Számíthatsz rám

Semmi sem marad a régi

Amikor reggel kinyitottam a szemem egy pár óra alvás után, szükségem volt néhány percre, hogy realizáljam, hol is vagyok. Aztán ránéztem a mellettem békésen szuszogó szőkére és azonnal elmosolyodtam. A nap halványan megvilágította világos arcát, amibe a haja kócosan omlott bele.

-Ne nézz, miközben alszom. – durmolta és megrebbentek a szempillái. Álmos hangja minden alkalommal bizsergést okoz a gerincemen.

- Nem is nézlek. – mosolyodtam el szélesen. A fiú kinyújtotta izmos karját és a derekamnál fogva közelebb húzott magához.

- Aludj inkább. – morogta még mindig csukott szemmel. A testének melege ellazította az én izmaimat is és tényleg semmi kedvem nem volt kimászni az ágyból, mellőle. De sajnos a tanítás nem áll meg attól, hogy mi végre egymásra találtunk. Finoman piszkálni kezdtem a gyűrűjét a kezén.

- Tetszik? – kérdezte.

- Nagyon szép. – mondtam, Draco pedig elmosolyodott, de nem igazán mutatta, hogy szeretne kikelni az ágyból. - Órára kell mennünk, Szerelmem. – suttogtam és megsimítottam az arcát. Draco szemei azonnal kipattantak és világos szemei egyből találkoztak az enyémmel és elvarázsolva figyeltem, ahogy a nap fényétől szinte olyan a szemszíne mint a kristály.

- Tetszik ez a becenév. – mondta végül és visszacsukta a szemét. Halkan felkuncogtam és elkezdtem finoman bökdösni az erős karjait.

- Piton ki fog nyírni minket, ha kihagyjuk az óráját. Főleg a tegnapi után. – egy pillanatra el is felejtettem a verekedést tegnapról, de most eszembe jutott, hogy valószínűleg Dumbledore is tudni fog erről.

- Menj előre, majd megyek utánad. – legyintett. Nevetve néztem rá, majd elkezdtem kihúzni az ágyból. – Te aztán nem tudsz nyugton maradni. – nyögött fel fájdalmasan, de kimászott az ágyból, majd végignézett rajtam és megnyalta az ajkait. Először nem értettem miért rám így, aztán rájöttem, hogy csak a pólója van rajtam, amit magához varázsolt az együttlétünk után, meg egy bugyi. A fiú tágra nyílt szemekkel lépkedett felém, de kinyújtottam a kezem, hogy megállítsam.

- Álljon csak meg ott, Uram. Órára megyünk, nincs más opció. –

- Hívj még egyszer Uramnak és nem megyünk el ebből a szobából pár óráig. – mondta mély hangon, folyamatosan engem nézve. Bizsergés futott végig rajtam a hangjától, de tényleg nem tehetjük meg, hogy még jobban kihúzzuk a gyufát Pitonnál. Draco is észrevette a szilárdságomat, így morcosan kezdte magára húzni a nadrágját.

- A reggeli még belefér? – nyűglődött.

- Persze, az mindig. – lelkesedtem fel és kis idő múlva már egymás mellett ültünk az étkezőben. Én szokás szerint megpakoltam a tányéromat, most azonban Draco is éhes szemekkel kezdett szinte tornyot pakolni a tányérjára és élvezettel harapott bele a péksüteménybe. Élvezet volt nézni, hogy egy pillanatra el tud szakadni a szerepétől és a félelmeitől is.

- Sziasztok! – lépett oda hozzánk Harry, nyomában Ron és Hermione. – Em, beszélhetnék veled egy kicsit? – kérdezte.

- Persze. – válaszoltam a zabpelyhemet falatozva.

- Négyszemközt. – vakarta meg kicsit kínosan a tarkóját a szemüveges fiú. Éreztem, hogy Draco mellettem megfeszül, de nem emelte fel a fejét. Hálás voltam neki, amiért nem akar balhét generálni, de én sem örültem, hogy Harry nem akar Draco előtt beszélni.

- Menjünk. – álltam fel a helyemről és kimentünk a teremből, egy kicsit eldugottabb sarok felé. – Szóval miről van szó? – kérdeztem. Harry nagy vonalakban felvázolt egy tervet, miszerint szeretnének egy saját sötét varázslatok kivédése órát tartani, de Harry lenne a tanár és a legnagyobb titokban történne az egész. Először nem igazán értettem hogyan akarják ezt csinálni, de Ron elmondta, hogy lesz egy gyűlés, ott mindent ki fognak fejteni.

- Nagyon jó ötlet. – válaszoltam miután meghallgattam őket. – De gondolom a meghívás csak nekem szól. – grimaszoltam.

- Igen. – válaszolta határozottan Harry.

- Ne haragudj,Em. De mi nem bízunk Malfoyban. – vonta meg a vállát Hermione, mire kicsit gondolkodóba estem.

- Hát akkor, ti se haragudjatok srácok, de nem fogok hazudni neki. – mondtam határozottan és elindultam visszafele, de Ron finoman elkapta a karomat.

- Legalább a gyűlésre gyere el. – kérlelt.

- Jó, de ne nagyon számítsatok rám ebben. – mondtam őszintén. Ron megértően bólintott és meg is ölelt, de Harry nem volt túl boldog a hallottaktól.

- Na mit akartak? – kérdezte Draco amikor visszaültem mellé.

- Csak Harry újra kifejezte, mennyire nem bízik benned. – vontam meg a vállam és ez igaz is volt végül is. Csak nem a teljes igazság sajnos. Draco egy pár másodpercig még engem nézett, de végül ő is megvonta a vállát és tovább evett.

- Hallottátok a nagy hírt? – huppant le mellém Blaise és karját automatikusan átvetette a vállamon. Draco szúrós szemekkel nézett fel a fiúra és újra abbahagyta az evést.

- Zabini, vedd le róla a kezed! – csattant fel a fiú agresszívan, mire Blaise kissé értetlenül, de odább húzódott.

- Nyugi, haver. – vonta fel a szemöldökét, majd megköszörülte a torkát. – Szóval a nagy hír... - vetette fel újra a témát és rám nézett.

- A nagy hír? – kérdeztem vissza türelmetlenül.

- Umbridge ki akarja túrni Dumbledoret a helyéről. Azt rebesgetik, a vén lány főinspektor lesz. – dőlt hátrébb elégedetten. Persze, ő sem szereti ezt a nőt, de a mardekárosok többsége nem nagyon rajong az igazgatónkért. Érezhetően kivételez a griffensélesekkel és hát valljuk be, sokszor segíthetne másoknak, de nem teszi.

- Legalább ő is utálja Pottert. – jegyezte meg Draco egy grimasszal, mire oldalba böktem. Felnéztem a tanári asztalhoz és hosszasan vizsgáltam a rózsaszínbe öltözött nőt.

- Em? – lökte meg a vállam Blaise.

- Hm? – kérdeztem vissza, de a szemem nem szakítottam el a nőről.

- Miért bámul téged Piton pislogás nélkül? – kérdezte a fiú, mire a azonnal a férfi felé fordultam. Piton ugyan olyan tekintettel méregetett, mint a tegnapi óráján és ezúttal is kirázott tőle a hideg.