Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

14. rész

Byul szemszög:

Már vagy 10 perce sétáltam, mikor úgy éreztem mintha követnének, s e miatt az érzés miatt már fordultam volna haza, de ennek a lehetőségét két teljesen feketébe öltözött embőcke zárta el. És eme két nagyon rendes kis embőcke szépen fogott egy kloroformos kis kendőcskét, és azt a számhoz téve hurcoltak be egy sikátorba, ahol elájultam... Viszont még azt szerencsére láttam az ájulásom előtt, hogy kik voltak azok... Ádám és Éva...

Pár órával később, egy elhagyatott gyárban:

-Lám, lám. Csak nem a kis ribancunk ébredt fel egy hét után?-Ádám. És mennyi?! Egy hét?! Ó mamám.

-Hol vagyok? Mit akartok tőlem? Vagy egyáltalán ti mit kerestek itt? Titeket lecsuktak! Most nektek a börtönben kéne rohadnotok!

-Ó te szegény. csak nem azt hitted, hogy minket ilyen könnyen le lehet sittelni?!-Éva.- Már rengeteg börtönből szöktünk meg, úgyhogy hidd el, már van némi tapasztalatuk benne.

-De nem is ez a lényeg. nemde drágám?

-De bizony.

-Igazából az a tervünk, hogy szépen megkínzunk, amit egy felvételen keresztül a kicsi kínai barátocskáid is látni fognak... Méghozzá élő közvetítésben a nagyobb élményért. Majd egyszerűen megölünk, vagy eladunk házi ribancnak.

-Úgysem mered!

-Azt hiszed?! Hát akkor rosszul gondolod. Nekünk most el kell mennünk. Jó szórakozást.

-Ja és meg se próbálj megszökni, mert úgysem fogsz tudni. A telefonod nálunk van, úgyhogy ne is keresd. Na pápá!

Na kúrva jó... Itt vagyok egy tök idegen helyen, és ráadásul úgy, hogy nem is egy legjobb módon kerültem ide... Mert hát ugye nem mindenkinek a legfőbb vágya az, hogy elrabolják. Na az meg pláne nem, hogy kikössék egy oszlophoz. Ráadásul lánccal. Jujj de jó... na de most inkább gondolkozzunk azon, hogy, hogyan tudnék megszökni mielőtt visszaérnének.

Éva szemszöge:

-Drágám! Ádám! Állj már meg!... Ádám... Most meg mit keresünk itt?! Vagy egyáltalán miért jöttünk?! -Szólaltam meg, mivel már vagy 15 perce eljöttünk abból a régi gyárból, és már a a Margitsziget legszélén sétálunk.- A lány már rég megszökhetett! Minek jöttünk el eddig?!

-Édes drága szívem kicsi csücske kérlek. Csak fogd be azt a pici pofikádat egy kicsikét jó? Egyébként meg nem tud megszökni az a kis ribanc. Gondoskodtam róla...

-Hát oké. Te tudod. csak egy kérdésem lenne, amit már egyébként az előbb is említettem. Miért jöttünk?

-Csak pár kínzóeszközért szívem. De sietünk vissza, ha ennyire aggódsz, hogy megszökik.

-Köszi drágám.

Jungkook szemszög:

Byul már egy hete eltűnt, de még mindig semmi hír nincs felőle. Már kerestünk egy tolmácsot is, akivel elmentünk a rendőrségre. Otta azt is megtudtuk, hogy az én drága kishúgomat, az a két gazember rabolta el már megint. Ha megtaláljuk őket, akkor olyat kapnak tőlem, mint még senkitől sem. Viszont most inkább folytassuk a dalokat... Csak tudnám, hogy melyiket adjam oda RM-nek, de végül úgy döntöttem, hogy mindkettőt.

Na most csak ennyire jutott, de az idő azért rendesen el ment vele. Remélem valamelyik jó lesz NamJoon-nak. Na de már későre jár, úgyhogy megpróbálok elaludni. Már ha sikerül.

Itt is lennék az eddigi leghosszabb résszel kicsi Virágocskáim. Remélem tettszett. És mindenkinek eseménydús, és boldog nyári szünetet kívánok. A következő résszel sietek. Addig is puszi!