Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

93. rész

Byul szemszög:

Másnap reggel, na jó. Délután eléggé későn keltem fel.

Az igazat megvallva nem is nagyon csodáltam, hiszen a díjátadó jóval hajnali 2 után zárult le. Ezt persze még követte az öltözés, pakolás és a legvégén a köszöngetés mindenki mástól, hogy végre elindulhassunk haza.

Mivel számítottunk arra a pár fanra akik itt maradtak, egy olyan ruha volt rajttam ami simán felvállalható ha felkerülnénk a netre. Ez persze valószínűleg meg is fog történni.

A fiúk meséltek már arról, hogy mennyi cikk szokott ilyenkor megjelenni a díjátadóról és az idolokról. Főleg a rookikról és közülük is inkább a leg kiemelkedőbbekről. Ne kérdezzétek ez mit takar a médiában. De majd úgyis megtudjuk.

-Fiúk.- szólaltam meg mikor már végre az autóban ültünk.- Szeretlek titeket.

-Mi is szeretünk Baba.- húzott magához Jimin.

-Szeretünk hercegnő. És azt ki ne hagyjuk amit ma lenyomtál ott bent.

-Hát. Az igazából tegnap volt.- nevettem.

-Részletkérdés.

-Egyébként Nam?

-Mondd kicsi lány.

-Neked milyen érzés volt, amikor az első díjátadón elért kis szobrocskát átvettétek?

-Őszintén. Sírtam.- vallotta be.

-Na igen. Látnod kellett volna a fejét amikor lementünk a színpadról.- nevetett Kook.

-Akkor bele sem merek gondolni, hogy te hogyan nézhettél ki.- nevettem ki.

-Én nem is sírtam.- fonta keresztbe karjait.

-Tényleg nem?

-Nem hát.

-Akkor biztos a videók hazudnak a neten.- mosolyogtam rá huncutul.

-Te kis szemtelen.

-Amúgy. Visszatérve a témára. Nam?

-Egyébként egyszerre voltam büszke, boldog és szomorú.

-Szomorú?- hitetlenkedtem.

-Igen. Lehet hihetetlenül hangzik, de egy részem tényleg szomorú volt. Azt éreztem, hogy ezentúl lehet az utunk felfle fog tartani, de ezzel egyidőben a negatív vélemények is növekedni fognak. Mi lesz ha túlnőnek rajtunk? Vagy mi lesz ha rossz leaderként fognak feltűntetni? Már akkor nagyon szerettem a fiúkat és nem akartam semmi pénzért eltaszítani őket magam mellől. Éppen ezért volt bennem a félsz. Mert tartottam attól, hogy mi lesz ha bekövetkezik amitől féltem. De ez a mai napig így van, csak már megtanultam kezelni.

-Huhh... Erre nem gondoltam. Azonban meg kell, hogy nyugtassalak. Szerintem a srácok nálad jobb vezetőt nem kaphattak volna. Most pedig már még eggyel több ember áll melletted és mindenki mellett.

-Köszönöm kicsi lány.

Azzal elkezdtem kibámulni a sötétített ablakon és csodálni az esti égboltot. Olyan nyugodt.

Mindig elképzeltem ilyenkor, hogy milyen lehet ott fent az élet, milyennek látnánk onnan az itteni életet... Most viszont már nem teszem.

Olyan emberek vannak mellettem akik mellől nem akarok elszakadni semmilyen természeti szépségért. Még ha a problémáim meg is szűnnének, még akkor sem...

Aztán úgy tűnik a nagy bambulásban és elmélkedésben elaludtam, mert arra sem keltem fel, hogy felhoztak a szobámba és betakartak. Így mint már említettem, délután keltem fel. Olyan 15 óra lehetett.

Hát igen. Én mindig is nagyalvó voltam. Habár ez a mostani napirendembe ugye nem nagyon fér bele.

Szerencsére mára holnapra is szabadnapot kaptunk, így szerintem az alváson, evésen és netezésen kívül nem fogok sokmindent csinálni. De ez szerintem a fiúknál is így lesz.

-Jó napot.- vánszorohtam le kómásan, de már tiszta ruhában az emeletről.

-Jó reggelt csipkerózsika. Már azt hittem téged is csókkal kell felébreszteni.

-Mondjuk nem lett vona ellenemre.- kacsintottam Chimre.

-Akkor most bepótoljuk.

Úgy is lett. Egy elég heves csókcsatát sikerült összehoznunk, amit végül a mi nagybácsink szakított félbe, amihez a bátyám kicsit nagyon szúrós tekintete is hozzájárult.

-Gyerekek, szobára.- mondta Yoongi, mire a fiúk felnevettek.

-Na azt azért még ne.

-Majd meglátjuk bátyus.- kacsintottam rá, amit nem csak ő, de még Jimin is kikerekedett szemekkel jutalmazott.- Viszooont. farkaséhes vagyok, úgyhogy. Van valami kaja?

-Mindig csak enne ha lehetne.- motyogta Jimin.

-Tán baj?

-Dehogy dehogy.

-Kövérnek tartasz? Azért mondod?

-Nem kicsim. Eszem ágában sincs. Én csak..

-Te csak mi?- na itt már nagyon nehezen tudtam csak visszafogni a nevetésemet.- Igen Park Jimin?

-Hujuj haver. A teljes nevedet mondta. Szerintem fuss.- röhögött rajta V, mire csak alig észrevehetően rákacsintottam.

-Csitu van Tae. Ne már Baba. Tudod, hogy sosem gondolnám ezt...

-Biztos vagy benne?

-Igen.

-Okes. Hiszek neked.- erre fellélegzett- Egy feltétellel.

-Mi lenne az?- nézett rám kiskutya szemekkel.

-Egy teljes napig azt kell csinálnod amit én mondok neked.

-Rendbeeeeen... Kezdjek félni?

-Az attól függ.- nyomtam egy puszit az acára....

Már most sajnálom szegénykémet.