Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

81. rész

Byul szemszög:

Mint kiderült, megrepedt három bordám, a bal orsócsontom eltört, a bal bokám kificamodott és a sípcsontom is megrepedt. Emellett pedig egy közepes agyrászkódásom is van. Na meg persze a gerincem is egy elég nagy ütést kapott, mert nem volt mire esnem, csak a kemény padló...

Na meg ez a nyakamat is eléggé megerőltette. De szerencsére nem kellett az az idegesítőnek kinéző nyakmerevítő a nyakamba... Viszont így is, az első pár napban nem nagyon tudtam mozgatni a fejemet, főleg az után, hogy amikor felkeltem is eléggé megerőltettem...

Legalábbis ennyit mondott az orvos, aki kb. 5 perc után visszatért a fiúkkal... Ezalatt nem tudtam túl sokra jutni a bosszúmmal kapcsolatban, de később rájöttem, hogy nem is kell agyalnom rajta.

Hiszen mindent úgy intéztünk a főnökkel, hogy legyen fogásunk ezen a nőszemélyen, de ő erről ne tudjon...

Azóta eltelt 5 nap, ami nem túl sok idő, de annyira pont elég, hogy elkezdjek jobban lenni és az igazgató is el tudja kezdeni a nem túl nagy nyomozást az ügyben.

Na meg persze ez az idő a médiának és a sajtónak is elég volt ahoz, hogy szárnyra keljen a hír a "balesetemről". Annak pedig még kevesebb idő kellett, hogy kitudódjon, ez nem baleset volt...

Saját, VIP szobám van, ami most nagyon jól jön a riporterek ellen, de sajnos még így is kellett két testőr az ajtóm elé, mert volt már pár furfangos firkász, aki eljutott a szobámig és lesifotókat készített rólam, vagy mégrosszabb, be is jött a szobámba és elkezdett kérdésekkel bombázni engem.

Eléggé iritáló volt, de szerintem egész jól tudtam kezelni a helyzetet és így botrány sem lett...

A bátyámék szinte minden nap, vagy legalábbi akkor, amikor tudnak bejönnek hozzám és itt vannak egy pár órát. Jimin általában egy kicsivel tovább is marad. Ők sem tudják az egész napot velem tölteni, mert holnap után jön a legújabb albumuk, "BE" néven.

Mondjuk arra is gondoltak, hogy miattam csúsztatják egy kicsit, de én szerencsére lebeszéltem őket róla, így minden megy tovább az eredeti tervek szerint.

Nagyon sok dolguk is van és a próbákból se látszanak ki szinte. Mégis szakítanak rám időt, amit nagyra értékelek és nem győzöm köszöngetni nekik.

Persze ők mindig csak legyintenek, hogy semmiség, de nekem ez igen is fontos. És minden egyes alkalommal melegséggel tölt el és végtelenül boldog vagyok. Még ebben a helyzetben is.

A mai nap is így volt. Látszott rajtuk, hogy majd el alszanak, de ragyogó mosollyal jöttek be a szobámba és még jin finom főztjéből is hoztak. Nagy nehezen találtak neki valamicske helyet a komódon, mert az tele volt a tankönyveimmel és a füzeteimmel.

Igen. Sajnos még ilyenkor meg így is tanulnom kell, mert a debüt miatt megcsúsztam kicsit a tanulni valókkal, de megérte...

-Na és mizujs hugi?- kérdezte Kook miután mindenki elhelyezkedett.

-Szerinted?- kérdeztem kínosan nevetve- Nem nagyon tudok még mászkálni a gipsz miatt, úgyhogy eléggé unom a fejem, de legalább a tanulással haladok...

-Na. Mi jót tanulsz most?- kérdezte Nam.

-Semmi olyat, ami érdekelne.- nevettem.

-Az nagyon izgi.

-Szerintem is az Yoongi. De nézzük a jó oldalát. Tüzelni majd jó lesz vele.- vontam meg a vállam.

-Hihetetlen vagy Baba.- nevetett Jimin, meg úgy mindenki a szobámban.

-Tudom. Én már csak ilyen vagyok.- vontam vállat.

-Na meg eszméletlenül gyönyörű is.- csókolt meg.

-Menjetek szobára.- röhögött Tae.

-Ne nevess Taehyung, mert a végén még le talállak ütni a gipszemmel.- lengettem meg felé a fájó karom "fenyegetően".

-Értettem asszony.- kacsintott- majd meglátjuk.- nevetett még inkább.

-A sírba viszel te gyerek.- vágtam magam homlokon nevetve.

Persze a jó kezemmel.

Már csak az kéne, hogy még tovább itt legyek a kelleténél.

Na sziasztok kicsi Virágocskák!

Itt is az újabb rész. Most már igérem elindulunk a vége felé, bár fájó szívvel mondom/ írom ezt.

Viszont még van pár rész előttünk.

A következőig is, Puszi!

Ui.: Köszönöm szépen a 15K megtekintést! Imádlak titeket! <3