Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

59. rész

Byul szemszög:

-Mivel az arcotokról sajnos semmi jót nem tudok kiolvasni, kérlek segítsetek nekem és mondjátok el mi a gond.

-Elnézést, hogy félbeszakítom PD-nim, de előre közlöm, hogy amit el fognak mondani az egy hatalmas hazugság...- szólalt meg MinJoon felhábrodva és mérhetetlen méreggel a hangjában.

-Én először inkább meghallgatnám a mondandójukat ha nincs ez ellen kifogásod drága MinJoon.- közölte az igazgató kicsit feldúltan.

-Akkor én szerintem bele is kezdek.- szólaltam meg végre, de a testem még mindig remegett, mint a kocsonya, ezért Jimin megfogta azt.

-Hallgatunk?- szólt kíváncsian Bang úr.

- Igazából ez az egész már egy ideje tart, de korábban még sem merszem, sem bizonyítékom nem volt ahhoz, hogy ezt bevalljam. Azonban most már rendelkezem mindekettővel... Tehát. Az egész még aznap kezdődött, amikor aláírtam a szerződést a céggel  a legelső napon. Kifele menet visszatartott valaki. Nem más, mint MinJoon. Felajánlotta, hogy igyunk meg együtt egy kávét, mert eléggé tetszett neki a testem, de én ezt isszautasítottam. Aztán már agresszívan mondta, hogy belőlem nem lehet soha senki, hacsak nem csinálom azt, mint más női idolok és kínálom fel a testem a sikerhez, amihez ő hozzájuttatna. Ezt azonban szintén elutasítottam. Ezúttal viszont meg is fenyegetett, mondván, hogy nem szereti ha visszautasítják és, hogy ad egy kis időt, de úgyis az övé lesz ami neki jár...

Itt már ismételtem patakokban folytak a könnyeim, de amikor felnéztem, akkor Bang PD csodálkozó és MinJoon majd fel robbanó fejét láttam. Mindeközben Jimin még mindig tartotta a kezemet hátulról.

-Ez viszont nem volt minden... Elezdett folyamatosan zaklatni és ez egyszer addig fajult, hogy azon a nap amikor sajnálatos módon elkéstünk, akkor még a kórházba is el kellett menni. Miatta. De még ezután sem állt le, csak akkor, de nem teljesen, amikor elkezdődtek a kőkemény edzések és próbák a debüthöz... Azonban az MV forgatásának második napján, amikor már mindenki pakot össze, bejött az öltözőmbe és elkezdett moleztálni és erőszakoskodni,  mondván, hogy eddig várt, most már kéri ami az övé... De szerencsére jött pár staff tag már nem emlékszem milyen okból és szerintem az a pár ember mentett meg akkor...

Miközben mindezeket mondtam, az igazgató feje a csodálkozóból, folyamatosan változott, de a mondandóm végére már csak a szín tiszta gyűlölet maradt.

-Huhh... Ezt még fel kell dolgozzam.- dörzsölte az orrnyergét.

-És ez még a leegyszerűsített verzió volt...- szólalt meg Jimin is.

-Értem. Viszont ez egy nagyon súlyos vád és nagy súllyal bíró történet. Nem tehetünk mást, ennek a végére kell járni. Bármi hozzáfűzni való?- nézett MinJoonra az igazgató.

-Sok mindenhez lenne hozzáfűznivalóm, de az senkinek nem tettszene...- morgolódott.- Azt viszont tudom, hogy ez a kis csitri hazudik mindenről! És mindezt csak azéert, mert szétcsapta a lábait az első adandó alkalommal ennek - mutatott Jiminre-, csak azért, hogy híres legyen! Szerintem ő az akinek a helyzetét meg kéne vizsgálni igazgató úr.

-Tényleg?

-Természetesen. Már annyi éve dolgozok itt hogy ismerem az embereket, de nekem gerincem nem lenne ezt megcsinálni. Ebből kiindulva pedig az állításaik igen csak vádlóak és szerintem kezdeni kéne vele valamit...- nézett ránk egy győztes mosollyal...

