Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

90. rész

Byul szemszög:

Eljött a MAMA napja és nagyon izgulok.

Nem a tánc vagy az ének, mert mindent vagy 10 000- szer elpróbáltunk. Hanem a közönség miatt. Még sosem léptem fel ennyi ember előtt. Csak kis színpadokon és olyan kicsi helyeken, amik ennek a stadionnak alig tized része...

-Mi a baj Baba?- jött a hang a hátam mögül.

-Csak izgulok.- mosolyogtam rá idegesen arccal.

-Nem kell. Láttam a próbáitokat. Nagyon ütős koreót raktatok össze, a többi eddig is tökéletes volt, de így a kettő eszméletlen. Emellett pedig a beleteket is majd kidolgoztátok a mai napért.

-Ez jól esett. Köszönöm.- öleltem meg.- Most viszont mégsem emiatt aggódok.- váltam el tőle.

-Akkor mi aggaszt Baba?

-Szeretem ha így hívsz.- csókoltam meg óvatosan.

-Ezt tudom. de tényleg. Mond el mi a baj. Nem szeretlek így látni.

-Tán csúnya vagyok?- néztem fel rá.

-Byul... Ne tereld a témát. Hidd el. Könnyebb lesz ha elmondod.

-Nem fogsz kinevetni?

-Miért nevetnélek? Mindenki fél valamitől. Tehát nem. Nem foglak kinevetni

-Köszönöm.- néztem rá jelentőség teljesen- Igazából... Megrémiszt a tömeg. Annyi ember van itt. Ekkora tömeg előtt pedig még egyszer sem léptem fel. Na és mit fognak rólam gondolni? Ez nekem túl sok...- temettem gondterhelt arcomat a kezeimbe.

-Baba... Nézz rám.- szólalt meg egy kis szünet után.- Erős vagy. A legerősebb nő akit ismerek. Emellett rendkívül tehetséges, kitartó és odaadó. Minden egyes szavam igaz, úgyhogy figyelj rám...- emelte fel államat, hogy a szemébe nézzek.- Lehet nem léptél fel még ekkora tömeg előtt, de ez egy kihívás, egy olyan dolog ami megrémiszt, éppen ezért kell leküzdeni. Tudom, hogy te erősebb vagy a félelmeidnél. Én hiszek benned. de nem csak én, hanem a fiúk, az igazgató, a menedzsered, a lányok, a fanok. Mi mid hiszünk benned és támogatunk.

-Én... Én ezt tudom. És köszönöm. De... Akkor is. Mi lesz ha valakinek nem tetszem? Ha rossz lesz az embereknek a véleménye rólam és nem fognak tudni felnézni rám? Pedig én csak azt szeretném, hogy lássák. Lássák, hogy olyan helyzetből, mint amilyenben én is voltam, fel lehet állni.

-Na látod. Éppen ezért fognak szeretni. Lehet nem mindenki, ez igaz. Viszont ilyen emberek mindig is lesznek. nem kell rájuk figyelni, hanem ki kell őket zárnod. Innen és innen is.- mutatott először a fejemre, majd a szívemre.

Erre pedig már viszonylag meg is nyugodtam és úgy néztem rá újra, mert időközben ismét igen érdekes lett a padló mintája.

-Chim?- kérdeztem félve.

-Igen?

-Te félsz valamitől?

-Nos... Igen. Sőt. Van amitől nagyon is.

-Tényleg?

-Persze. Ilyen például az, hogy elveszítelek téged, vagy a fiúkat. Na meg nekem is vannak olyan félelmeim, mint neked. Én is félek az emberek véleményétől a mai napig, és attól, hogy valamit elrontok a színpadon vagy az életemben. Ezeket viszont le kell győznöm. Felül kell kerekednem rajta, mert nem engedhetem, hogy irányítson.

-Neked ez hogyan sikerült?

-Elé álltam. Mert tudom, hogy ha a félelem irányít engem, akkor csak be fog teljesülni. Ha viszont elé állok és elnyomom, akkor a végén nekem lesz igazam. Mert tudom, hogy bármire képes vagyok, bármire képes vagy, ha igazán akarod és igazán hiszel benne.

-Tehát. Ha kiállok a színpadra, akkor csak gondoljak arra, hogy menni fog?

-Igen. De ne csak gondolj rá, hanem tudd. Ha pedig valamit mégis elrontasz, ne aggódj csak csináld tovább. A legfontosabb pedig az, hogy ne görcsölj rá. Élvezd...

-Köszönöm Jimin. Szeretlek.

-Én is szeretlek Baba.- csókolt meg.

-Amúgy.- szólaltam meg miután újra levegőhöz jutottunk.- Kéne neked egy becenév...

-A Chim nem jó?- kérdezte értetlenül.

-De... De az nem olyan, mint amikor te Babának hívsz engem. A Chim, az nem olyan érzelmes...

-Értelek. Akkor ezen még majd agyalunk.- kacsintott rám.

Pont ekkor, valaki jimin nevét kiabálta a háttérben...

-Most mennem kell,- adott még egy gyors szájrapuszit- Ne feledd amit mondtam.

Azzal megfordult és elindult a hang irányába... Én pedig nem sokkal később a másik irányba, mert el kellett kezdenem készülődni nekem is.

Bízom benned Jimin, úgy ahogy te bennem.

Remélem igazad lesz...