Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

56. rész

Byul szemszög:

Másnap reggel ismét egyedül, de sokkal megkönnyebbültebben keltem fel. Ezt mintha a lábam is megérezte volna, hiszen csodával határos módon, nem sokkal ugyan, de kevésbé fájt mint az előző napokban. Viszont ahogy belegondoltam, rájöttem, hogy este beszélnem kell a fiúkkal arról, hogy mi a helyzet, ugyanis megígértem Chimnek.

Nagy elmélkedésemből egy kopogás zökkentett ki...

-Igen?

-Bejöhetek?

-Persze. 

-Valamiről beszélnünk kell.

-Valami baj van oppa?

-Attól függ. Most lehet egy kicsit mérges leszel és ezt meg is értem, de muszáj elmondanom. Viszont még várjunk egy kicsit, mert idehívtam a szőke herceget is..

-Te...?- hebegtem.

-Igen. Tudok róla. Ezért mondtam, hogy lehet mérges leszel...

Erre nem tudtam mit mondani, ezért amíg Jimin ide nem ért, csak csendben ültünk egymással szemben. Én az ágyon, ő a szőnyegen. Nemsokkal később pedig meg is érkezett a szerelmem. Ezután pedig már két kíváncsi szempár nézett Yoongira, hogy mondja már el mit akar.

-Nah.. Arról van szó, hogy tudom, nem szép dolog, de tegnap előtt, amikor végeztem a fürdéssel, lementem a többiekhez és rajtatok kívül mindenki ott volt. Nem is nagyon foglalkoztam vele, de amikor mentem a szobámba, hallottam ahogyan beszélgettek és hát....

-Te kihallgattál minket?!- hangom kicsit sem volt barátságos.

-Igen... Viszont mentségemre szolgáljon, hogy kíváncsi alkat vagyok és jó okom volt rá.

-Tényleg? Micsoda?- szólalt meg Jimin kicsit sem kedvesebb hangnemben mint én.

-Na jó, igazából csak kíváncsi voltam, de, hogy őszinte legyek, örülök nektek. Annak viszont kevésbé, amit tegnap mondott Byul. Nem tudom melyik téma a rosszabb... Viszont a lábadról ma este tényleg feltétlen szólni kell a többieknek...

-Még mindig haragszok amiért hallgatóztál, de örülök, hogy örülsz nekünk. Viszont arra kérnélek, hogy erről ne szólj senkinek. Így is már egyel több ember tudja mint akartuk.

-Rendben, megígérem.

-Köszönöm. Én is ígérem, hogy este beszélek a többiekkel, de akkor szerintem te is tegyél úgy mintha semmiről sem tudnál.

-Okés.

-Viszont mostmár menjetek, mert készülődni szeretnék. Ja és Yoongi. Este ha gondolod gyere át és még beszélünk...

-Rendben. Bár szerintem nem élek majd a lehetőséggel, mert amit tudni akartam, már megtudtam.- kacsintott rám.

-Attól én várni fogok.

Azzal ők is mentek készülődni. Reggeli után pedig a szokásos időben indultunk el dolgozni...

A cégnél közölték, hogy a teaser klippeket csak 5 nap múlva fogják kirakni. (Ma szeptember 8-a van.) Ez pedig pont Namjoon szülinapjára esik, de nem baj, mert így legalább lesz okunk ünnepelni. Emellett, a főnök azt is tudatta, hogy az album többi dalához pedig holnaptól kezdem el megtanulni a táncokat. Bár nem tudom mi fog kisülni belőle, főleg, hogy a bokám még mindig nincsen rendben...

A nap további részében főleg az éneklést gyakoroltam és a debüt dalom táncát, ezzel is felkészítve magmat a holnapi napra...

Otthon, mikor már mindenki hazaért és közösen megvacsoráztunk, összehívtam a fiúkat a nappaliba, ahol elmondtam mindent. Legalábbis a lábamról. Persze ők sem örültek, hogy nem szóltam nekik erről korábban, de a mérgük hamar elszállt és helyette aggódni kezdtek ezerrel. Főleg akkor amikor megemlítettem a holnapi napot a tánctanulással.

-Jó lesz ez így?

-Megoldom Kook ne aggódj. Majd maximum többször pihenek.

-Az a baj, hogy téged ismerve ez nem így lesz hiszen ilyenkor olyan vagy mint egy duracel nyuszi, aki soha nem áll le.

-Most megígérem máshogy lesz.

-Aztán úgy is legyen.- nézett rám mindenki halálkomoly fejjel.

-Úgy lesz úgy lesz. Csak ne akarjatok már a nézésetekkel megölni.- nevettem el magam.

-Na már csak az kéne.- nevettek ők is...

Miután mindenki összeszedte magát és elment aludni, én még mindig csak ültem az ágyamon és vártam Sugát, de egy idő után már nem bírtam tovább és bealudtam. Viszont ahogy a lelkem megkönnyebbült és fellélegzett a nap folyamán, úgy az én álmom is sokkal nyugodtabb és szebb volt az este...

Sziasztok kicsi Virágocskák!

Ezután igyekszem kicsit megpörgetni az eseményeket, bár azt még nem tudom, hogy sikerülni fog-e.

De addig is Puszi!