Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

86. rész

Byul szemszög:

Végre minden, újra a régi és nyugodt. Nincsen most már senki olyan aki ártani akarna nekem, nekünk.

A próbák most már ugyanolyan intenzitással folynak, mint a baleset előtt és az elmaradt showműsorokat is szépen lassan elkezdtük bepótolni.

Viszont még így is van egy sötét oldala a dolgoknak...

Viszonylag gyakran kísértenek a rémálmok a balesetről, de sokszor nem én vagyok az akivel megtörténik mindez, hanem a fiúk vagy mindegyikük vagy csak az egyikük. ez szinte mindig változó.

Emellett pedig az első újbóli színpadi fellépésen szinte teljesen leblokkoltam a félelem miatt, hogy újra megtörténik mindaz, ami a múltkor...

Pont emiatt volt egy kisebb lefagyásom, még mielőtt beléptem volna a színpadra. Ezt észrevéve, Jimin szaladt oda hozzám (mivel biztos ami biztos ott akartak lenni velem) és egy gyors csókot nyomott ajkaimra. Ez elég erőt adott ahoz, hogy késve ugyan, de belépjek a színpadra és végigcsináljam a showt.

Persze nem kaptam díjat, bár ezt meg is értem, hiszen olyan "ellenfeleim" voltak, mint Jungkookék vagy a Blackpink.

Ennek ellenére sokan gratuláltak nekem a backstageben és kívántak nekem további sikereket. Minden egyes ilyen alkalommal olyan szinten megilletődtem, hogy alig bírtam megszólalni. Elég bénán nézhettem ki...

Ez viszont már a múlt. Attól fogva nem volt ilyen leblokkolásom a fellépés előtt. Ez pedig nagyon sokat jelentett a teljesítményemre nézve. Na meg persze az önbizalmamnak sem ártott.

Azóta elkezdtem egyre ismertebb lenni és nem csak a baleset miatt. Sőt. Az már lassan a feledésbe is merült. Ennek fényében pedig senki nem hozza szóba, ami miatt szintén hálás vagyok.

Az MV-n is idő közben elkezdtek gyűlni a megtekintések a like-ok. Az elmaradt fellépések mellé pedig még gyűlt a listámra a jobbnál jobb meghívások. Volt köztük egy pár hónap múlva esedékes Kcon meghívó azt hiszem Vietnamba és még egy elég neves hazai showba is hívtak. Azt hiszem a Weekly Idol vagy a Knowing Bros.

Igen. A memóriámat még mindig fejleszteni kell.... *kínos nevetés*

Jungkook szemszög:

A comeback mindig kemény menet, de most, hogy egy konkrét albummal, mellé pedig még pár külön számmal is visszatértünk, még pörgősebb volt minden. Viszont a nagyján már túl vagyunk és egy kicsivel több a szabadidőnk is.

A húgomnak viszont pont fordítva. Miután eltelt egy jó hosszú szünet és nekünk már kevesebb fellépésünk volt, ő akkor kezdte újra az egészet...

Nem tudom ki izgult jobban. Ő vagy mi.

egy biztos. Byul nem csak izgult, hanem félt is, amivel akkor szembesültünk, amikor újra színpadra kellett volna állnia, de lefagyott... Először mi sem értettük mi lehetett a probléma.

-Vajon mi lehet a baj?

-Nem tudom. Nem lehet, hogy megijedt?

-De mégis mitől Nam?

-Nem tudom maknae. Nem tudom.- sóhajtott egy nagyot a leaderünk.

-Most mit csináljunk?- kérdeztem őket- A zene már elindult és nemsokára be kéne lépnie. Most már nem állíthatjuk le a showt.

-Megyek, beszélek vele.- indult el Jimin.

Ez úgy látszott, hogy hatott, ugyanis egy csók után, amit én persze nem néztem végig, na megy egy kis késéssel, de meghallhattuk újra azt a gyönyörű hangját.

Erre pedig az eddig értetlen tömeg is fellelkesült és éljenezve fogadták őt a színpadon...

-Miért nem ment ki a színpadra?- kérdeztem Jimintől, még a show alatt.

-Félt.- jelentette ki.

-De miért? Mármint. Hiába ismerem, meg hiába a húgom, de erre sehogy sem tudok rájönni...- sóhajtottam.

-Attól fél, hogy megint megtörténik az, ami a debütkor. Fél, hogy megsérül valaki és ezért leblokkolt.

-Pedig ennek nagyon kicsi az esélye.

-Igen. Ezt én is mondtam neki, de szerinte sosem tudhatjuk mi lesz és az a pár százalék esély erre bármikor bekövetkezhet...

-De ez akár velünk is megtörténhet... Nem csak vele.

-Na igen.- sóhajtott egy nagyot, majd eléggé gondterhelt hangon folytatta- Mostanában rémálmai vannak. Emiatt pedig még nagyobb kétségei lettek, ugyanis az álmaiban nem csak magát, hanem minket is látott. Ez pedig méginkább megijesztette...

-Viszont... Akkor hogyan tudtad mégis rávenni, hogy kiálljon oda?

-Úgy, hogy láttam, szavakkal nem érek el semmit. Így azt mondtam neki, hogy a félelmeink azért vannak, mert le kell győznünk őket. Azt is mondtam még, hogy soha nem lehet biztos semmiben, hiszen nem látunk a jövőbe. De ha meg sem próbálja, akkor lehet egész életében bánni fogja... Így kértem, hogy tegyen egy próbát és mutassa meg mindenkinek milyen erős is ő. Ez pedig úgy tűnik működött.- mosolyodott el a végére.

-Te aztán jó kis beszédet rittyentettél össze.- veregettem meg a vállát, majd jelentősségteljesen ránéztem- Köszönöm.

-Bármikor. Ezt te is tudod.

-Viszont.

-Igen?

-Legközelebb kérlek ne előttem csináljátok ezt. Bántja a szemem.

-Csak meg ne vakulj.- nevetett fel a hősszerelmes.

-Hamarabb öllek meg, ne aggódj.

-Én aztán soha.

Ez persze mind csak viccelődés volt a részünkről. Soha nem bántanánk a másikat semmi áron.

Azért viszont mindig is hálás leszek Jiminnek, hogy ott van a húgom mellett és támogatja őt.

Ez nem csak neki, de nekem is sokat jelent...