Az elveszett húg (Bts ff.) BEFEJEZETT

9. rész

Byul szemszög:

Reggel egy teljesen idegen szobában találtam magam, így nem kicsit bepánikoltam, de amikor megláttam Jungkookot magam mellett megnyugodtam, mert tudtam, hogy ő jól van. Ám sajnos nem tudtam túl sokáig nézni a cuki kis pofiját, mert elkezdett ébredezni ő is. 

-Jó reggelt.
-Reggelt bátyus.
-Ahhj ilyen hülye is csak én lehetek.
-Mi a baj?
-Elküldtek a fiúk, hogy keltselek fel nehogy megijedj majd, mert nem tudod hol vagy. De én hülye még ezt is elcsesztem. Mint ahogy kiskorunkban is elcsesztem azon a játszótéren.- az utolsó mondatot már csak súgta maga elé, majd keserves sírásba kezdett.
-Sshhh. Kook semmi baj. Az nem a te hibád volt...
-DE IGEN!
-MIÉRT NEM FOGOD FEL, HOGY TE NEM TEHETSZ ERRŐL!
Azzal amint ezt kimondtam otthagyott egyedül a démonaimmal és a gondolazaimmal. Mert igen nekem is vannak démonaim akik sokszor eluralkodnak rajtam, és arra terelnek, hogy saját magamat bántsam. Sajnos most is ők nyertek...

Elindultam a táskám felé, majd mikor odaértem kivettem belőle azt a jólismert dobozt és bementem a fürdőbe, majd a kádon ülve tépkedtem fel a régi sebeket, majd jöhettek a vágások a drága kis pengémmel, amit a már jólismert kis fekete dobozomban tárolok.
1...2...3...4... és így tovább. Már 10-nél jártam, amikor Jimin rontott be a fürdőbe.

- Byul ez mi?!
-Semmi. Menj ki kérlek.
-Tudtam, hogy csak egy kis önsajnáltató kurva vagy te is!
Azzal megtette azt amit soha nem hittem volna róla ugyanis ő Park Seggfej Jimin... megütött. Ne csak egy kis pofonra gondoljatok. Mert ő úgy gyomron ütött, hogy a már ismerős vér ízét éreztem a számban.

Na és ha még ez nem lenne elég, még Sugának is pont ekkor kellett berontania...

Ez egy elég rövid rész lett most, nézétek most ezt el nekem pls.
A következő résszel sietek Virágocskáim. Addig is puszi!