Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

66. rész

Írói szemszög:

A két lány még egy jó ideig ült egymás mellett, de a feszültséget, ami közöttük volt talán még a folyosó végén is érezhették...

Mikor végre átbeszélték, legalábbis Mina ismertette Byullal a nagyobb dolgokat, már viszonylag későre járt a munkaidejükhöz mérve. Nem is marasztalták egymást, hanem amint lehetett már szabadultak is, minél messzebb egymástól.

Természetesen ezalatt az idő alatt sem lehetett elhanyagolni a mérges, gúnyolódó és Mina részéről főleg a sértő és becsmérlő hozzászólásokat...

Ez pedig nem más miatt, mert 2 személy, 2 cél és érdek. Emellett pedig 2 terv.

A fiatalabbé egyszerűbb és mégis nehezebb egyszerre.

Ő neki csak ki kell tartania minden áron és küzdeni, hogy a célegyenesbe érve végre elérhesse a célját és álmát, hogy végre idol lehessen.

Az idősebb terve pedig jól kigondolt és kegyetlen. Tönkre akarja tenni Byult, elvenni szerelmét és még azt is reméli, hogy a bottrány miatt, aminek ő áll a hátterében, leváltják az igazgatót és akkor ő kerülhet a helyére.

Hosszú is ez a folyamat, így tétovázásnak senkinél nincs helye. Ha valaki egy idol akar lenni, akkor sokat kell gyakorolnia és készülnie a jövőre. Ugyanakkor, ha valakinek a rosszat akar valaki, akkor azt is jól ki kell dolgozni, hogy minél "jobb" legyen a végeredmény.

Ezt érezték mindketten, így már hozzá is kezdtek. Ezt pedig Mina a mai megbeszélésen is éreztette. Rájött, hogy minél hamarabb mutatja ki a foga fehérjét, annál meglepőbb lesz. Ezt viszont szigorúan kettejük között kell tartania, hogy ne tudódjon ki semmi.

Egy dologgal viszont még így sem számolt... Azzal, hogy a szerelem mindent legyőz...

Byul szemszög:

Az biztos, hogy ez a nő nem tétovázik. Már ma az arcomba tolta a burkolt célzásait és őszintén szólva, kezdek megijedni egy kicsit. Ha így folytatja, akkor jobb lesz ha minél hamarabb ideér az az új menedzser, mert hiába nem akarom mégjobban letörni Bang urat az alkalmazottjai miatt, muszáj lesz. Sajnos így van.

Vagy ez vagy az, hogy nem debütálok, de ha debütálok is, akkor az emberek eddigi szimpátiáját hamar elvesztem és semmit nem ért az eddigi kemény munkám.

Ezekkel a gondolatokkal és fájó fejjel mentem be a próbára, ahol kellő lefáradás után, már csak a falat támasztva ültem.

Mindenki kiment már a teremből, csak én voltam ott. Egyre jobban beleástam volna magamat ebbe az egész Mina ügybe, hacsak nem jön az én napsugaram egy ragyogó mosollyal az arcán.

-Szia szépségem.- köszöntött egy apró csókkal.

-Szia.- mondtam mosolyogva.

-Mizujs? Lefárasztott a próba?

-Mondhatjuk akár úgy is. De nem csak a próba. Hanem ez az egész debütre készülés.

-Na mesélj. Ugye nem Mina zaklatott már megint?

-Bárcsak így lenne.- szakadt fel belőlem egy nagy sóhaj.

-Mit mondott neked?

-Csak burkolt célzásokat tett. Lehet észre sem vettem volna, de a tekintete mindent elárult... Miközben olyanokat mondott, hogy "Vigyázz majd hová lépsz" vagy "Majd a ruhádat én elrendezem, hogy minden tökéletes legyen", olyan volt a tekintete, mint aki menten megöl csupán azzal hogy rámnéz. Valamiért úgy érzem, hogy provokálni akar és amikor majd robban nálam a bomba azzal célja lesz. Egyszerűen tudom mi ez az érzés. Nem tudom, hogy ez most jó- e vagy rossz ebben a helyzetben.- hajtottam a fejemet a felhúzott térdeimre.

-Erre én sem nagyon tudom a választ baba. Egy biztos. Mi melletted vagyunk, akármi történjen. Mi megvédünk majd bármi legyen. Én sem tudom pontosan mi ezzel a célja, de vigyáznod kell magadra. Mert nem bírnám ki ha megint bajod esne és merta legjobbat akarom neked. Sajnos a múltat sem tudjuk megváltoztatni, így emiatt az egy szempontból rossz, hogy tudod mi ez az érzés, egy másik szempontból pedig jó, mert tudod kezelni a helyzetet, így nem tud irányítani az a nőszemély téged.- simogatta a hátamat.

-Köszönöm Jimin ez sokat segített.- mosolyogtam rá.

-Tudod, hogy bármikor.

-Szeretlek.

-Én is szeretlek...

Na sziasztok kicsi Virágocskák!

Nem nagyon szogtam ilyen "írói szemög" részeket csinálni, de most úgy éreztem, hogy ez kellett bele...

Remélem azért tettszett.

A következő részig pedig Puszi!