Számíthatsz rám

Rózsaszínbe öltözött szórakozás

Már csak egy nap volt hátra a szünetig és Ronnal éppen együtt sétálgattunk a folyosón, amikor egy griffendéles lány elhívta őt. Nagyon bájosan nézett ki, de Merlinre, sehogy nem jutna eszembe a neve. Láttam, hogy a fiú elfogad egy csomag bonbont, de már nem vártam meg a beszélgetésük végét, ugyanis hívott a kötelesség a szükség szobájába. 

Draconak van egy új terve a szekrénnyel kapcsolatban és mivel ez az utolsó reményünk, mindenképpen szerette volna, ha ott vagyok mellette, amikor megpróbálja. Így hát meggyorsítottam a lépteimet és próbáltam feltűnés mentesen eljutni a szőkéhez.

- Végre már! - pattant fel a földről a fiú. - Már elvégeztem a javítást, csak ki kell próbálni. - mondta és elővett egy almát a talárjából. Hálás voltam neki, amiért nem egy újabb állat életét akarjuk kockára tenni, de őszintén ideges voltam. 

- Bocsi, Ronnal voltam. - feleltem és odaálltam mellé. 

- Ha ez nem működik, végem van. - mondta halkan, én pedig megszorítottam a kezét. 

- Sikerülni fog. - biztattam annak ellenére, hogy ha ez sikerül, akkor egy másik életet veszünk el és egy iskolát teszünk tönkre. Hihetetlen mire képes két gyerek, ha fenyegetik őket és a szeretteiket. 

- Akkor lássuk. - Draco izmos karjai kinyitották a szekrény nyikorgó ajtaját és a fiú behelyezte az almát. 

- Merlin, most segíts meg. - néztem a mennyezetre. Ideges voltam és izzadt a tenyerem a végkimenetelre gondolva. Mi lesz ha sikerül? A szünet utáni első napon jönnek a halálfalók? Már ma jönnek a halálfalók? Mi lesz velünk, ha kész a szekrény? - Várj! - kértem a fiút, mielőtt még kinyitja a szekrényt. 

- Mi a baj? - kérdezte és az arcomat kezdte fürkészni. 

- Mikor fognak jönni? - kérdeztem. Draco egy pillanatra lesütötte a szemét, majd sóhajtott egyet. 

- Apám azt mondta, a szünet utáni második napon, éjszaka. A Nagyúrnak van még valami terve, amit el kell intéznie mielőtt támadnak. - vonta meg a vállát. 

- Mi a terv? - kérdeztem rá. 

- Nem tudom, Emie. De azt hiszem hozzád van köze. - mondta őszintén, de nem lepődtem meg. Akaratlanul is a cetlire gondoltam és felmerült bennem, mi van ha Voldemort is kapott valami hasonló információt? Megráztam a fejem és hagytam, hogy a fiú kinyissa a szekrényt. Meglepetten és aggódva néztünk egymásra. Az alma visszatért és volt benne egy harapás. A szekrény működik... 

- Azt hiszem ihatnánk egy keveset a ma esti bulin. - mondta Draco és jobban nem is tudtam volna egyetérteni vele. 

Amikor kiléptünk a folyosóra, a fiú közölte, hogy el kell vinnie a bort Lumpsluckhoz, aki majd átadja Dumbledorenak az italt. Így én egyedül indultam vissza a közösségi szobába, leültem a fotelbe és elővettem egy könyvet. Az idejét sem tudom, hogy mikor volt időm kikapcsolódni és a kedvenc időtöltésemmel foglalkozni. 

- Em... - lépkedett felém Blaise. Unottan forgattam meg a szemem és összecsuktam a könyvet a kezemben. - Ne haragudj, nem akarlak zavarni, csak az érdekelne jössz-e a ma esti buliba. - idegesen járatta a szemét a földön, ami normális esetben gyanús lenne, de most nem volt se erőm, se türelmem ezzel foglalkozni. 

- Igen. - mondtam röviden és visszatértem a könyvek világába, egészen addig amíg Draco lihegve futott be és kitépte a kezemből a könyvet. Fintorogva és meglepetten néztem rá, azt gondolva, hogy simán játszik, de aztán belenéztem a szemébe.

- Baj van.- mondta és megragadta a kezem. 

---

Lélekszakadva rohantam a gyengélkedőig és reméltem, hogy Ron már ébren lesz mire odaérek. Hogy történhetett ez? Hogy juthatott a bor Ronhoz? Hogyan, hogyan, hogyan??