Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

20. rész

Jimin szemszög:

Nem tudom mi ütött belém. Tudom, hogy Jungkook csak a bátja, de valamiért mégsem tudtam tovább nézni, ahogyan sír, ahogyan mást ölel. Rögtön azt képzeltem el, mi lenne ha engem ölelne ha valami bántaná, vagy ha egyszerűen csam arra lenne szüksége, hogy valaki ott legyen mellette. Olyan volt mintha érezném érintését testemen, ajkait az enyémeken, teljesen elvesztem a gondolatban, hogy milyenek lennénk együtt. De ebből szinte azonnal kiábrándultam hisz rájöttem, hogy megutáltattam magamat vele. Ennek tudatában rontottam ki nagy robajjal a kórházi teremből és indultam el sietős léptekkel kifelé. Viszont még a múltkori hibámból tanúlva, most vettem fel maszkot és sapkát is.

Miután a múltkor körbájártam kicsit a terepet ráakadtam egy szinte mindig üres parkra, így egyből oda mentem. Senki sem volt itt, csak én és a gondolataim. Aztán megint eszembe jutott a kép ami már azóta kísért. A kép amikor az a két féreg kivonszolta ezt az angyali teremtést abból a bizonyos gyárból. Már ott oda akartam menni, úgy ahogyan Jungkook is, de nem tettem. Nem tettem meg, mert gyáva voltam...

Elmélkedésemből egy nem várt személy szakított ki.

-Mit keresel itt Suga hyung?

-Csak utánad jöttem inkább, nehogy valami hülyeséget csinálj szerelmi bánatodban.

-De honnan tudtad? Mármint... Ez nem is igaz. Miről beszélsz?

-Ne játszd a hülyét. Még a vak is látja, hogy teljesen oda meg vissza vagy a mi kis királylányunkért. És ne is próbáld tagadni. Ismerlek már annyira, hogy tudjam mikor mit érzel.

-És a többiek? Ők tudják?

-Nem. Mivel nekik már rég nincsen agyuk, így nincsen mivel felfogni ezt az eléggé nyílvánvaló dolgot. Bár az én sasszemem elő is majdnem elbújtál.

-Hyung. Ne most. Kérlek.

-Na na na. Még van egy kérdésem ne tereld a témát.

-Én nem is... Inkább hagyjuk.

-Szóval. A kérdésem a következő. Mi a jó büdös kis Pista farkáért csináltad azokat a roppant megalázó tudod te miket.

-Őszintén foggalmam nincs. Egyszerűen az eljén azt gondoltam, hogy csak ki fog minket használni. Ez pedig tudod még az édesanyámra vezethető vissza, mivel ugye ő beadta a jókislányt és kihasználta apámat. Én is csak azért születtem meg ugye, hogy legyen egy biztosítéka. És a többi... De azt nem tudom honnan gondoltam, hogy ő is ilyen lesz. Hisz akkor még csak nem is ismertem.
De most. Akárhányszor ránézek, hallom a hangját, vagy ha egyszerűen csak hozzám ér, akkor mintha ezernyi pillangó tangózna a hasamban és a szívem is úgy ver, mintha ki akarna szakadni a helyéről. Eleinte még magamnak sem mertem bevallani, mert mindig csak azt hajtogattam, hogy ő egy utcalány, és had ne soroljam a többit. Így visszagondolva, ez elég szánalmas volt tőlem, de ezen már nem tudok változtatni.
Így hát most kijelentem, hogy én Park Jimin szerelmes vagyok egy olyan lányba, akit a saját hülyeségem miatt nem kaphatok meg.

-Végeztél már? Ez elég unalmas volt ugyanis ezt már tudtam. És meg ne kérdezd, hogy, honnan tudom. Legyen elég annyi, hogy jól hallok. Na de most már lassan induljunk mindjárt reggeli idő és azt sosem jó kihagyni.
Egyébként a problémádra visszatérve csak annyit tudsz tenni, hogy megpróbálsz bocsánatot kérni nyílvánosan, majd a többi rajtad áll. De nehogy elcseszd mert akkor a saját kezemmel váglak szét. Megértetted?

-Igen. Köszönöm a tanácsot. Már tudom is mit fogok tenni. Viszont most már indulnunk kéne.

-Na akkor mire vársz. Indulj meg. Vár a kaja!

-Akkor go.

Út közben ( ami jó félórát vett igénybe legalább) mindketten néma csendben és gondolatainka merülve battyogtunk egymás mellett. Én azon gondolkodtam, hogy hogyan valósítsam meg a tervem Byul bocsánatkérésével kapcsolatban. A terv pedig a következő:

Megkérem V-t, hogy hívja el egy közeli plázába. Ott fogom várni. Én. Egy hatalmas macival, amit még fingom nincs honnan fogok szerezni. Lesz még nálam egy hatalmas virágcsomor ha minden jól sikerül. És ott a pláza közepén fogom megszégyeníteni saját magam, de így hátha megbocsájt nekem, viszont nem vagyok benne biztos, hogy ez a megfelelő módja.

De mindent meg fogok tenni ezért. Mert szeretem.

Viszont ez idő alatt, oda is értünk uticélunkhoz, a jelenlegi bangtan rezidenciához. Csak azt nem tudom, hogyan fognak fogadni. Vagy, hogy egyáltalán Jungkook-ot kiengedték-e. Mert ha igen akkor lehet, mostani idegállapotában simán nekem esik. Ugyanis azt tudni kell, nem valami szép módon válltunk el. Tegnap ugyan ott voltam, de nem vett észre és én sem mentem oda így arra a bizonyos napra inkább azt mondanám, hogy nem is találkoztunk.
De idő közben míg gondolataim földjén jártam, addig be is értünk az étkezőbe és neki is láttunk az evésnek. Közben pedig kialakult az a bizonyos kínos csönd, amit valószínüleg szerénynek nem mondható személyemnek köszönhettünk. Így már készültem volna elvonulni, hogy ne legyen olyan szar a hangulat miattam, de Suga és Jin kétoldalról visszanyomott székembe.

-Most nem mész sehova drága Jimin. Van egy kis megbeszélni valónk, viszont ez szerintem nem nagyon fog tettszeni.- szólalt meg végül Nam.

-Mondjátok.- sóhajtottam fel vegül.

-Szóval. Ugye tudod miért jöttünk, bár te nem szívesen. De mint neked is eszedbe van, döntenünk kell. Így akár tetszeni fog, akár nem már meghoztuk ezt a fontos döntést... V kérlek ismertesd drága méregzsákunkkal...

-Előtte várjatok egy picit kérlek. Valamit el kell mondanom nektek...

Na drága Virágocskáim itt is van a következő rész, bár elég gyatra lett szerintem. Remélem azért tettszett nektek.
A következő résszel igyekszek vissza.
De addig is. Puszi!