Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

69. rész

Byul szemszög:

Ma érkezik az új menedzser, viszont eléggé tartok ettől a bizonyos első találkozástól. A legjobb benyomást akartam kelteni és meg akartam mutatni, hogy szegény nő nem hiába jött el idáig. 

Na meg én is már nagyon kíváncsi vagyok. Meg persze bizakodó is. Bizakodó a jövővel kapcsolatban.

Most egy új út tárul fel előttem és a remény látszik megcsillanni rajta.

Viszont. Prsze, hogy minden számításom és tervem keresztbe kell húznia valakinek. Természetesen Mina is pont ilyenkorra szervezett be egy fellépőruhás táncpróbát. Ráadásul abba a próbaterembe, ami a legközelebb van mindenhez és még be is lehet látni a hátsó üvegfalon keresztül...

Így nem csodálkozom, hogy pont amikor a debüt dal próbája volt tánccal és énekkeel együtt, akkor kellett a terem előtt elsétálnia az igazgatónak, a menedzseremnek és az ő kíséretüknek...

Természetesen megálltak mind ahogy voltak és csak néztek, amíg el nem halkult a zene és én meg nem álltam. Akkor megfordultam és eléggé vegyes érzelmeket láttam...

Volt akinek a tekintete meglepődöttséget és némi haragot, megvetést sugárzott. Viszont volt, aki elismerően és bátorítóan mosolygott.

Ahogy láttam, az igazgató az első csoportba tartozik, de amin meglepődtem az az volt, hogy nem is igazából engem, hanem a mellettem álló és önelégültem mosolygó szervezőt nézi.

Ő pedig ezt természetesen észre sem vette.

-Jó napot!- köszöntünk a terembe belépő embereknek.

-Örvendek.- biccentett Bang úr Mina felé.- Szép munka Byul!- mosolyodott el egyből.

-Köszönöm.

-Viszont lenne egy kérdésem.- nézett rá a mellettem álló nőszemélyre.

-Igen igazgató úr?- mosolygott mézes mázosan az a kis hárpia.

-Mégis mi ez a ruha? Ráadásul láttam a bemutatkozó színpadok koncepcióját. Az mi akar lenni?- kérdezett rá, mit ne mondjak... eléggé komor hangsúllyal.

-Igazából igazgató úr. Ez byul ötlete volt. Már megvlt minden terv és koncepció, de amikor megbeszéltük a részleteket, akkor azt mondta, hogy az neki nem elég és még szexibbet és bevállalósabbat akar. Hiába akartam lebeszélni róla, hajthatatlan volt. Úgyhogy az igazgató úr helyében én inkább őt kérdezném meg...

Mina szemszög:

Most végre eljött az én időm. 

Igen. Mindent szándékosan csináltam így. Az pedig most pont kapóra jött, hogy a kis csitri új menedzsere is ma érkezett meg.

Képzeletben megveregetem a vállamat és áldom ezt a jó eszemet...

Miután elmondtam Bang úrnak, hogy az egészet Byul találta ki és ő akarta így, ő csak felhúzott szemöldökkel állt. Kicsit megijedtem, hogy nem vette be és átlát rajtam, de erre is van egy B tervem minden esetre...

-Igazán?

-Igen igazgató úr.

Ekkor pedig oldalra néztem, hogy mi a reakciója, de azon kívül, hogy csak nézett kukán, nem reagált semmit...

-Akkor értem. Byul?

-Te... Tessék?...

-Kérlek gyere majd velem az irodámba. Viszont előtte majd öltözz át.

-Természetesen.- sóhajtott és látszott rajta, hogy mélységesen szégyenli magát.

Már majdnem meg is sajnáltam, de csak majdnem. Hiszen megérdemli mindezt, azután, hogy el akarta venni az én Jiminem. Ezzel még nincs vége...

Byul szemszög:

Miután mindenki kivonult a teremből, Mina még egy önelégült vigyorral visszafordult és csak ennyit mondott:

-Készülj fel, mert ez még korán sem a vége.

Azzal otthagyott...

Én gyorsan elmentem átöltözni és miután rendbe szedtem magam, elindultam az egy emelettel fentebb lévő igazgató irodájához.

Mikor odaértem, csak óvatosan kopogtam kettőt és miután hallottam egy "Szabad!" kiáltást, akkor lassan és óvatosan benyitottam. Alig mertem ránézni a bent tartózkodókra, de muszáj volt, hiszen akármennyire is szégyenlem magamat, a tiszteletet akkor is meg kell adnom.

-Igazgató úr...- szóltam elhaló hangon.

-Nem kell semmit sem mondanod. Láttam mindent.

-Akkor most kirúg?- néztem rá ijedten.

Erre a kérdésemre csak elnevette magát, míg én értetlenséggel az arcomon néztem rá.

-Kirúgni téged?- nevetett mégjobban- Dehogy is. Nagyon tehetséges vagy. Emellett pedig egy becsületes és jólelkű ember. Lehet ez most meglepő lesz, de szerintem te vagy az első olyan előadó, akit felkaroltam, akiben teljes mértékben megbízom.

-Té... Tényleg? Akkor nem fog kirúgni? De miért hívott ide? És mi lesz Minával?... Elnézést, de most teljesen össze vagyok zavarodva...

-Ezt teljes mértékben megértem, viszont nem kell tartanod semmitől. Minddent meg fogunk oldani.

-De hogyan? Már minden le van szervezve és...

-Megoldjuk.- mosolygott rám olyannyira bíztatóan, hogy már én is kezdtem elhinni...

-Nagyon szépen köszönöm Bang úr.- hajoltam meg mélyen.

-Semmiség. Mostantól pedig hívj nyugdtan főninek vagy ahogy szeretnél. Hiszen már te is a mi családunkhoz tartozol.

-Nagyon szépen köszönöm. Főni.- nevettem el magamat.

-Na ez az a lány, akit én megismertem.- nevette el magát ő is.

Jó tudni, hogy a fiúk mellett van még olyan ember, aki megbízik bennem és mellettem áll. Így már úgy érzem, hogy tényleg sínen van minden. Most már még többen támogatnak hátulról. Ha el is esnék, tudom, hogy ők majd elkapnak és segítenek nekem talpra állni.

Figyelj Mina, mert mostantól visszakapsz mindent, amivel ártani akartál nekem. Bármivel is akartál még próbálkozni a jövőben, jobb ha feladod és felhagysz minden hülyeségeddel, mert én a végsőkig kitartok és az életben, mellettem állnak olyan személyek, akik szeretnek engem és megbíznak bennem. Ez pedig minden pénznél és megvesztegetett ígéretnél több és fontosabb...

Mondtam, hogy jegyezd meg a szavaimat....

Most én jövök...

-Ohhh. Tényleg. Mindemellett pedig bemutatnám neked az új menedzseredet... Ő itt Crystal, másnéven Sophiana Smith...

Na sziasztok kicsi Virágocskák!

Ez most egy pöppet hosszabb rész lett, de most nagyon írhatnékom volt.

Remélem tetszett nektek.

A következő részt igyekszem hozni, addig is Puszi!