-Értem.- szólalt meg Bang úr egy kis idő után.- Viszont én is kiidulok valahonnan. Először is. Már nem egyszer hallottam rólad panaszt a női kollégáidtól, viszont ezzel nem tudtam mit kezdeni, mert nem volt bizonyítékuk. Másodszor pedig. Vétettél pár hibát. Ezek közül a legsúlyosabbat pont ezelőtt egy perccel. Senkitől, tőled meg méginkább nem fogom eltűrni, hogy egy hölgyet így nevezz. Ezzel pedig el is árultad magad ráadásul... Most pedig- nézett ránk- megkérnélek titeket, hogy mutassátok meg nekem azokat a felvételeket.

-Ezt nem gondolhatja komolyan?!- kiabálta el magát . -Látszik rajta, hogy csak érdekből csinálja! Ez csak egy számító szuka! 

-Na ebből most legyen elég!- ordította el magát már az igazgató is.- Kifelé innen! Azonnal!

-Ezt még megkeserülitek...- sziszegte.

Jimin szemszög:

Végig fogtam Byul kezét, mert egész végig remegett, mint a nyárfalevél. Ráadásul a végén már ő tartott vissza,nehogy nekimenjek annak az utolsó féregnek. Hogy képes valaki így beszélni egy nőről?! De szerencsére kitolta a pofáját végre és így már én sem voltam annyira feszült és nem álltam készenlétben...

-Na gyerekek... Mielőtt megnézném azokat a bizonyítékokat, mert azt is muszáj ha már ebbe aa helyzetebe kerültünk... Jimin. Küldj egy üzenetet a többieknek. Biztos vagyok benne, hogy már kerestek.

-Igenis.- azzal meg is írtam gyorsan, hogy ne várjanak rám és majd találkozunk a hangfelvételnél.

-Rendben. Lenne egy kérdésem felétek. Igaz az amit MinJoon mondott kettőtökről? Ezt a kérdést pedig inkább Byulhoz intézem most...

Byul szemszög:

Számítottam erre a kérdésre, mégis meglepett. Hiszen nem gondoltam olna, hogy ezt majd komolyan veszi az igazgató. Legalábbis azt amit az a féreg mondott...

-Számítottam a kérdésére igazgató úr ezért nyugodtan kijelentem önnek, hogy az amit MinJoon állított az nem igaz, hanem csupán egy aljas rágalmazás a részéről. Azt viszont nem tagadhatjuk, hogy együtt vagyunk Jiminnel. Ezt mindenképpen tisztázni szerettem volna. Főleg azt, hogy ennek az egésznek semmi köze nincsen ahhoz, hogy esetleg hírnévhez jussak a jövőben.

-Köszönöm szépen az őszinteséged. Ezt nagyra értékelem. Azonban a kapcsolototokról nem tudom mit mondjak.- dörzsölte tarkóját idegesen.- Természetesen örülök nektek és mivel eddig semmi probléma nem volt veletek, ezért had kérdezzek meg valamit. Mióta tart ez köztetetek?

-Ez eléggé bonyolult.- mosolyogtunk egymásra.- Az egész nagyon kínosan kezdődött, de a részletek szerintem most nem annyira fontosak, hanem inkább az, hogy igazgató úr kérdésére felelve, már egy ideje tart ez az egész...

-Értem. És ismét köszönöm őszinteségeteket. Éppen ezért és azért, mert ha nem jött volna ez az egész elő, akkor magamtól biztosan nem jöttem volna á, így megengedem, hogy együtt maradjatok, de csak addig, amíg ez így is marad és nem lesz botrány...

-Nagyon szépen köszönjük!- hajoltunk meg jó mélyen.

Aztán meg egyszer csak Jimin meleg és puha ajkait éreztem az enyémeimnek nyomódni, ahogyan egy szenvedélyes csókba hívott. Persze nem ellenkeztem, csak éreztettem vele, hogy azért mégis csak az igazgatónál voltunk...

-Na de gyerekek!- nevette el magát Bang úr.- Ezt majd kérlek titeket, hogy kettőtök közt folytassátok..

-Elnézést.-  mosolyogtunk kínosan...

-És köszönjük a belénk fektetett bizalmát. Mindkét esetben.- hajoltunk meg újra.

-Ez csak természetes. Főleg a ti esetetekben, hiszen még egy rossz szó sem esett rólatok fiúk, mióta debütáltatok és Byulról is csak jókat hallok a felkészülést illetően. Na meg. Már olyanok vagytok ti nekem, mint a családom...

Sziasztok Virágocskák!

Itt van egy elég hosszú rész (végre). Reméltem élveztétek. Remélhetőleg nemsokára jelentkezem.

Addig is Puszi!