Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

48. rész

Byul szemszög:

Eltelt még két nap. Ez azt jelenti, hogy ma forgatjuk az MV-t. Izgatottan keltem ki az ágyamból. Felvettem valami kényelmeset és mentem is le. Most a sminkel se foglalkoztam, mert úgyis leszednék.

Az elmúlt napokban annyit gyakoroltam, hogy már majdnem leszakadnak a lábaim és újra kialakult a lüktető fájdalom a bokámban. Ez még a magyar éveim alatt történt, amikor egy gyakorlás alkalmával csúnyán megsértettem, amire a terhelés is rátett egy lapáttal. Akkor az orvos figyelmeztetett, nem szabad túl sokat terhelnem, de ha ezt a vezetőség tudná, akkor oda lenne a debütáládom. Amúgy se lehet nagy baj, hiszen eddig se volt semmi a fájdalmon kívül.

-Izgulsz?- nézett rám Jimin.

-Eléggé. Még sosem csináltam ilyet és félek, hogy esetleg elrontom.

-Nem fogod nyugi. Profi táncos és színész vagy. Csak ne felejtsd el amit MinJi tanított neked.

-Azon leszek. Viszont most megyek is, mert még utaznunk is kell a helyszínig. Amint tudok, jelentkezet.

-Vigyázz magadra!

-Ügyes légy!

-Egyél rendesen!

Elköszöntünk a mai napra, mivel most még később fogok hazaérni, mint eddig. Ahogy elértem az ügynökséget, már az épületen kívül is őrültek háza volt. A staff tagok ruhákkal, sminkes kellékekkel és még sok mással rohangáltak az autókhoz, a férfiak pedig egy nagyobb furgonba hordták ki a hangosító felszereléseket.

Engem viszont MinJoon szúrt ki rögtön, majd intett, hogy kövssem őt. Egészen Bang úr irodájáig mentünk, ahova egy gyors kopogás után be is léptünk. Az igazgató egy kedves mosollyal üdvözölt.

-Csak sok sikert szeretnék kívánni a mai napra.- kezdte- Nem kell aggódnod. Tudom mire vagy képes, pont ezért azt is tudom, hogy simán menni fog neked. A forgatókönyvet majd a rendező ismerteti veled út közben.

-Értem. -hajoltam meg.

-Még egszer sok sikert. Jaj igen.- szólt utánam amikor már kifele indultunk volna- Úgy készülj, hogy fotózással egybekötött forgatás lesz a teaser képek miatt.

-Köszönöm a tájékoztatást. További szép napot.- hajoltam meg

Ezután mentünk is a már telepakolt autókhoz és el is kezdődött a kb. 1 órás autóút egy viszonylag gyakran, forgatási helyszínkét használt romos épületegyütteshez. Már 9 óra is elmúlt mikor elkezdtük a forgatást. Előtte persze átöltöztettek, kisminkltek és a táncosokkal is megismerkedtem egy kicsit.

Eleinte kicsit feszengtem a sok kamera miatt és, hogy vlogolnom is kell a szünetekben, de szerencsére hamar belerázódtam.

Sokmindent felvettünk a mai nap, de még holnapra is maradt bőven tennivaló. Sokat öltöztem és a sok járkálástól, táncolástól, az eddig is nagyon fájó bokám most mégrosszabb lett, de tartottam magam és szerintem nem is nagyon vették észra. Jobb is így.

-Rendben emberek, mára ennyi! Köszönöm a munkát!- szólt végül olyan 22 óra magasságában a rendező.

-Köszönöm szépen a kemény munlát.- hajoltam meg a staffosok felé.

-Mi köszönjük a lehetőséget.- szólalt meg egy szőkehajú sminkes.- Nagyon tehetséges vagy és remélem sikerül majd valóraváltanod a célodat.

-Köszönöm. Nagyon sokat jelent.-hajoltam meg előttük.

Végül mindenki elkezdett pakolászni, de rajtam és még pár emberen kívül senki nem ment haza, hanem ott aludtak sátrakban, illetve a furgonokban. Sajnáltam őket, mert miattam kell ott maradniuk, de megnyugtattak, hogy semmi probléma, hiszen már nem egyszer kellett alkalmazkodniuk ilyen esetek miatt.

Aztán már tényleg indultunk hazafele. Közben persze adtam helyzetjelentést is a fiúknak. De nem csak most, hanem amikor tartottunk egy kis pihenőt akkor is írtam nekik. Mikor megérkeztünk az ügynökséghez, nekem csak intettek, menjek nyugodtan, majd ők is mentek a dolgukra. Én hazasétáltam, ahol nem lepődtem meg, amikor azt láttam már mindenki alszik, hiszen én mondtam nekik, hogy ne várjanak meg. Elvégeztem a napi rutinom és utána át is adtam magam a pihentető alvásnak, a holnapi hosszú nap előtt.

Azonban pár órával később arra keltem, hogy rohadtul fáj a lábam és nem nagyon tudom mozgatni. Kicsit megijedtem, hiszen nem nagon szabad ezt megtudniuk a fiúknak. Féllábon kiugráltam a konyhába, aholl bevettem egy fájdalomcsillapítót és egy rongyot is bevizeztem, hogy majd rárakjam fent a lábmra. Amikor hatott végre a tabletta, már jobban éreztem magam, de nem tudom holnap mit fogok kezdeni. Remélem nem lesz rosszabb és elég lesz ha bekötöm...