pultra, hogy Ron is rálásson, majd olvasni kezdtünk.

„Kedves Emie!

Tudom azt beszéltük, hogy egyenlőre adjunk időt egymásnak és építsük fel újra a bizalmat. De a szüleimnek hétvégén lesz a házassági évfordulója és egy bált adnak ennek az ünneplésére. Nagyon örülnék ha el tudnál jönni és megtisztelnél azzal, hogy barátomként mutathatlak be. A bál szombat este, nyolckor kezdődik és estélyiben kell megjelenni. Persze, ha nem szeretnél báli ruhát felvenni, nem kell. Majd kimentelek!

Természetesen, a szüleidet is szeretettel várjuk!

D.M. "

Kétszer is elolvastuk a levelet, majd egymásra néztünk és újra a levélre.

-Most ez randira hívott? – pislogott Ron zavartan.

- Ne butáskodj Ronald, barátnője van! – szóltam rá, de éreztem, hogy elvörösödik az arcom.

- Elmész? – kérdezte a fiú.

- Nem tudom. Elmenjek? – kérdeztem vissza.

- Viccelsz? Egy buli Draco Malfoy családjával? Kihagyhatatlan! – mondta szarkasztikusan. Megforgattam a szemem, de elgondolkoztam.

- Azt hiszem elmegyek. És elhívom a szüleimet is. – gondolkodtam hangosan.

- Biztos egy nyilvános esemény a legjobb arra, hogy újra velük legyél? – kérdezte. Ebben mondjuk igaza volt. Három nap van a bálig és addig nem igazán terveztem haza menni.

- Minden rendben lesz így. – döntöttem el és levelet írtam a szüleimnek. Ezúttal nem a saját baglyomat, hanem drága Errolt kértem meg, hogy vigye el a levelemet. Nem akartam, hogy mellőzve érezze magát, bár lehet rossz döntés volt, mert a szüleim a válasz levélben külön kitértek a madárra amelyik az egyetlen csukott ablakon akart berepülni, ezáltal kitörve azt.

- Baszki Errol, te aztán nem vagy mai csirke. – ráztam meg a fejem nevetve.

A hátra lévő időben megkértem Ront, hogy menjünk el együtt ruhát venni, mivel nincs egy használható göncöm sem amit felvehetek. Na jó, az igazság az, hogy annyira izgultam, hogy egyik régi ruhámat sem tartottam megfelelőnek. Végül Ron igent mondott, de csak azzal a feltétellel, ha Harry és Hermione is velünk jönnek, hogy ne unatkozzon és végül is több vélemény, jobb ruha.

Négyen együtt indultunk az Abszol útra, hogy pénzt vegyek ki a Gringottsból, majd elmenjünk Amethyst Chattox ruhaboltjába. Azt mondják a nő leszármazottja a Salemi boszorkányok egyikének és amilyen varázslatos ruhákat készít, el is hiszem amit mondanak. Madam Chattox széles mosollyal fogadott minket a boltjában és azonnal felénk lépkedett.

-Miben segíthetek drágáim? – kérdezte és tekintete azonnal találkozott az enyémmel és valami megmagyarázhatatlanul furcsa érzés öntött el. – Báli ruha, mélyzöld vagy ezüst, lehetőleg egyszerű és kifinomult. Jól mondom? – kérdezte a nő. Leesett állal néztünk egymásra, majd lassan bólintottam. Madam Chattox elégedetten bólintott, majd hátra tessékelt minket és leültetett a kanapéra.