Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

63. rész

Byul szemszög:

Ugyanis ez a nőszemély nem más, mint... az a csajszi, aki még az első napon berángatott az egyik szertárba.

Éppen ezért kételkedtem, hogy tényleg profi, de ezt az esélyt most nem szalaszthattam el emiatt. Ha eddig kibírtam mindezt, akkor ez is menni fog. Hiába tűnik eszelősnek a csaj... Most nem riadhattam meg.

Mina szemszög:

Amikor hívott az igazgató, azt hittem, hogy a fiúk koncertjei miatt. Már nagyban beleéltem magam, hogy láthatom Jimin izzadt és kidolgozott testét, erre közli velem, hogy annak a kis cafának kell a debütálását megcsinálnom...

Szerintem mondanom sem kell, hogy semmi kedvem nincsen hozzá. Pláne úgy, hogy azt rebesgetik, van közte és az én Jiminem között valami kialakulóban. Éppen ezért, el kell rontanom a showt és akkor biztosan nem lesz semmi. Hiszen kinek ellene majd egy rakás szerencsétlenség, aki az első fellépésén kitöri a lábát...

Gondolataimból az igazgató hangja rázott vissza, ahogy behív az irodájába.

-Jónapot!- hajoltam meg ahogy beléptem.

-Üdvözöllek Mina. Be szeretnélek mutatni a mi új rookinknak. Ő itt Jeon Byul.

Ahogy felé néztem, láttam az arcán, hogy eléggé ledöbbent, így csak egy kis fáziskéséssel válaszolt.

-Örvendek. Jeon Byul vagyok.

-Szintén. Az én nevem Mina. Bár szerintem már hallottál rólam.- mosolyogtam rá. Igaz, semmi jóindulat nem volt benne.

-Nos akkor...Most, hogy megvolt a bemutatkozás, én el is engedlek titeket. Beszéljétek meg a fontos dolgokat. Ha bármi fejlemény lesz, akkor azonnal szólok.

-Viszlát.- hajoltunk meg mindketten és indultunk is ki az irodából.

Utunk egy üres és kisebb tárgyalóterembe vezetett. Csak ketten voltunk így neki is álltam a mondandómnak...

-Látom emlékszel rám.

-Persze. Ki ne emlékezne a bénázásodra.

-Lehet, hogy most még adod a menő kiscsajt, akinek minden a segged alá van pakolva. De vigyázz. Jobb ha meghúzod magad és csinálod amit mondok. Arra meg főleg figyelj, hogy távol tartsd magadat Jimintől. Ne feledd. Ő az enyém!

-Hát bocsi. Erről lecsúsztál?- közölte lazán.

-Hogy mit mondtál?!- akadtam ki.- Ő az enyém és senki másé! Ezt még megkeserülöd!

-Majd meglátjuk. Amúgy meg. Mi van ha nem teszem azt, amit mondasz? Hidd el. Volt már sokkal de sokkal rosszabb is amit én megéltem.

-Ezt a verziót nem ajánlom. Higgy nekem. Nem akarod tudni mi lesz akkor. Annyit viszont elárulok, hogy van egy pár összeköttetésem, amit használni is tudok. Ezzel szemben. Neked semmid sincs.

-Ezt most vegyem fenyegetésnek?- húzta fel a szemöldökét.

-Akár. Én viszont inkább a sorsodnak mondanám...

-Ez vicces. Tudod. Hasonlítasz valakire még Magyarországról. Ő is ugyanezt hitte. Hogy képes lesz elnyomni és tönkretenni. Viszont amint látod, itt vagyok. Élek és virulok. Úgyhogy kihívás elfogadva.

-Most még nagy a szád. Hidd el. Nemsokára már térden kúszva fogsz könyörögni a kegyelmemért.

-Majd meglátjuk...

-Én figyelmeztettelek. Holnap keresni foglak. Hidd el. Nekem sem túl nagy öröm, hogy veled kell foglalkozzak...- mondtam, aztán kimentem a teremből.

Most még nagy a szája, de meglátjuk ki nevet a végén.

Byul szemszög:

Egész végig próbáltam állni a tekintetét és magabiztosnak tűnni, de ahogy kilépett azon a nyomorult ajtón ez a boszorka, megrökönyödve dőltem hátra a székben. Nem tudom mi fog ebből kisülni, de az biztos, hogy semmi jó.

Remélem minél hamarabb ideér a menedzserem...

Éppenhogy véget ért egy rémálom és kezdtem hinni, hogy most már minden jó lesz...

Erre megjelenik ez a nőszemély és úgy tűnik, a mókuskerék újraindult....

Na sziasztok kicsi Virágocskák!

Kérlek ne utáljatk nagyon... Ígérem nem húzom már sokáig.

Viszont a következő részig is Puszi!