Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

91. rész

Byul szemszög:

És igen. Jiminnek tényleg igaza lett.

A hosszú hosszú készülődés után már a többi idollal ültem a páholyban és hallgattam ahogy a műsorvezetők köszöntik a nézőket és ismertetik az este menetét, amit én már szinte kívülről fújok.

Szerencsére a fiúk mellett kaptam helyet, így néha még beszélgetni is tudtunk, de nem akartunk tiszteletlenek lenni, így többnyire csendben hallgattuk az MCket.

Aztán elkezddtek a jobbnál jobb fellépések is. Nagyon élveztem az egészet.

A sorrendben én voltam a 8. a fiúk pedig a 13. helyen álltak.

Most éppen az 5. fellépés megy, így ezután nemsokára majd kapom a jelzést, hogy menjek felkészülni és ellenőrizni a mikrofonom beállítását. Viszooont. Tippeljetek ki van most a színpadon.

Hát persze, hogy az..... Ateez!

Majdnem úgy viselkedtem, mint egy fangirl és alig bírtam ki, hogy ne pattanjak fel táncolni a koreográfiát. Az előadásuk egyszerűen fenomenális volt. Olyan sok energia és élet volt benne, hogy én is feltöltődtem tőle.

Ha nem kapnak ma este egy díjat sem, akkor én esküszöm megverek valakit.

De engem is hívott a mennyei szó. Azaz mennem kellett felkészülni.

A srácok bíztatóan mosolyogtak és sok szerencsét kívántak. jimin a végén csak ennyit mondott:

-Küzd le és érezd jól magad.

-Igyekszem.- suttogtam.

Idegesen álltam a színfalak mögött. Mire mindent ellenőriztünk, már a Twice előadása is lement. (Szegényeket nem bírom annyira, így nem is nagyon érdekelt.)

Utánuk jött a Mamamoo, akiket viszont szintén imádok. nagy nehézségek árán megálltam, hogy ne ugráljak, hanem nyugton maradjak. Így legalább a ruhámra tudták erősíteni azt a fekete cuclit, ami az ear mic-emhez csatlakozik. Igen. Már egy éve idol vagyok, de még mindig nem tudom mi az a cucc. Lehet rá kéne keresnem...

Az elkövetkezendő percekben ilyeneket töprengtem, amiből az rántott vissza, hogy véget ért a produkció.

Elkezdték leszedni irdatlan gyorsaságban az ő díszletüket, majd felvinni az enyémet. mindezt 5 perc alatt.

Én pedig megpróbáltam közben lenyugtatni magam és Jimin szavaira koncentrálni.

Még utoljára átfutottam mindent, majd jeleztem, hogy készen vagyok és minden oké. Ezután pedig fel is csendültek az első dallamok, amik egy Alan Walker számhoz tartoztak.

Én elkezdtem felemelkedni a színpad alól és a lányok is beálltak a kezdő dance breakhez.

Mikor elfoglaltam a kezdő pozíciómat, gyorsan végignéztem a csarnokon. Szemben a bátyámék és a többi idol, körülöttük pedig rengeteg ember.

Éreztem, hogy befeszülök egy kicsit, de igyekeztem minél hamarabb ellazulni.

Ez pedig akkor történt meg teljesen, amikor szinkronban kezdtünk el mozogni a zene ütemére úgy, ahogy azt már számtalanszor gyakoroltuk...

A fejemből eltűntek a negatív gondolatok és ahogy a szerelmem javasolta, elkezdtem élvezni. Mint minden egyes koncertemen, most már felszabadultnak éreztem magamat és átadtam magamat a zenének...

Hullafáradtan, de egy óriási vigyorral jöttem le a színpadról, ahol a lányok már vártak rám és egy hatalmas csoportos ölelésbe vontuk magunkat.

Beszélgeti azonban nem nagyon tudtunk, mert nekik menniük kellett az öltözőbe, nekem pedig a sminkeshez és a stylisthoz, hogy helyreállítsanak...

Mivel eddig végig a fellépőruhám volt rajtam és gondoltuk, hogy enyhén szólva bele fogok izzadni, így hoztunk magunkal egy komplett szettet. Ez persze rajtam lesz a díjkiosztón is, ezért ez egy kicsit alkalmibb, mint az előző.

Úgyhogy végül egy fehérből halvány kékbe átmenő, színátmenetes ruhát vettem fel, ami kicsit lengébb, felül simulós, alul a szoknya pedig A vonalú. Eléggé, ez a tipikus görög viselet hatása volt az anyagának, de kifejezetten tetszett.

Na meg természetesen a magassarkú sem elhanyagolható, ami történetesen ugyanolyan kék volt, mint a szoknya alja.

Mikor elindultam a kijelölt úton vissza a páholyba és megláttak a fanok, akkor elkezdtek szólogatni és gratuláltak nekem. Erre persze késztetést éreztem, hogy odamenjek hozzájuk.

-Sziasztok. Jó voltam?- kérdeztem tőlük egy huncut mosollyal.

-Igen.- jött a válasz szinkronban.

-Akkor jó. Remélem tényleg tetszett nektek és azt is, hogy kapok egy díjat. Viszont ha mégsem, akkor tudom, hogy ti támogattok.

-Ez csak természetes.- jött egy hang hátulról, amit nehezen, de ki tudtam venni a sok ember hangja közt.

-Most mennem kell srácok.- kacsintottam rájuk- De ha tudok, akkor majd még mindenképpen eljövök errefelé. Puszillak titeket és ne felejtsétek. Ti Dreamersek vagytok.- integettem nekik.

-Szeretünk Byul!- jött az egységes kiáltás, amire meglepetten hátrafordultam, arcomon viszont egy hatalmas mosoly ült.

-Én is szeretlek titeket!- integettem nekik és indultam el most már ténylegesen a páholyba...