Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

64. rész

Byul szemszög:

Nem tudom mit kéne most tennem. 

Nem tettem jól, hogy a múltkor hallgattam, de most sem akarok bajt okozni nekik. Ugyanakkor. Ha most sem szólok nekik félek, hogy elvesztem a belém vetett bizalmukat.

Emiatt a nagy dilemma miatt még ott ültem egy ideig. Ráadásul egy tervet is ki kell okoskodnom, hogy miként legyek túl ezen az újabb zűrzavaron a leggyorsabban és a legkevesebb bonyodalom nélkül.

Végülis abban maradtam magammal, hogy alszok rá egyet, megvárom míg holnap megint beszélek ezzel a hű de profinak titulált személlyel és miután jobban megismerem a szándékát csak úgy szólok bárkinek is...

A nap további részében további részében a próbákkal ment el az idő. Amint elterjedt a debütálásomról a hír, akárhová mentem az épületben, csak azt hallottam, hogy erről  sutyorásznak az emberek. Viszont inkább nem foglalkoztam velük és csak a sajtát dolgommal törődtem... Bár néha- néha meghallottam egy- egy mondatot és azok többsége szerencsére jóindulatú volt.

Ezek függvényében nem csodálkoztam, amikor hazaérve a fiúk a nyakamba ugrottak és boldogan kérdezgettek mindenről.

-Ki lesz az új menedzsered?

-Tényleg Amerikából jön?

-Mikor is lesz pontosan a debütálás?

-Ki fogja a műsort leszervezni?

-Srácok. Nyugi.- kuncogtam izgatottságukon.

-De mondd már mi van.- nézett rám kiskutya szemekkel a bátyám.

-Tehát. Maga a debütálás október 3-án lesz és igen, igaz, hogy amerikai lesz a menedzserem. Ő valószínűleg még a héten megérkezik, de még semmi sem biztos ezzel kapcsolatban.

-Úúúúú. Ez izginek hangzik.

-Hidd el Hobi. Nekem is az. Nagyon is. Ráadásul- igen, áthúzom a saját számításaimat és elmondom ami maa még tötént- ma megismertem azt a személyt, aki a debütáládt fogja nekem megszervezni. Őszintén szólva nem túl szimpatikus.

-Hogy hogy? Ki ő?

-Nem tudom, hogy ismeritek- e, de az igazgató azt mondta ő egy vérprofi. Ez viszont nekem valamiért nem így tűnik.

-De ki az?

-A vezetéknevét nem tudom, mert be sem mutatkozott rendesen, de a keresztneve Mina.

-Ne máááár.- vágta fejbe magát NamJoon, Jimin pedig csak a fejét fogta.

-Mi az? Mi a baj?

-Igazából...

-Igazából az van, hogy ez a nő a mi koncertszervezőnk, de ki nem állhatjuk. Főleg Jiminie.- szólalt meg Jin.

-Miért?

-Az az igazság, hogy a munkáját tényleg jól végzi, de maga a nő személyisége egyszerűen visszataszító és egy idő után már kiállhatatlan. Ráaadásul szegény Jiminre is folyton rámászik, mondván, hogy ő a legnagyobb rajongója. Ezt persze nem mondhattuk meg a főnöknek, mert akkor az a sok kapcsolat, amit a cég neki köszönhet, mind elveszne...

-Jesszus. Így már félek elmondani a mait.- dörzsöltem aa homlokom.

-Miért? Mi történt?

-"Csak"- mutattam idézőjelet- annyi, hogy amikor az igazgató elküldött minket, hogy beszéljük át a részleteket, akkor ő elkezdett fenyegetőzni és közölte, hogy tönkre fog tenni engem a kapcsolatai által. Ráadásul azt is közölte velem, hogy Jimin az övé...

-Basszus. Ilyen tényleg nincs...

-Srácok, mi a baj? Tényleg megijesztetek...

Ez tényleg így volt. Amint ezt kimondtam, mind sóhajtottak egy nagyot és vagy elkezdtek fe- alá járkálni a nappaliban, vagy a homlokukat/ állukat dörzsölve ültek egy- egy székben.

-Igazából.... Volt ma egy látogatónk az egyik próbánkon.Tippelj ki volt az.- tárta szét a karjait Jimin.

-Ne már. Most komolyan?- esett le rögtön, hogy kiről van szó- Mit akart?

-Igazából a koncertszervezés címszó alatt jött be hozzánk, de szemmel láthatóan csak azért jött, hogy Jimin nyakán lógjon. Mindemellett pedig azon az idegesítően magas és vékony hangján beszélt mindvégig... Azt mondta, hogy fontos a dolog így megengedtük, hogy maradjon, viszont amikről elméletileg közösen kellett volna döntenünk, csak Jimin véleményét kérdezte. Még szerencse, hogy már ilyen régóta egy csapat vagyunk és tudjuk mit akar a másik, különben most nagy gázban lennénk...

-Baszki. Ez tényleg nem normális! 

-Ugye. Amikor pedig próbáltam levakarni magamról, akkor csak elkezdett mégjobban tapadni, mint egy pióca. Egyszerűen a falra tudnék mászni tőle.

-Azt elhiszem. Viszont holnap beszélni akar velem. Kíváncsi vagyok mivel fog előállni...

Na sziasztok kicsi Virágocskák!

Kezdődik egy újabb tetőpont így a vége felé. Ugyanis igen, közeledünk ahoz is...

Viszont addig még van jó pár ötlet a tarsolyomban, úgyhogy lesznek még itt izgalmak.

A következő részig pedig Puszi!