Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

33. rész

Jimin szemszög:

Már vagy 10 órája ezen a tetves repülő ülünk és végre valahára egy légiutas kísérő bejelenti, hogy megérkezünk az átszállási pontra. Igen még ez is.

Az itteni repülőtéren szerencsére csak 1 órát kellett várnunk és szállhattunk is át. Bár majdnem Tae nélkül, mert elbóklászott és nem talált vissza. De szerencsére megtaláltuk és fel is tudtunk szállni.

Most tartunk ott, hogy ismételten egy hosszú, 6 órás út után leszállunk Szöul repülőterén. Viszont mielőtt leszállunk, tartunk egy kis útmutatót az én szerelmemnek arról, hogy mit csináljon vagy mit ne. Végül adtunk neki sapkát és maszkot is amit nem szívesen de felvett.

-Akkor mindenki mindent tud, ugye?- kérdezte a leader, mire mi csak bólogattunk mint a kiskutyák- Jó. Byul. Te ugye mögöttünk jössz majd, de nem a sminkesekkel, hanem közöttünk. Bármi baj van, biztonsági őrök lesznek ne aggódj.

-Rendben. Menjünk.

-Akkor hajrá emberek.

Majd leszálltunk és kezdődött a show...

Byul szemszög:

Nagyon furcsa volt az egész. A maszktól viszketett az arcom, a sapkától pedig majdnem megsültem. De ez még csak a jéghegy csúcsa volt

Mikor beértünk az épületbe, akkor két sorban álltak az emberek, de valami iszonyat sokan. Ahogyan egyre jobban haladtunk a kijárat felé, úgy tolongtak méginkább az emberek. A lányok és az a kevés fanboy olyan hangosan sikítottak, hogy azt hittem megsüketülök, de szerencsére csak néhányan vettek észre.

Ez az egész mindössze 15 percig tartott, bár egy egész évnek tűnt. Így igazi megváltás volt, mikor elértünk a furgonhoz. Majd megindultunk a kiadóhoz. Hisz persze, egy rohadt hosszú utazás után nehogy hagyják a fiúkat pihenni, mert az oké, hogy velem beszélniük kell, de a fiukat hagyják már. Elég gondjuk van ezenkívül is...

Az irodában:

-Akkor hát kezdeném azzal, hogy köszöntelek itt Byul. Fiúk. Nektek csak a holnapi, pihenő nap utáni napirendeteket adnám oda, aztán ti mehettek is.

-Köszönjük hyung. Byul. Megvárjunk vagy....

-Menjetek nyugodtan. Majd megyek.

-Biztos?

-Persze. Majd otthon találkozunk.

-Akkor szia...

-Sziasztok!

Majd egy mély meghajlást követően ki is vonultak és remélhetőleg tényleg haza mennek. De vissza is a valóságba.

-Nos akkor. Lenne pár dolog amit tisztáznunk kéne. De először is megnézném, tényleg megvan- e a tehetséged hozzá. Úgyhogy kérlek kövess. Erre úgyvélem a legalkalmasabb hely egy próbaterem lenne...

-Természetesen.

-Szóval itt is volnánk. Sajnálom ezt a hirtelenséget, viszont már nagyon kíváncsi vagyok. Ha készen állsz kezdheted is.

-Köszönöm. Akkor a Bts Not today című számát kérném. A táncnál pedig Hoesok részét fogom bemutatni.

Biccentettem a zenét kezelő srácnak és kezdődött is a zene ami magával ragadott egy másik világba.

Igaz, hogy háttér táncosok nélkül és hullafáradtan igen szar volt, de megoldottam. Legalábbis a fejesek feje nekem ezt sugallta. Azt mondták az ének és rap tudásom egyedülálló, a tánctudásomról meg nem is mondtak semmit, mert nem tudtak volna állításuk szerint.

Majd vissza az irodába és egy kis ivás után elkezdtünk az egész elején említett tárgyalásunkat.

Aztán még este 7-ig így ment. Ő kérdezett (vagy éppen a leendő menedzser), én pedig válaszoltam. A végére már rendesen belegabajodtam. De csak végeztünk. Ezzel a részével. Mert utána jött a szerződés átbeszélése és a tudnivalók közlése irányomba. Majd meg is kaptam a papírt, ami lehet, hohy meg fogja válltoztatni az életemet de úgy igazán. Nem is kellett több, mint kétszer alaposan átnézni és már ott is szerepelt a kacskaringós aláíráaom az annak kijelölt részen.

-Nagyon szépen köszönöm Byul, hogy időt szántál ránk a fárasztó utazás után is. Viszont most már menj. Holnap pihend ki magadat és utána újult erővel csapunk bele a lecsóba...

-Köszönöm Bang úr. Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni önnek.

-Nagyon helyes. De kérlek. Tegezz. Nem vagyok még olyan öreg, és simán csak Shiyuk. Nem kell a formalitással szarakodni...

-Akkor hát, viszlát...

-Viszlát kedves. Min Joon kikísérnéd kérlek?

-Persze. Erre gyere.

-Köszönöm.

A folyosón:

-Tudod.... Eléggé szép vagy és arra gondoltam megihatnánk egy kávét egyszer. Na meg akár több is lehetne ott...

És még rám is kacsint. Jesszus mekkora tahó. Mindjárt felpofozom komolyan!

-Nem köszönöm...

-Így állunk? Tudod cica, nem szeretem ha visszautasítanak. Szóval én inkább meggondolnám. Mert csak, hogy tudd. Egy szavamba kerül és repülsz innen a formás kis testeddel együtt.- mondta ezt eléggé ilyesztő hangnemben és még taperolt is...

-Nem tenné...

-Ó dehogynem. Ne tudd meg hány női idol köszönheti nekem sikerét. Gondolom tudod milyen úton módon. Aztán ne feledd. Te is csak is ezért vagy itt. Hogy az én kis cicuskám legyél.

Na és itt gurult el a gyógyszerem. Majd akkora pofont kevertem le neki, hogy tán még meg is szédült. Lehet nem volt jó ötlet, de ez már több a soknál. Azonban be kell valljam, hogy megijedtem. Rohadtul. Bele se merek gondolni a következő időkbe. Eljöttem magából a pokolból egy jobb élet reményében, viszont a sors megtalál...

-Aztán el ne feledd.- és egy erőszakos, nyálas puszi után elvonult...

Indultam is haza... Ja nem. Csak indultam volna.

Na mi lesz még itt?
Aztán kicsit késve, de Boldog Karácsonyt kívánok nektek!
A következő részig pedig Puszi!