Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

32. rész

Byul szemszög:

Ma van az indulás napja és izgulok elég rendesen. A fejemben a gondolatok fáradhatatlanul cikáznak, ami miatt fáj is elég rendesen. Vajon kedvelni fognak a fanok Jungkook húga ként? Fogok egyáltalán debütálni? Milyen lesz a menedzserem? Na és a főnök? A fiúk szerint kedves és megértő, de félek velem nem ilyen lesz. Meg a lakás vajon mekkora lesz? És így már érthetitek fejfájásom okát ezek a felhalmozódott kérdések után.

Apropó lakás ha már említettem... Már tegnap előtt elkezdtem bepakolni, de amióta kikerültem a kórházból és elkezdtem itthon lábadozni, azóta a fiúk csak úgy hordták hozzám a ruhákat éppen ezért még ma reggel is ezzel foglalkoztam, de a gép szerencsére csak délután 4 órakkor indul, most pedig délelőtt 10 óra van.

-Byul! Reggeli!

-Megyek eomma!

-De csak óvatosan!

-Úgy lesz.

Na igen. Jin. A kis beszélgetésünk óta méginkább olyan lett mint egy anya számomra. Törődik velem, meghallgat, lassan már azt is tudja, hogy mikor milyen bajom van a viselkedésemből adódóan. Igen, ezt mindössze ezalatt a rövid idő alatt. Na meg azt ki ne felejtsük, hogy a főztje egyszerűen isteni. Meg azt se ( az előzőekhez visszatérve), hogy minden este bejön beszélgetni és egyben ellenőrizni is, kezeimet meg a fiókokat is.

Viszont olyannyira elkalandoztam, hogy már csak azt láttam ahogyan egyre jobban közeledik a lépcső egyik foka. Ez pedig nagy valószínűleg be is következett vna, ha nem fog meg két erős kar hátulról.

-Csak óvatosan kicsi lány. Nem hiányzik még több seb, vagy de?

-Nem, de most engedj el kérlek. Mennék enni.

-De csak óvatosan. Álomvilág megvár.

-Kössz a tanácsot Jimin, viszont tényleg mennék, mert mindjárt éhen halok.

-Én is. Úgyhogy mennyünk együtt. Legalább addig sem lesz akkora az elesés veszélye nálad.- és még rám is kacsintott.

-Azért az egód ne nőjön ki a fejedből. Már így is elég iritáló vagy.

Ne már. Ezt most komolyan kimondtam? Ekkora hülyét még nem hordott hátán a Föld komolyan. Ó, hogy basszam szájba magam.

Na igen. Én és a káromkodás jó barátok vagyunk...

Jimin szemszög:

4-kor indulunk, de szerencsére már be vagyok pakolva mindegyik bőröndbe és dobozba. Viszont hallottam, hogy Jin szól kaja ügyben így meg is indultam lefele, de azzal találtam szembe magam, hogy Byul közelebbről is meg akart ismerkedni a lépcsővel. De még időben utána kaptam és megtartottam.

Ám amit utána mondott az igen szíven ütött, mert szerettem, hiába volt teljesen igaza. Bármit fogok tenni ezellen, tudom, nem fog sikerülni. Mert egy rohadt nagy fasz vagyok aki mindent csak elcseszni tud...

-Hahó... Itt vagy Chim?

-Mi? Hol? Ja igen. Persze.

-Oké. Akkor mit magyarázok neked már vagy 5 perce?

-Na az egy jó kérdés Nam.

-Azt, hogy hord ki a bőröndödet az előszobába miután ettél és mindent átnéztél...

Majd még tényleg egész 5 percig magyarázta a fontosabb információkat, de jobb is volt így, mert legalább nem akkor fogok bámészkodni.

Jungkook szemszög:

Indulás előtt:

-Mindenkinek mindene megvan?

-Meg.

-Byul. Bevetted a gyógyazereket és el is raktad ami kelleni fog vagy kellhet?

-Persze Nam. De lassan már indulnunk kéne szerintem.

-Akkor indulás.

Megindult mindenki a saját bőröndjével, ám én kivettwm a húgom kezéből az övét. Mármint az egyiket a három közül...

-Honnan van ennyi cuccod?

-Nem is tudom ki vett nekem tucatszámra ruhákat.- nézett rám szúrós szemekkel.

-Most mondd azt, hogy nem örülsz neki. Meg szerintem ez a pulcsi is jól áll. Igaz nyárra kicsit meleg, de tudom miért ezt vetted fel nyugi.

-Jó viszont mostmár elég a dumából mert itt hagynak.

-Beindul a törpe.- kacsintottam rá.

-Jeon Jungkook! Most azonnal told be aztt a retkes faszodat abba a liftbe vagy én fogom, viszont az akkor a gyomrod tartalmával együtt jön ki.

-Értem értem. Megyek már, csak ne ölj meg...

Tíz perc után végre minden a kisbusz csomagtartójában volt végre valahára, s így el is indultunk  a Liszt Ferenc repülőtérre...

Igen félreeső helyen volt, de még így is ARMY-k ezrei üdvözöltek minket. Viszont ami meglepett, az az volt, hogy nem tolongtak, kiabáltak vagy zártak minket körbe. Szépen egy folyosót alakítottak ki és amikor már majdnem eltűntünk akkor teljesen egyszere ordították el magukat.

-VISZLÁT FIÚK! JÓ UTAT!

És akkor mostmár irány Szöul. Ez lesz még az érdekes...

Itt vagyokebben a késői időpontban is kicsi Virágocskáim!
Nem lett a legjobb, úgyhogy sorry guys.
Próbálok sietni a következővel.
Addig is Puszi!