Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

80. rész

Mina szemszög:

A terv az utolsó fázisba lépett... Így hát amikor láttam, hogy elindul a mosdók felé, én pedig kapva az alkalmon, egy rövidebb úton megelőztem őt és hamarabb odaértem.

Mikor belépett látszott rajta, hogy egy kicsit meglepődött, de nem foglalkozott velem. Úgy tűnik elértem amit akartam, vagyis mivel egész nap nem szóltam hozzá, így most nem figyel minden részletre amikor kettesben vagyunk és nem is fél annyira.

A kis naiv...

Tudom, hogy siet, éppen ezért én sem tarthatom fel őt, mert az feltűnő lenne. Tehát amint kijött a fülkéből és kezet mosott, én már akcióba is lendültem. Pont jókor, mert már ment is volna ki.

"Akkor csak fél tőlem."- mosolyogtam magamban.

-Ne olyan sietősen.

-Mit akarsz?- fordult velem szembe.

-Én nem akarok semmit.

-Akkor?

-Nyugi. Csak egy jó tanácsot akarok adni neked. Na meg persze gratulálni a mai produkciód miatt.

-Csak bökd már ki.- látszott rajta, hogy eléggé feszült- Ha már egész nap békén hagytál, akkor hidd el, jobb lett volna ha most sem szólsz hozzám.

-Ne már. Most miért vagy ilyen undok?- néztem rá kiskutya szemekkel.

-Tudod te azt nagyon jól. És hidd el. Teszek majd róla, hogy hamarosan ne legyen állásod.- a harag csak úgy izzott a tekintetében.

-Szerintem meg nem vagy olyan helyzetben, hogy fenyegetőzz. A tanácsom viszont szerintem fogadd meg... Vigyázz hová lépsz.

Azzal sarkon fordultam és egy teljesen más és hosszabb útvonalon indultam el visszafelé. Mire odaértem, Byul már nem volt ott, hanem láthatóan ideges arccal sétált az emelvény felé...

A mostani dalnál csak a háttér táncosoknak volt igazából dolga. Igaz Byul is becsatlakozott a refréneknél, de az sem volt nagyon megerőltető. Nekem ez most pont kapóra jött, mert így a hangját kellett használnia és az emelvényt is használnia kell még a végén, ami ezúttal majd felfelé fogja őt vinni...

Éppen ezért nem fogja tudni a fáradtságra fogni azt a kis "balesetet", amirről ő még nem is tud. Most is csak a háttérből figyeltem az eseményeket, de az arcomon már mindent látni lehetett. Nem takartam el semmit.

Csak figyelj Jeon Byul, mert ezen a napon én letöröm a még meg nem lévő szárnyaidat és a földbe taposlak téged...

Byul szemszög:

Mikor bementem a mosdóba még nem sejtettem semmit, viszont pár perccel később már eléggé idegesen és zaklatottan léptem ki a helységből...

Mire visszaértem a srácokhoz és az igazgatóhoz, még éppen volt annyi időm, hogy igyak egy kicsit és a kezembe vegyem a mikrofonomat, hogy azt is felavathassam.

Az arcomon szerintem látszott, hogy most még idegesebb vagyok, ezért Jimint még gyorsan megnyugtattam.

-Nyugi. Semmi gond, csak kicsit aggódok a végső magashang miatt. Nincsen semmi gond.- nyomtam egy apró puszit az ajkaira, majd már mentem is az emelvény felé ismételten.

Aztán elkezdődött a nap utolsó felkonfja is...

-Hölgyeim és Uraim! Ez után a fantasztikus debütáló dal és eseménydús pár óra után, kérem hallgassák meg a BigHit új csillagának, Byulnak egy utolsó dalát a mai napra. Itt is van Jeon Byul és a Stars!- hallottam meg ChiWook hangját.