Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

18. rész

Külső szemszög:

Míg a Bts tagjai éppen a rendőrséggel ordított (már amennyire az angoltudásuk ezt megengedi), míg a kommandósok a gyár belsejét kutatták át. Ám arra nem számítottak, ami az egyik legalsó, földalatti szinten lévő szobában a szemük elé tárult.
Ádám és Éva szegezett mindenféle fegyvert, és pisztolyt rájuk, míg Byul a földön fekve egy oszlophoz volt kiláncolva, s sebeiből csak úgy folyt a vér folyamatosan. Ám ez volt az amit abban a pillanatban figyelmen kívül kellett hagyniuk, és a feléjük repülő golyóknak és éles tárgyak elől kellet lebukniuk, ám pár embert még így is megsebzett vagy eltaláltak a nemkívánatos tárgyak. De ha kívánatosak voltak, ha nem, azok akkor is folyamatosan sorozták a teljes feketébe öltözött, páncélos, és felfegyverzett embereket, kik pajzsukat maguk elé tartva araszoltak egyre közelebb, a körözött bűnözőkhöz, amiből ők szinte semmit sem vettek észre egy darabig.
Ám mint ahogyan semmi sem, wz sem tartott örökké. Miután realizálták a helyzetet a történetünk bűnözői, már csak a fenyegetés volt az egyetlen esélyük.

-Állj!-ordította el magát a férfi- Állj vagy megölöm!

-Uram. Nyugodjon meg, és engedje el a lányt.-szólalt meg a kommandós csoport vezetője.

-Azt mondtam, hogy egy lépést se! És most szépen hagynak minket elmenni.-indultak meg kifele- Indulj meg te fruska!

És már el is tűntek a folyosó végén.

Jungkook szemszög:

Éppenséggel a rendőrökkel veszekedtünk, amikor hirtelen hatalmas csattanások hallattszódtak a gyárból. Már mentem volna be, ha Jin meg nem állít, s aggódóan de mégis parancsolóan nézett rám.
Majd pár pillanat elteltével meg is jelent három alak a gyár bejáratánál. A húgom és az a két mocsok. Na itt viszont már végleg elszakadt minden idegszálam, s már indultam volna meg megint, és itt már a rendőröknek kellett lefognia, hogy ne rohanjak oda és verjem szét annak a két féregnek a képét. Ugyanis Byul tiszta véresen megláncolva vonszolta magát amellett a két faszkalap mellett. Látszott rajta, hogy rendesen lefogyott, szinte már ki van száradva, és a sebeiből még mindig folyik a vér.

-Örülsz te kis kínai?! Ez csak te miattad van! Te tetted ezt vele! Na hol vagy most?! Gondolom akkor ha nem vagy itt nem is bánod ha lelövöm!- ordította, miközben egy géppisztollyal hadonászott.

Én meg csak megsúgtam a rendőrnek, aki lefogott, hogy nem csinálok semmi hülyeséget, de míg én beszélek velük, addig a rendőr csoport, és a kommandósok a tetőről, és hátulról fogják őket támadni, míg egy mentős csoport a húgomat fogja biztonságba hozni, és ellátni.
Ezt jó ötletnek találta, így az adóvevőn keresztül értesítette az embereit, na meg a kommandósokat a tervről. Vagyis ezt gondolom, hisz ezt az egészet magyarul beszélték meg, majd el is ment egy egyszerű vállveregetés után. És kezdődött is az akció.
Miután megkaptam a jelet a fülesemben (amit nemrég kaptam), elő is léptem az emberek háta mögül.

-Rég találkoztunk nemigaz? Bár sajnos nem elég régen. Na de most egyszer kérlek szépen, hogy engedd el a húgomat, vagy ha nem akkor annak mwglesznek a következményei.- néztem rá gyilkos tekintettel.

