Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

1. rész

Jungkook szemszög:

Éppen táncpróbánk volt, amikor a menedzser rontott be egy fontos ügy miatt. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez jelentősen meg fogja változtatni az életem.

-Fiúk!-rontott be Min Joon hyung (sajnos nem tudom a menedzserük rendes nevét úgyhogy nézzétek ezt most el nekem)-Gyertek velem, mert a főnök hivat. Azt mondja fontos.

Míg mentünk az iroda felé V meg Suga is elkezdtek kérdezősködni amit lassan már mindenki unt. Nem kellett volna.

Mikor odaértünk, a főnök már idegesen dobolt az asztalon.
-Fiúk csakhogy itt vagytok. Gyorsan üljetek le!-tapsolt kettőt.
-Miért vagyunk itt hyung?-kérdezte a mi drágalátos, mindent szétzúzó leaderünk.
-Nos igazából a véleményeteket szeretném kérni.
Azzal elindított egy videót amiben egy Jeon Byul nevű lány táncolta, illetve rappelte és énekelte a Dope című számunkat. Nagyon ismerős na de honnan?
-Ez wow.
-Na megszólalt a remény is.
-Jimin, J-hope! Kuss.
-Bocsi emomma.
-Ahjj. Na gyerekek ehez a lányhoz kéne elmennetek Magyarországra és megkérni, hogy csatlakozzon a kiadóhoz.
-Na én biztos, hogy nem megyek el egy ilyen tinipicsáért sehova!

Nem értem miért ilyen ellenszenves Jimin hyung hisz még csak nem is imerjük és csak egyszer láttuk így is. Na de az ő baja, mert vagy jön vagy röpül a bandából.

Viszont én még inkább kutakodok egy kicsit előtte.

-Nos gyerekek készüljetek mert 2 hónap után indultok!-csapta össze tenyereit, majd megint a papírokba temetkezett ezzel a tudtunkra adva, hogy húzzunk el.

Viszont miért 2 hónap az olyan sok? De várjunk csak! Így legalább többet tudok majd kutakodni is!

Az elmélkedésemből Jin hyung szakított ki.
-Mi a baj kis makne? Úgy elkondolkoztál.
-Semmi hyung, semmi.

Közben nem is sejtettem hogy miért volt olyan ismerős ez a bizonyos Jeon Byul.

Byul szemszög:

Már megint arra kelek, hogy Ádám meg Éva már megint veszekednek mert hullarészegek.

Mikor kelnék fel csak azt érzem, hogy tegnapi verés és kínzás nyomai mostanra csak mégjóbban fájnak, bár már megszoktam. Mióta elraboltak csak a Jungkooktól kapott kis karkötőm maradt, amibe még a szüleink gravíroztatták bele a nevünket.

Miközben ezen és még sok máson gondolkoztam már el is készültem. Megfogtam a már lassan 8 éves táskámat (ami mellesleg mindjárt szétszakad) és leszaladtam a földszintre. Sajnos most sem volt szerencsém és drága "anyám" egy amolyan jóreggelt pofonnal üdvözölt, amit "apám" egy gyomorba ütéssel jutalmazott.

Ezekután jöttem rá, hogy ma a stúdióba is megyek (fenti kép☝️) amit egy internetes "szerencsejátékon" nyertem meg, így 5 évig fizetik nekem a bérlési díjat. És rögtön jobb lett a kedvem is, de sajnos nem sokáig ugyanis elértem az iskolához.
Most sokan azt gondolhatjátok azért ment el a kedvem mert jajj iskola meg tanulás. De még örülnék is ha csak ez az egy bajom lenne. Sajnos ez nem így van ugyanis a suli ribizlije, Fanni minden áldott nap csak úgy megszégyenít vagy akár meg is ver a kis bandájával vagy ha neki nincs kedve ehez akkor mindenki más szívesen megteszi helyettük.
Így is csak a legjobb barátom van nekem Marci(aki mellesleg tud mindenről). Sokan azt hiszik, hogy járunk de nem mert Marci csak a legjobb haverom mint már említettem, meg ő meleg úgyhogy ja.

Nade kezdődjön még egy nap a pokol bugyraiban.

Sajnos akkor még nem is sejtettem, hogy 2 hónap múlva minden meg fog változni.

Marci:

Ádám:

Éva:

Fanni és a bandája:
(Fanni a narancshajú)

Köszönöm, hogy elolvastad,ha tetszett akkor a kommenteket szívesen fogadom.
A következő részig pedig puszi!