Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

8. rész

Byul szemszög:

Már reggel 10 van, én meg még mindig az utcákat járom étlen szomjan, míg nem vissza nem térek annak a háznak a környékére, ahonnan hosszú idő után végre sikerült megszöknöm, ám most egy fekete furgon állt a ház előtt, a csengőt meg 2 koreainak kinéző fiú nyomta a csengőt folyamatosan, miközben a nevemet kiabálták. 

-Jeon Byul! Jeon Byult keressük! Van bent valaki?!

A hangjából pedig rájöttem, hogy ez RM a BTS-ből. Mellette pedig Jungkook a bátyám állt. Utána pedig arra jutottam, hogy akkor a banda többi tagja pedig a furgonban van.

És akkor jött a baj, ugyanis Ádám és Éva is ordítva, pisztollyal a kezükben jöttek ki a házból, én meg azonnal hívtam a rendőrséget, akik aztmondták, hogy kettő perc.
Ez így is lett, ugyanis kerek 2 perc után 5 rendőrautó parkolt le a ház előtt, és tartóztatták le életem megkeserítőit. Na és ekkor léptem ki a fal takarásából, ahova nemrég húzódtam be, hogy ne vegyenek észre.

-Sziasztok.-köszöntem lazán mindenkinek, ezzel a frászt hozva rájuk.
-Jesszus. Megijesztett. De ki maga?-mondta nekem a kis cuki rendőrbácsika.
-Én hívtam ki magukat. Tudják, engem is ők raboltak el Dél-Koreából.
-Értem. De be tudna jönni velünk, mert akkor kikérdezném magát ha nem gond.
-Nem lehetne itt? Ugyanis nekem sietnem kell, hogy még a szállodába is be tudjak jelentkezni.
-De persze. Akkor kérem jöjjön.
-Rendben. Mehetünk.

Miután elmondtam mindent már mehettem is. A többiek már kiszálltak a kocsiból, így láttam, hogy mindenki itt van kivéve Jimint. Nem tudom hol lehet de annyira nem is izgat.

-Anyeonghaseyo!
-Anyeong!
-Mit csináltok itt? -kérdeztem lazán, amin nem kicsit csodálkoztak-Na mi az? Szellemet láttatok vagy mi?
-Nem. Csak azt hittük, hogy majd le fogsz rohanni minket a nevünket sikítva.
-Semmi baj kis DanceMonster. De ha nem vagyok tolakodó akkor had kérdezzem már meg, hogy Jimin hol van?
-Neki nem voltál szimpi. Hugi.
-Értem. Bátyus.-és eddig bírtam ugyanis hangos zokogásban törtem ki a megkönnyebbülés és az öröm miatt.

Jungkook szemszög:

Byul könnyei csak úgy áztatták az arcom. Mintha megitta volna az egész Fekete-tengert, és most könnyezné ki.

-Shhh. Byul. Most már semmi baj itt vagyok.
-Nekem most mennem kell. Még be kell csekkolnom a szállodámba.
-Melyik szálloda?
-A Naplemente szállodában.
-Az jó, mert mi is ott száltunk meg. Na menjünk akkor. Hugi.
-Oké. Szeretlek bátyus.-suttogta mielőtt beszálltunk volna a furgonba.

Út közben elkezdtünk beszélgetni, ám egy mondata közepén bealudt és beledőlt az ölembe.
Mikor odaértünk a hotelhez bejelentkeztünk az ő nevében is, majd felvittük a szobájába. Miután kiküldtem a többieket lefektettem az ágyára a húgocskámat, majd írtam egy levele, hogy majd keressen meg minket, majd a szobaszámot és mentem is ki. De az ajtóban eszembe jutottak azok a hegek, így megnéztem a hasát, de hirtelen olyan sokkot kaptam, hogy azt hittem ott ájulok el. Csak a hasán vagy harminc régi és friss heg volt ott. És akkor ég nem is mertem megnézni, hogy a többi testrészén mennyi lehet.

-Sajnálom, hogy nem jöttem korábban húgocskám. Szeretlek és szeretni foglak mindörökké. Jó éjt.

Miután még mindig kómásan lefeküdtem aludni, még vagy 1 óráig forgolódtam mire végre álom jött a szememre.
Kiderítem mi történt veled...

Na itt van a következő rész kicsi Virágocskáim.
Köszönöm azt a sok vote-ot, nagyon jól esik.
A következő résszel igyekszem. Addig is puszi!