Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

92. rész

Byul szemszög:

Minden fellépés fenomenális volt és látszott, hogy mindenki beletette a szívét lelkét a ma estébe. A fiúk előadását élveztem mondjuk a legjobban. Bár ez szerintem nem csoda.

Hiszen mielőtt elmentek volna elvégezni az utolsó simításokat, akkir Jimin még ennyit súgott a fülembe:

-Ma este neked táncolok.

Szerintem nem kell mondanom, hogy mennyire elpirultam. Mikor ezt pedig észrevettem, elkezdtem takargatni és legyezni az arcomat, hogy elmúljon a pirosság. Tehát reméljük nem tűnt fel ez a kis incidens senkinek.

Úgy ahogy a fiúk nem látták az én előadásom végeredményét csak ma, úgy nem láttam én sem az övékét.

Hát mit ne mondjak. figyelnem kellett, hogy ne tátott szájjal nézzem végig az egész előadásukat és ezzel csináljak magamból konkrét hülyét.

Ráadásul szinte végig éreztem, hogy Jimin tényleg engem néz. Vagy legalábbis az én irányomba, de azt sem sokáig, hogy ne legyen feltűnő. A nyálam viszont így is majdnem kicsordult miközben néztem ahogy táncol és láttam a kidagadó izmait egy- egy erőteljesebb mozdulatnál...

Már majdnem a mentőket hívtam ki saját magamhoz annyira fantasztikusak voltak.

Néha voltak szünetek amik eléggé jól jöttek, ugyanis olyan meleg volt, hogy izzadtam mint egy ló... Hálás vagyok a stylistoknak és sminkeseknek, hogy ezt tudták nekem orvosolni. Nélkülük lehet már 3 óra után elolvadtam volna és most már csak felmosóval tudnának engem összekaparni a földről...

Ez viszont nem történt meg szerencsére.

Úgyhogy most is, mint egész este, őszinte mosollyal figyelem ahogy az utolsó produkció is lemegy. Aztán pedig újra megjelennek az MCk, akiket az este főleg a felkonferolásoknál lehetett látni.

Kezükben ott tartották a legelső MAMA díját az estének.

Olyan szépen csillog, hogy ha sikerül szereznem egyet, akkor azt sem fogom hagyni, hogy akár egy porszem is rászálljon. Olyan szép álom...

Az első díj a legjobb női és férfi táncos produkciójé volt.

Aztán jött sorba a többi. Már az 5. díjnál tartottunk és a fiúk már egy szoborral maguk előtt üldögéltek. Mikor kimondták a nevüket, akkor én velük együtt ugrottam fel ésölelgettem agyon őket.

Ezt persze a kamerák is megörökítették, de nem érdekelt, mert a boldogságomat még ez sem ronthatta el. Csak vigyorogtam, mint a vadalma amikor átvették a díjat és elmondták a beszédüket is.

Az este folyamán pedig még 3 landoltt előttük, amiért irtózatosan büszke vagyok rájuk.

Az pedig szerintem szintén értékelendő, hogy nem úgy vették át a díjakat, mint akiknek ez már megszokott és nem nagyképűsködtek, hanem minden egyes alkalommal, minden beszédnél megköszönték mindenkinek a segítséget és a támogatást, szóltak még pár szót és elérzékenyülten tértek vissza a helyükre, ahol pedig én szorongattam meg őket mégegyszer.

A vége felé jártunk, én pedig minden izgalom ellenére elkezdtem egyre jobban álmosodni és fáradni. Persze nem az unalom miatt, hanem amiatt, hogy az egész díjátadó 19-kor kezdődött, most pedig már túl vagyok egy hosszú próbasorozaton, rengeteg rohanáson, egy fellépésen és most pedig minden egyes embernél és díjnál fel kell állni, hogy ne legyünk tiszteletlenek. Ráadásul az idő is már bőven éjfél után van.

Természetesen örülök mindenkinek, aki díjat kap és gratulálok is nekik, de én nem vagyok ehhez hozzászokva...

Még a hazai turnénál is csak ritkán volt olyan, hogy ennyire elfáradtam volna.

Mindezek ellenére, egy percét sem bántam meg a ma, illetve már inkább tegnap estének.

Rengeteg emberrel találkoztam, sok szeretetet és elismerést kaptam, mind a fanoktól és a többi idoltól is. Sokan mondták, hogy szerintük nagyon esélyes vagyok a díjra és remélik megkapom.

Mit ne mondjak, egy kicsit azért dagadt a májam, de ezt senkinek nem mutattam ki. Nem igazán vagyok az az egoista típus...