-Miért is?! Mit tudsz te?! Azt sem tudod, hogy miért van itt a húgod nemde?! Elmondjam neked?!- ordította felém- Az áhyasom ez a ribanc! Ő ajánlotta fel magát nekem! Csak, hogy tudd. Rohadt jó volt néha eljátszadozni vele. Csak sajnos ő nem hallgatott rám. Ígyhát ez lett ennek a vége! Nézd csak! Nézd, hogy mit tettél vele! Hisz ez az egész a te hibád!

-Nem hiszek neked!! Ismerem annyira a saját zestvéremet annyira, hogy ne tegyen ilyet! Nem sok ideje ismerem miattatok, de ezalatt az idő alatt megtudtam, hogy egy nagyon becsületes és egy nagyon is saját akaratú felnőtt nő! És ez nem az én hibám! Hanem csak a tiétek!- ordítottam egyre ingerültebben- Na meg esélytek sincsen azóta mióta kijötettek abból az épületből! Innen már nincsen menekvés! Úgyhogy! Mivel a szép szóra nem hallgattatok, erőszakhoz kell majd folyamodnunk, amit nagyon nem akartam, de nincsen más választásom.-mondtam el ezt az egészet egyszerre. És ami még ennél is inkább meglepett, az az, hogy ezt az egészet angolul mondtam.

Mondandóm közben a rendőr és kommandós osztagok is beszéltek, de akkor abban a pillanatban nem tudtam figyelni. Csak a húgom biztonsága érdekelt. Viszont mikor beszédem a végére ért, megkaptam a jelet, hogy elég, hisz kellő távolságra vannak már az emberek és készen állnak az akcióra. Én erre csak bólintottam feléjúk, hogybkezdhetik. De erre már nem igazán figyeltek, ugyanis már el is kezdték sarokba szorítani a kis férgeket. És ahogyan elöure megjósoltam nekik, már nem tudtak merre futni és rögtön a kommandós osztag páncélozott autójában találták magukat. Hiába ordítottak és szidtak minket, ( főleg engem) nem nagyon érdekelt. Rögtön a húgomhoz futottam inkább.

-Hogy van?-kérdeztem az első utamba kerülő mentőst.

-Nagyonsok vért vesztett és a kiszáradás határára került a hölgy, de rendbe fog jönni. Viszont most sürgősen be kell szállítanunk a kórházba. Úgyhogy ha megengedi mennénk is.

-Rendben. Köszönöm. Vele mehetek? Kérem.

-Sajnálom uram de nem. Viszont ebbe a kórházba fogjuk szállítani. Holnap már bejöhetnek hozzá szerintem. Viszlát.

Azzal el is rohant, majd már csak a mentőautó hangját hallottam a távolból...
Majd oldalra néztem, és ahogy megláttam annak a féregnek az önelégült fejét elpatzant nálam valami. Már a rendőrök sem tudtak lefogni. Ráadásul mindennek a tetejében még az ég is leszakadt. Úgy ömlött, mintha a fekete tengert zúdították volna a nyakunkba. De vissza tétve a témához.
Belémszúrtak valami tűt, és már magával is ragadott a kellemes öntudatlanság...

Sziasztok!
Igen nem haltam meg. Viszont tényleg nagyon sajnálom ezt a hatalmas kimaradást. De ennek meg van az oka.
De ez most nem olyan lényeges...
Köszönöm szépen a drága és egyetlen encourageing_words személyében szereplő asszonyságnak a bíztató szavakat. Hmmm... de poénos vagyok. Nade eltértünk a tárgytól. Tényleg nagyon szépen köszönöm neki. Nélküle most nem kaptatok volna részt, és szerintem még egy jó darabig.
Remélem azért tettszett neketek ez a rész. Legyen csodálatos napotok kicsi Virágocskáim. És a következő részig is. Puszi!
Ui.: Mindenkinek ajánlom a drága, előbb említett személy könyvét melynek címe: Unforgettable.
Ha valaki kedvet kapna hozzá annak jó olvasát kívánok.