Végül pedig elérkeztünk az utolsó díjhoz, amire történetesen engem is jelöltek. Tehát a 2019- es év legjobb női és férfi rookija.

Mellettem még nagyon sok más és tehetséges új idolt jelöltek, denem sokukat ismerem annyira.

-Kedves vendégeink!- szólalt meg a női MC- A mai esténk utolsó és egyben az egyik legmeghatározóbb díjához érkeztünk!

-Mindig örülünk ha új munkatársakat és tehetségeket köszönthetünk köreinkben, akik valóra tudták váltani az álmaikat.- folytatta a férfi MC (igen, szegényeknek nem tudtam nevet kitalálni)- Úgyhog mielőtt még rátérnénk a díjra jelöltekre, kérek mindenit, hogy egy hatalmas tapssal üdvözöljék őket!

Mit ne mondjak, meglepett ez a szöveg, de megmelengette a szívemet és a közönség, na meg a többi idol is hangos tapsolásba kezdtek.

-Most pedig nézzük a jelölteket!- mondták egyszerre és ezzel egyidejűleg egy rövid bemutatófilm is elindult.

Ezt még én sem láttam, úgyhogy kicsit meglepett, de szerintem nagyon jól sikerült.

Mindenkiről csak annyi volt igazából, hogy ki is ő, melyik dallal jelölték, illetve annak a számnak az MV-jéből volt egy kis részlet bevágva.

Minden egyes névnél, vagy bandánál, a tömeg tapsolásba, néha még sikítozásba is kezdett.

-Mindenki nagyon eredményes volt az idén, de a díjat csak egy női solos vagy banda, illetve egy férfi solos vagy banda kaphatja meg.

-Hölgyeké az elsőbbség!

Azzal behoztak nekik egy borítékot, előttük pedig ott díszelgett a két díj.

Minden egyes mozdulatnál egyre idegesebb lettem és éreztem, hogy a tenyerem is elkezd izzadni.

Gondolom a fiúk is látták rajtam a feszültséget, így a bátyám helyet cserélt a többiekkel és nyugtatólag a hátamra helyezte a kezét. Én csak még közelebb bújtam hozzá, mire éreztem, hogy a vakuk égetik a hátamat. De nem bántam, mert most Kook volt az egyetlen olyan ember, aki le tudott nyugtatni.

Na meg persze Jimin, de még nem volt itt az ideje...

Eközben pedig az MC-k elkezdték kibontani a borítékot.

-a 2019-es év legjobb női rookija pedig nem, mint.....

-Jeon Byul!- mondták mindketten- Gratulálunk!

Én pedig csak ültem ott és kerestem, hogy ki áll fel és megy a díjért, majd pár pillanat múlva eljutott a tudatomig és rájöttem, hogy.... nekem kéne felállnom és kiindulni azért a díjért.

A fiúk is látták, hogy nem hiszem el, így a bátyám felhúzott és egy hatalmas, csoportos ölelésbe húztak. Majd elkezdtek a színpad felé kísérni és eljátszották ugyanazt, amit még anno Yoongival is.

A két legfontosabb férfi az életemben (apán kívül) konkrétan testőrt játszottak és úgy haladtak előttem, amin nekem mosolyognom kellett.

Végül csak elértem a színpad közepét és átvettem a díjamat.

Őszintén majdnem el is ejtettem. Ki gondolta volna, hogy ez ilyen nehéz...

-Köszönöm szépen.- kezdtem meghatottan.- Nem hittem volna, hogy egyetlen egy év alatt ide fogok jutni. Ez pedig lehet sablonnak fog hangzani,- mondtam mire páran felnevettek- de tényleg nem sikerülhetett volna a Bts, Bang Shiyuk és a menedzserem Crystal nélkül. Na meg persze mindenki kellett hozzá, aki mellettem állt. Az a 6 tehetséges táncoslány mindenben mellettem állt. A családom támogatott ott, ahol csak tudott. A Dreamersek pedig, hát nem is kell túlragoznom. Köszönöm, hogy vagytok és mellettem álltok. Remélem a jövőben is közös sikereket érhetünk el. Végezetül pedig egy kérdésem lenne.- mondtam mire páran kérdőn néztek rám.- Van valakinél valami ennivaló? Mindjárt éhen halok.- mondtam mire mindenkiből kitört a nevetés.- Köszönöm!- hajoltam meg és ndultam vissza a srácokhoz.

Ez volt életem eddigi legszebb estéje...